Költségvetési Levelek      
Előfizetőink honlapunkon feltett kérdésére 7 napon belül e-mailben választ adunk!
Előfizetőink honlapunkon feltett kérdésére 7 napon belül e-mailben választ adunk!

A találat a megadott átlagkereset tárgyszóra

Az Ön által megadott fenti keresési szempont(ok)nak megfelelő kérdést időrendben (legfrissebb elől) jelenítettük meg. Kattintson alább a válasz megjelenítéséhez!

A találat: Cafeteriajuttatásra való jogosultság távollét esetén

Kérdés: Hivatalunk köztisztviselője 2010 márciusában keresőképtelenné vált, és csak május elején tudott újra munkába állni. Keresőképtelensége az alábbiak szerint alakult: március 29-től április 14-ig betegszabadságon (13 nap), majd azt követően április 15-től május 9-ig (25 nap) táppénzen volt, május 10. napján állt munkába, így véleményünk szerint a Ktv. 49/F. § (2) bekezdése alapján a neki járó cafeteriajuttatást csökkenteni kell, mivel ebben a 30 napot meghaladó időtartamban sem illetményre, sem átlagkeresetre nem volt jogosult. Dolgozónk egy munkajogász által megerősítve más álláspontot képvisel: szerinte a betegszabadság idejére illetmény illeti meg, csak csökkentett összegben [mivel a Ktv. 71. § (3) bekezdése szerint ahol jogszabály távolléti díjat említ, ott illetményt kell érteni, az Mt. 137. § (3) bekezdése szerint pedig a betegszabadság ideje alatt a távolléti díj 70%-a jár], álláspontunk szerint azonban az, hogy a betegszabadság idejére járó juttatás alapja a távolléti díj (illetmény), még nem teszi azzal azonossá. Hasonló a helyzet a táppénz esetében is, mivel a táppénz alapja általában az átlagkereset, így véleménye szerint részesült olyan juttatásban, amely szerint a cafeteriajuttatásait nem kellene csökkenteni. Kérdésünk a fentiek alapján, hogy a betegszabadság idejére járó juttatás illetménynek vagy a táppénz átlagkeresetnek minősül-e, mivel ezekben az esetekben nem csökkenthető a cafeteria kerete? Szintén a fenti eset kapcsán dolgozónk (és munkajogásza) kifogásolja a cafeteriajuttatás csökkentésének számítási metódusát. Mi az egész évre járó juttatást osztottuk egynapi összegre, és szoroztuk meg a keresőképtelenség teljes időtartamával (42 nap) - amibe minden napot beleszámítottunk, függetlenül attól, hogy a betegszabadságnál csak munkanapra és fizetett ünnepre jár pénz -, míg szerintük legfeljebb a 30 napon felüli időszakra jutó (12 nap) összeggel lehetne a juttatást csökkenteni. Álláspontunkat a Ktv. 49/F. § (2) bekezdésének azon szófordulatával támasztjuk alá, hogy az "azon időtartam vonatkozásában, amelyre illetményre vagy átlagkeresetre nem volt jogosult" szövegrész a 30 napos feltétel bekövetkeztével a teljes időtartamot kiveszi a juttatásra jogot adó időszak alól, tehát nem köti ahhoz, hogy a pl. betegszabadság számításánál a hétvégékre nem jár juttatás.
Részlet a válaszból: […]megszűnését követő első, második vagy harmadik napon keresőképtelenné válik és a Tbj-tv.-ben meghatározott mértékű pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett. Tehát a táppénzfizetés a befizetett pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapján történik. Az Ebtv. 48. § (2) bekezdés szerint a táppénz összegét a táppénzre jogosultság kezdőnapját közvetlenül megelőző naptári évben elért, pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem naptári napi átlaga alapján kell megállapítani. A (7) bekezdés szerint pedig a táppénz alapjaként figyelembe vehető, a (2) bekezdésben meghatározott jövedelem naptári napi átlagának kiszámítására vonatkozó részletes szabályokat a kormány állapítja meg. Ehhez képest az átlagkereset számítására vonatkozó szabályokat a Munka Törvénykönyve 152. §-a állapítja meg, amely alapján az átlagkereset a munkavállaló részére az átlagszámítás alapjául szolgáló időszakra (irányadó időszakra) kifizetett munkabér időarányosan számított átlaga. Az átlagkereset és a táppénz alapjául szolgáló jövedelem számításának szabályai tehát különbözőek. (Az átlagkeresetnél csak egy adott munkaviszony alapján kifizetett munkabért kell figyelembe venni, míg a táppénz alapjául szolgáló jövedelem ennél tágabb is lehet, a táppénznél a járulékfizetés számít, míg az átlagkeresetnél csak az, hogy az irányadó időszakra fizette-e ki a munkabért a munkáltató. Eltérő lehet az irányadó időszak, illetve a táppénz összegének megállapításához figyelembe vett időszak, és az alapul szolgáló összeg is.) Ebből következően nem mondható az, hogy a táppénz alapja az átlagkereset. Azonban önmagában az sem lenne elegendő érv, hogy ha a táppénz kiszámításához az átlagkeresetet vennék figyelembe, mivel ez is csak egy számítási alap lenne, de ettől még nem jelentené azt, hogy átlagkereset kerül kifizetésre. Az Ebtv. 47. § (2) bekezdés kifejezetten[…] részlet vége a válaszból.
Ha szeretné a választ elolvasni, akkor kérjük kattintson ide!
A válasz időpontja: 2010. augusztus 10.
Az olvasói kérdés sorszáma a Költségvetési Levelek adatbázisban: 2708
Kapcsolódó összes tárgyszó: , , , ,