571 talált állásfoglalás a határozat kifejezésre

Kérdés: Szociális szférában dolgozó intézményvezető vezetői kinevezése 2027 májusában fog lejárni. A vezető már nyugdíjas, 2025-ben a nők kedvezményes jogosultságával ment nyugdíjba, de közalkalmazotti jogviszonyát folyamatosan fenntartotta. A vezetői kinevezésének lejáratakor szeretne ténylegesen nyugdíjba vonulni. A felmentési idő jár-e ebben az esetben, és ha igen, akkor ezalatt milyen bérre lesz jogosult így, hogy a vezetői kinevezése megszűnik, a vezetői ideje alatt járó bérre vagy nem vezetői bérre? A felmentési idő ebben az esetben a nyugdíjba vonulás előtt vagy utána jár? (A nők 40-nél előtte van alapesetben, míg a 65 évesen nyugdíjba vonulóknál a korhatár betöltése után.) A vezető 2025-ben betöltötte a 65. életévét.

Kérdés: Közszolgálati tisztviselő kérelmezte az öregségi korhatár betöltését követően történő továbbfoglalkoztatását, melyet a polgármesteri hivatal jegyzője jóváhagyott. Az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követően még nem fogja kérni a tisztviselő az öregségi nyugdíját – így a helyzete különbözik a szokásos nyugdíjfolyósítás-szüneteltetéstől. November végétől fogja a tisztviselő kérni a nyugdíj megállapítását a kedvezőbb számítás miatt. Ezen tényállások ismeretében is lehet-e tovább foglalkoztatni, illetve munkajogi szempontból a közszolgálati jogviszonyban álló a továbbfoglalkoztatása alatt nyugdíjasnak minősül-e (azon időszakban, ahol már betöltötte a 65. életévet, 20 év szolgálati időt megszerezte, de nem kéri az öregségi nyugdíj megállapítását)?

