564 talált cikk a határozat kifejezésre

Kérdés: Önkormányzatunk területén működő kft. bővíteni szeretné a gyártókapacitását, új gyártóegységet szeretne létesíteni, amelyhez a területét kell bővítenie. A bővítéshez az önkormányzat az ingatlanokat helyi gazdáktól vásárolja meg, majd azt a termelés alóli kivonást követően értékbecslés alapján értékesíti a kft. részére. Az ügylet bonyolítására ingatlan-adásvételi előszerződés készült, amely rögzíti, hogy az ingatlan az Áfa-tv. 259. §-ának 7. pontja szerint építési teleknek minősül, így az átruházása az általános szabályok szerint egyenesen adózik. A vételár alap + áfa összegben került meghatározásra a szerződésben, és tartalmazza az átminősítéssel kapcsolatos összes költséget, illetve az önkormányzat által a kft. részére nyújtandó de minimis támogatás összegét is. Az önkormányzat a szerződés szerint az első számláját 50% mértékkel mint vételárelőleget számlázza ki. Az összeg beérkezését követően megvásárolja a gazdáktól a földterületeket, átminősíti, elvégzi a szükséges telekalakítási feladatokat. Az önkormányzat a fennmaradó második részről szóló számlájába beszámítja a kft. részére biztosítandó csekély összegű de minimis támogatás összegét, és az így fennmaradó összegről (fennmaradó vételár) állítja ki az ügyletet lezáró számláját. Az ügylettel kapcsolatosan készült egy másik közcélú fejlesztési megállapodás is, amely a kft. által fizetett vételárból a kisajátítási, átminősítési költségek levonását követően képződött összeg felhasználását rögzíti, egy intézményi fejlesztési program formájában. Jól gondoljuk, hogy az ügylet az áfa szempontjából általános módon kezelendő, az előlegről és a fennmaradó részről kiállított számlákban szereplő áfatartalmat az önkormányzat bevallja és befizeti? A második 50%-ról szóló számlában levonható tételként meg lehet jeleníteni a de minimis támogatás összegét? Amennyiben igen, akkor a fizetendő áfa összege kevesebb lesz, mint a szerződésben rögzített áfatartalom, ez így helyes?

Kérdés: Önkormányzatunk két darab önkormányzati lakást jelölt ki értékesítésre. Az értékesítésre kijelölt ingatlanok közül az egyiket az önkormányzat építette 1992-ben, tehát nem az állam tulajdonából került az önkormányzathoz, a másikat 15 éve vásárolta az önkormányzat. Felhasználhatja-e szabadon az önkormányzat a lakásértékesítésből befolyt bevételt? Tartalmaz-e erre vonatkozóan felhasználási szabályokat valamely jogszabály?

Kérdés: Önkormányzatunk lakóingatlannak nem minősülő ingatlan bérbeadása, haszonbérbe adása tevékenység tekintetében adómentesség helyett az általános szabályok szerinti adózást választotta 2021. január 1-től. Jelenleg folyamatban van egy pályázat, mely keretén belül az önkormányzatunk ipari terület kiépítését vállalta a hozzá kapcsolódó infrastruktúra kiépítésével, így útépítéssel együtt. Az ipari terület haszonszerzés (bérbeadás) céljából épül. Az irányító hatóság közlése szerint: „Amennyiben az önkormányzat az ipari területen lévő ingatlanokat bérbe adja, a bérbeadást az Áfa-tv. alapján adókötelessé teszi, és a közmű-, illetve útfejlesztés célja az ipari terület hasznosítása, értékesítése vagy bérbeadása, úgy feltételezhető, hogy a beruházás az adóköteles bevételszerző tevékenységet szolgálja, ezért a beszerzések áfatartalma levonható. Ebben az esetben az elszámolási útmutató hivatkozott rendelkezései alapján a projektet nettó módon szükséges rögzíteni.” Az ipari parkhoz vezető út építése, illetve felújítása tekintetében (mivel az útfejlesztés célja az ipari terület bérbeadása) önkormányzatunk a beszerzés áfatartalmának levonására jogosult?

Kérdés: Az Ávr. 59. §-a (5) bekezdésének a) pontja alapján nem kell utalványozni a B402, B406 rovatain elszámolandó költségvetési bevételeket. Szabálytalanságot követünk-e el, ha ezek a tételek is utalványozásra kerülnek? A kincstári ellenőrzés ezt hibaként tárta fel.

Kérdés: Az önkormányzat esetében kötelezettségvállalásra és utalványozásra a polgármester – összeférhetetlenség és akadályoztatása esetére – a közös hivatal jegyzőjét hatalmazta fel írásban. Ehhez szabályszerűségi ellenőrzés keretében képviselő-testületi döntést is kértek, hivatkozva az Ávr. 52. §-ának (6a) bekezdésében foglaltakra. A hivatkozott jogszabályra figyelemmel a képviselő-testület egyedi határozatot hozott szintén a jegyző kijelöléséről. Helyes az önkormányzat gyakorlata, hogy a polgármester is a jegyzőt hatalmazta fel, és a képviselő-testület is a jegyzőt jelölte ki? A jegyzőn kívül más nincs felhatalmazva a településen kötelezettségvállalásra és utalványozásra.

Kérdés: Államháztartáson kívüli, 100%-ban önkormányzati tulajdonú gazdasági társaság a Mötv. 109. §-ában foglaltak alapján a vagyonkezelésébe vett önkormányzati vagyon vonatkozásában pótlólagos beruházási, felújítási munkálataival a visszapótlási kötelezettségének, valamint a szerződésben rögzített negyedéves adatszolgáltatási kötelezettségének eleget tesz. A 38/2013. NGM rendelet alapján az önkormányzat a vagyonkezelt eszközei közé vezeti át a vagyonkezelésbe adott eszköz bruttó és halmozott értékcsökkenés összegét, és ezzel egy időben előírja követelésként a vagyonkezelésből eredő visszapótlási követelést (szakmai anyagok alapján határozatlan idejű szerződés esetén az átadott eszköz nettó értékét). Tegyük fel, hogy az értékcsökkenés tekintetében mindkét félnél az eredetileg átadott eszköz ugyanazzal a leírási kulccsal „amortizálódik” tovább.
A vagyonkezelési szerződés hatálya alatt elvégzett felújítás, beruházás:
– a társaságnál aktiválással kerül nyilvántartásba vételre,
– az önkormányzat a – vagyonkezelési szerződésben kikötésre kerülő negyedéves – adatszolgáltatások alapján szintén könyveli a bruttó értékben bekövetkezett növekedéseket.
Eltekinthet-e a két fél a vagyonkezelési szerződés módosításától, amennyiben a vagyonkezelési szerződés térítésmentes átadására vonatkozó határidőt nem rögzít, a társaság a vagyonkezeléssel érintett időszak végén (szerződés lejáratakor vagy megszüntetésekor) adja át, és a térítésmentes átadással keletkezett áfát ekkor rendezi (feltéve, hogy a vagyonkezelőt a beruházáshoz kapcsolódóan részben vagy egészében adólevonási jog illette meg)? Helyesen gondoljuk, hogy az adatszolgáltatás alapján az önkormányzatnak lehetősége van a bruttóérték-változásokat könyvelnie, függetlenül attól, hogy a társaság a vagyonkezelési szerződés lejáratakor vagy megszüntetésekor fogja térítésmentesen átadni a tulajdonos önkormányzat részére? A fenti eljárással biztosított, hogy a két félnél, az egymással szembeni elszámolásból eredő követelés vagy kötelezettség egyező lesz a szerződés hatálya alatt.