Kérdés: Egy 100%-ban önkormányzati tulajdonban álló nonprofit gazdasági társaság az önkormányzat által kiszervezett közfeladatokat lát el, többek között közétkeztetési, valamint közterület-fenntartási és -kezelési feladatokat. A társaság a közfeladatok ellátása mellett egyéb, piaci jellegű tevékenységet is végez. Az önkormányzat a közfeladatok ellátásához kapcsolódóan a társaság részére havi rendszerességgel működési támogatást biztosít, amely a társaság működésével összefüggő költségek fedezetéhez járul hozzá. A közétkeztetési feladatok ellátása során a társaság az önkormányzat, illetve annak intézményei részére havonta, az elkészített és kiszolgált ételadagok alapján számlázza a szolgáltatást. Az egységárak meghatározása önköltségszámítás alapján történik, amelynek során a közétkeztetés teljes költsége – többek között a közétkeztetésben foglalkoztatott munkavállalók bére és járulékai, az alapanyagköltség, valamint az egyéb közvetlen és közvetett költségek – figyelembevételre kerül. A közétkeztetésben foglalkoztatott munkavállalók teljes bérköltségének fedezetét ugyanakkor az önkormányzat külön működési támogatás formájában biztosítja a társaság részére.
A gyakorlatban tehát a következő finanszírozási elemek jelennek meg:
– az önkormányzat működési támogatást biztosít a társaság részére, amelyből a közétkeztetésben foglalkoztatott munkavállalók bérköltsége is finanszírozásra kerül;
– a társaság az önkormányzat részére szolgáltatási díjat számláz az elkészített ételadagok után;
– a szolgáltatási díj egységárának alapjául szolgáló önköltségszámítás a közétkeztetés teljes költségét tartalmazza, így a bérköltséget is.
A központi költségvetési támogatás elszámolása során az önkormányzatnak a gyermekétkeztetésre vonatkozó mindenkori költségvetési törvényi és kincstári előírásoknak kell megfelelnie. Az irányadó rendelkezések szerint a gyermekétkeztetés támogatása az étkeztetés teljes önköltségéhez kapcsolódhat, illetve vásárolt szolgáltatás esetén a szolgáltatási díj ellentételezésére is szolgálhat. A felmerült szakmai kérdés az, hogy a fenti konstrukció esetében jogszerű és szakmai-lag megfelelő-e, hogy a közétkeztetésben foglalkoztatott munkavállalók bérköltsége:
– az önkormányzat által a társaság részére nyújtott működési támogatásból finanszírozásra kerül,
– ugyanakkor ugyanez a bérköltség a közétkeztetési szolgáltatás teljes önköltségének részeként az ételadagok egységárának kalkulációjában is megjelenik, és ezen egységár alapján a társaság az önkormányzat felé szolgáltatási díjat számláz.
Az alábbi kérdésekben várjuk véleményüket:
– Megvalósulhat-e ebben a konstrukcióban jogi, számviteli vagy támogatáselszámolási szempontból kettős finanszírozás vagy túlkompenzáció?
– Az önköltségszámítás során a társaság által ténylegesen viselt teljes bérköltséget akkor is az önköltség részének kell-e tekinteni, ha annak fedezetét az önkormányzat külön működési támogatás formájában biztosítja?
– A működési támogatást az önköltségszámítás során költségcsökkentő tételként kell-e figyelembe venni, vagy az önköltséget a ténylegesen felmerült teljes költségek alapján kell meghatározni, és a támogatást csak a finanszírozási/kompenzációs számításban kell figyelembe venni?
– Amennyiben a teljes bérköltség az önköltség része maradhat, milyen módon szükséges a működési támogatás és a szolgáltatási díj együttes finanszírozási hatását bemutatni annak igazolására, hogy nem történik túlfinanszírozás?
– Van-e jelentősége annak, hogy a társaság nonprofit, 100%-ban önkormányzati tulajdonú gazdasági társaság, illetve hogy a közétkeztetési feladatot az önkormányzat által kiszervezett közfeladatként látja el?
– Az önkormányzat oldalán a központi költségvetési támogatás elszámolása szempontjából milyen dokumentációval, költségfelosztással és számítással lenne megfelelően alátámasztható a konstrukció?
– Szükségesnek látják-e a működési támogatás, a közétkeztetési szolgáltatási díj, illetve az önköltségszámítás rendszerének módosítását, és ha igen, milyen finanszírozási modellt tartanak jogszerűnek és ellenőrzés során megfelelően védhetőnek?
– Különösen fontos számunkra annak megítélése, hogy a jelenlegi gyakorlat önmagában jogszabályellenesnek tekinthető-e, vagy megfelelő költség- és finanszírozási kimutatással, illetve a támogatás és a szolgáltatási díj együttes elszámolásával jogszerűen fenntartható.
Tájékoztatásul jelezzük, hogy a társaság korábbi működését több alkalommal hatósági ellenőrzés is érintette, és az ellenőrzések során a fenti gyakorlat kapcsán kifogás nem merült fel. A kérdés most a finanszírozási és elszámolási rendszer szakmai felülvizsgálata miatt került ismételten napirendre. A bemutatott konstrukció a hatályos jogszabályok és támogatás-elszámolási szabályok alapján fenntartható-e, illetve milyen esetleges korrekciókat tartanak szükségesnek?

Kérdés: Közös hivatalunkhoz tartozó települések polgármesterei a saját autójukat használják a napi hivatali ügyintézéshez. A Mötv. módosításával 2027. 07. 01-től megszűnt az eddigi költségátalányuk. Van-e lehetőség a polgármester részére útiköltséget kifizetni útiszámla alapján előzetes testületi jóváhagyás nélkül?

Kérdés: A köztisztviselő rokkantsági ellátásban részesül, és a határozatában az egészségi állapot mértéke 61%. Az ő esetében adható a plusz 5 nap szabadság? Ha igen, milyen törvény alapján? Ha nem, akkor a munkáltató dönthet úgy, hogy mégis adja, hiszen őutána a rehabilitációs hozzájárulás csökkenthető?