Kérdés: Tényállás: Intézményünk, egy református egyházkerület szeretetszolgálata, egyházi fenntartású, nem állami szociális intézmény. Foglalkoztatottjaink az Mt. hatálya alá tartozó munkaviszonyban állnak. Ugyanakkor az Szt. 94/L. §-ának (4) bekezdése okán a munkavállalókra kógens módon alkalmaznunk kell a Kjt. 55–80. §-ában rögzített előmeneteli és illetményrendszeri szabályokat. Érintett munkavállalónk megszakítás nélkül a szociális, illetve közigazgatási szférában dolgozik 1986. jú-lius 1. napja óta. Intézményünkhöz 2023. október 1-jén került jogutódlással. A munkavállalót lakóhelyén 2024. október 1. napjával főállású polgármesterré választották, amelyre tekintettel az intézményünknél fennálló munkaviszonya fizetés nélküli szabadság igénybevétele mellett állt fenn. A munkavállaló a korábbi munkahelyeit, az intézményünknél töltött időt és az aktív polgármesteri idejét
(2024. 10. 01. – 2026. 06. 20.) összeszámítva a 40 évnyi (14 600 nap) jubileumi jutalomra jogosító időt 2026. június 20. napján érte el (ebből az időtartamból az aktív polgármesteri idejét nálunk fizetés nélküli szabadságon töltötte). Ezt követően, 2026. június 21. napjával megszerezte a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára („nők 40”) való jogosultságot is. A fizetés nélküli szabadságon lévő munkavállaló elektronikus levélben azzal a kéréssel fordult a munkáltatóhoz, hogy 2026. július 1. napjával munkavállalói jogviszonyát szeretné megszüntetni, ezzel egyidejűleg kéri a jubileumi jutalom kifizetését. Intézményünk írásbeli hiánypótlás keretében kívánta felhívni a munkavállalót, hogy nyilatkozatát pontosítsa, és tegye egyértelművé, pontosan milyen jogcímen kéri a munkaviszony megszüntetését, mivel a „megszüntetni szíveskedjen” formula önmagában joghatás kiváltására alkalmatlan, nem értelmezhető. Mielőtt azonban az írásbeli felhívást megküldtük volna, a munkavállaló kiegészítő nyilatkozatot tett. Ebben korábbi kérelmét fenntartva kifejezetten rögzítette: „A munkavállalói jogviszonyom 2026. július 1. napjával közös megegyezéssel megszüntetni szíveskedjen.” A munkáltató ezt a kifejezett, közös megegyezésre irányuló kezdeményezést elfogadja, így a felek közötti munkaviszony az Mt. 64. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján 2026. július 1. napjával, közös megegyezéssel megszűnik. Melyik munkáltató köteles kifizetni a 40 éves jubileumi jutalmat ebben az esetben? A szeretetszolgálat, ahol a dolgozó évek óta fizetés nélküli szabadságon van, vagy az önkormányzat, ahol a 40. év elérésének pillanatában aktív, főállású polgármesterként dolgozik? Beszámít-e a fizetés nélküli szabadság alatt máshol (polgármesterként) töltött idő az intézményünknél lévő jogosító idejébe? Tekintettel arra, hogy a munkavállaló naptári napra pontosan elérte a 40 évet, terheli-e kifizetési kötelezettség a szeretetszolgálatot abban az esetben, ha a munkavállaló a nők 40 éves nyugdíjjogosultságára hivatkozva saját maga kéri a jogviszonya megszüntetését kifejezetten közös megegyezéssel? Értelmezhető-e úgy a jogszabály, hogy a mi intézményünknél a jogosultsági ideje a fizetés nélküli szabadság miatt nyugvópontra került, és a kifizetés emiatt kizárólag az aktív jogviszonyában esedékes? A fentiek tükrében jogszerűen megtagadhatja-e a szeretetszolgálat a kifizetést, és ha igen, milyen jogi érveléssel és adminisztratív lépésekkel kell a munkaviszonyt lezárnia, hogy egy esetleges munkaügyi perben védve legyen?

Kérdés: Az önkormányzat és a felügyelete alá tartozó költségvetési szervek esetében a bevételek utalványozása és érvényesítése milyen esetben kötelező, és milyen dátummal kell, hogy megtörténjen?

Kérdés: Önkormányzati tulajdonú gazdasági társaság esetében a 2025. évi beszámoló alapján a gazdasági társaság saját tőkéje a jegyzett tőke alá csökkent, és veszteséggel is zárta az évet. Van-e a tulajdonosi önkormányzatnak ezzel összefüggésben teendője, tőkepótlási kötelezettsége?

Kérdés: Egy gyógyászati segédeszközök értékesítésével foglalkozó, Magyarországon adószámmal rendelkező (áfaregisztrált), az Európai Unió másik tagállamában letelepedett társaság gyógyászati segédeszközöket importál harmadik országból Magyarországra, amely termékeket saját áru mozgatása keretében Magyarországról Csehországba szállít. Ezen termékek 30 napon belül igazoltan a végső csehországi rendeltetési helyükre kerülnek elszállításra. A vámkezelés közvetett vámjogi képviselő közreműködésével, 42-es eljáráskód szerint történik. A termék importja az Áfa-tv. 95. §-a értelmében mentes az adó alól. A saját áru mozgatásáról a társaság pro forma számlát állít ki, amelyen eladóként a magyar és vevőként a cseh adószámát tünteti fel. Ezeket az ügyleteket a társaság „V” (vagyonáthelyezés) jelöléssel szerepelteti a közösségi összesítő nyilatkozataiban, valamint jelenti áfabevallásaiban. Az importát-engedési okmányokon az importőr adatainál a társaság EORI-száma vagy a cseh adószáma kerül feltüntetésre. A közvetett vámjogi képviselő szintén szerepelteti ezen ügyleteket a saját közösségi összesítő nyilatkozataiban, amelyben a „K” mint az importáló helyett közvetett vámjogi képviselő által vallott adatok szerinti termékértékesítés jelölés szerepel a társaság cseh adószáma mellett. A társaság, mint a termékek importálója, nem bocsátott írásos meghatalmazást a közvetett vámjogi képviselő részére arra vonatkozóan, hogy az Áfa-tv. 95. §-a szerinti adómentesség érvényesítése érdekében eljárjon helyette. A társaság a fentiekben részletezett tevékenysége mellett egy Magyarországon letelepedett társaság (magyar társaság) részére továbbítja a vevői megrendeléseit, amely szerződéses gyártóként végzi a termékek előállítását. A gyártást követően a magyar társaság a késztermékeket értékesíti a társaság részére, amely azokat magyar közösségi adószáma alatt közösségi értékesítésként továbbértékesíti partnerei részére. A társaság a magyar társaságtól beszerzett termékeit az áfabevallásai-ban belföldi beszerzésekként szerepelteti, és a kapcsolódó adót levonásba helyezi. A vonatkozó szabályok szerint helyes-e a fenti ügylettel kapcsolatban alább kifejtett álláspontunk?
1. Mivel a társaság belföldön nyilvántartásba vett adóalany, lehetősége van a magyar adószáma alatt a 4200-as eljárással végzett importbehozatalra. Ennek megfelelően a Magyarországra érkező termékeket a társaság magyar adószáma alatt kell nyilvántartani, és a továbbszállítást követően saját áru mozgatásaként kell szerepeltetni az áfabevallásban és az összesítő nyilatkozatban? Álláspontunk szerint az importátengedési okmányon feltüntetett cseh adószám nem befolyásolja ezt a kötelezettséget.
2. Amennyiben az importokmányokon a magyar adószám feltüntetése szükséges ahhoz, hogy a társaság a tranzakciót a saját bevallásában szerepeltetni tudja, van-e lehetőség utólagos helyesbítésre, illetve szükséges-e bármilyen további adminisztratív lépés megtétele a már meglévő dokumentumokkal kapcsolatban?
3. Álláspontunk szerint a társaság belföldi nyilvántartásba vétele (magyar adószáma) önmagában nem akadálya a közvetett vámjogi képviselet, illetve a 42-es vámeljárás alkalmazásának. A társaságnak lehetősége van arra, hogy az import-áfa-mentesség számlázási és adóbevallási feltételeinek saját maga megfeleljen, azaz a társaság jogosult magyar adószáma alatt számlát kiállítani, és saját adószáma alatt közösségi értékesítést (sajátáru-mozgatást) bevallani (különös tekintettel arra, hogy az Áfa-tv. ezt a lehetőséget kifejezetten szabályozza).
4. Álláspontunk szerint, amennyiben a társaság számlát állít ki, és szerepelteti az ügyletet az áfabevallásában és az összesítő nyilatkozatában, akkor a közvetett vámjogi képviselő a 42-es vámeljárás keretében importált árukat nem szerepeltetheti a saját összesítő nyilatkozatában (erre vonatkozó meghatalmazás hiányában).