Kérdés: A Mötv. 13. §-a helyi közügyek, valamint a helyben biztosítható közfeladatok körében ellátandó helyi önkormányzati feladatok között említi a kulturális szolgáltatást, különösen a nyilvános könyvtári ellátás biztosítását; filmszínházat, előadó-művészeti szervezet támogatását, a kulturális örökség helyi védelmét; a helyi közművelődési tevékenység támogatását. Az önkormányzat az előbb hivatkozott kötelező közművelődési feladatairól – a Mötv. szerint – rendeletet alkotott, mely kimondja, hogy az önkormányzat a kötelező közművelődési feladatait elsősorban saját fenntartású intézményein keresztül hajtja végre. A rendelet hatálya kiterjed az önkormányzat közművelődési célú vállalkozásaira is. A rendelet pontosan nevesíti azt a két fesztivált, amelynek a lebonyolítására kizárólag az önkormányzat 100%-os tulajdonában álló kft. jogosult. Ezzel – az önkormányzat 100%-os tulajdonában álló – kft.-vel az önkormányzat közszolgáltatási szerződést kötött előadó-művészeti tevékenység végzésére. A szerződés határozatlan időre jött létre, és ez az alapja annak az évente megkötött megállapodásnak, amely szerint a kft. a feladatainak ellátásához működési támogatásban részesül. A kft. ebből az önkormányzati működési támogatásból és saját bevételeiből finanszírozza a tevékenységét. A kft. úgy szervezi meg a két fesztivált, hogy a kiadásokat az önkormányzati támogatás kb. 40%-os részben, 60%-os részben pedig a saját gazdasági tevékenységének bevételei fedezik. A kft. saját bevételei rendezvényszervezésből, reklámköltségekből, marketingbevételekből származnak, amely szolgáltatások után áfa fizetésére kötelezett a társaság. A fesztiválok rendezéséből is származik saját bevétele a kft.-nek a fesztiválon részt vevő szolgáltatók, pl. az ételt, italt árusítók részére nyújtott reklámszolgáltatásból. A kft. által szervezett fesztiválok ingyenesen látogathatóak, az ott megtekinthető műsorokért, koncertekért nem fizetnek a résztvevők. A fesztiválokból származó bevételek és a fesztiválok költségei, ráfordításai elkülönülten kerülnek könyvelésre. A fentiekben leírt információk alapján a fesztiválok szervezésével kapcsolatban befogadott számlák előzetesen felszámított áfaösszege visszaigényelhető-e teljes mértékben? A fesztivál szervezésével kapcsolatban felmerült kiadások tekintetében a fenti tényállás igazolja-e azt, hogy a kft. adóalanyi minőségében jár el, adóalanyiságát eredményező tevékenysége érdekében használta fel azokat, vagy a gazdasági tevékenység nem igazolható, így adólevonási joga sincs a kft.-nek?

Kérdés: Polgármesteri hivatalban közszolgálati jogviszonyban álló dolgozó kérelmezte a 65. életév betöltése utáni foglalkoztatását. Öregségi korhatár betöltéséig rendelkezésre áll a 20 év szolgálati jogviszony. A közszolgálati tisztviselő azonban nem fogja kérelmezni a nyugdíjazását a kormányhivatalnál, csak pár hónapra a korhatár betöltését követően, mivel akkor magasabb évvel rendelkezne a nyugdíj összegének kiszámításához. Ebben az esetben is foglalkoztathatjuk tovább? Mivel nem igényli az öregségi nyugdíjat, így nem is szünetelteti, ettől függetlenül nyugdíjasnak minősül? Hogy járjunk el?

Kérdés: Önkormányzatunk területén működő kft. bővíteni szeretné a gyártókapacitását, új gyártóegységet szeretne létesíteni, amelyhez a területét kell bővítenie. A bővítéshez az önkormányzat az ingatlanokat helyi gazdáktól vásárolja meg, majd azt a termelés alóli kivonást követően értékbecslés alapján értékesíti a kft. részére. Az ügylet bonyolítására ingatlan-adásvételi előszerződés készült, amely rögzíti, hogy az ingatlan az Áfa-tv. 259. §-ának 7. pontja szerint építési teleknek minősül, így az átruházása az általános szabályok szerint egyenesen adózik. A vételár alap + áfa összegben került meghatározásra a szerződésben, és tartalmazza az átminősítéssel kapcsolatos összes költséget, illetve az önkormányzat által a kft. részére nyújtandó de minimis támogatás összegét is. Az önkormányzat a szerződés szerint az első számláját 50% mértékkel mint vételárelőleget számlázza ki. Az összeg beérkezését követően megvásárolja a gazdáktól a földterületeket, átminősíti, elvégzi a szükséges telekalakítási feladatokat. Az önkormányzat a fennmaradó második részről szóló számlájába beszámítja a kft. részére biztosítandó csekély összegű de minimis támogatás összegét, és az így fennmaradó összegről (fennmaradó vételár) állítja ki az ügyletet lezáró számláját. Az ügylettel kapcsolatosan készült egy másik közcélú fejlesztési megállapodás is, amely a kft. által fizetett vételárból a kisajátítási, átminősítési költségek levonását követően képződött összeg felhasználását rögzíti, egy intézményi fejlesztési program formájában. Jól gondoljuk, hogy az ügylet az áfa szempontjából általános módon kezelendő, az előlegről és a fennmaradó részről kiállított számlákban szereplő áfatartalmat az önkormányzat bevallja és befizeti? A második 50%-ról szóló számlában levonható tételként meg lehet jeleníteni a de minimis támogatás összegét? Amennyiben igen, akkor a fizetendő áfa összege kevesebb lesz, mint a szerződésben rögzített áfatartalom, ez így helyes?

Kérdés: Önkormányzatunk két darab önkormányzati lakást jelölt ki értékesítésre. Az értékesítésre kijelölt ingatlanok közül az egyiket az önkormányzat építette 1992-ben, tehát nem az állam tulajdonából került az önkormányzathoz, a másikat 15 éve vásárolta az önkormányzat. Felhasználhatja-e szabadon az önkormányzat a lakásértékesítésből befolyt bevételt? Tartalmaz-e erre vonatkozóan felhasználási szabályokat valamely jogszabály?

Kérdés:

Önkormányzatunk lakóingatlannak nem minősülő ingatlan bérbeadása, haszonbérbe adása tevékenység tekintetében adómentesség helyett az általános szabályok szerinti adózást választotta 2021. január 1-től. Jelenleg folyamatban van egy pályázat, mely keretén belül az önkormányzatunk ipari terület kiépítését vállalta a hozzá kapcsolódó infrastruktúra kiépítésével, így útépítéssel együtt. Az ipari terület haszonszerzés (bérbeadás) céljából épül. Az irányító hatóság közlése szerint: „Amennyiben az önkormányzat az ipari területen lévő ingatlanokat bérbe adja, a bérbeadást az Áfa-tv. alapján adókötelessé teszi, és a közmű-, illetve útfejlesztés célja az ipari terület hasznosítása, értékesítése vagy bérbeadása, úgy feltételezhető, hogy a beruházás az adóköteles bevételszerző tevékenységet szolgálja, ezért a beszerzések áfatartalma levonható. Ebben az esetben az elszámolási útmutató hivatkozott rendelkezései alapján a projektet nettó módon szükséges rögzíteni.” Az ipari parkhoz vezető út építése, illetve felújítása tekintetében (mivel az útfejlesztés célja az ipari terület bérbeadása) önkormányzatunk a beszerzés áfatartalmának levonására jogosult?