977 talált állásfoglalás a munkaviszony kifejezésre

Kérdés: 1. Az egyik önkormányzati fenntartású költségvetési intézmény megbízási szerződést szeretne kötni magánszeméllyel, esetenkénti személyszállítás tárgyában. A feladatot intézményi gépjárművel végezné a megbízott, természetesen felelősségvállalási nyilatkozat aláírásával. Végezhet-e ilyen tevékenységet megbízási szerződéssel, vagy kizárólag az intézmény saját dolgozója vezetheti az intézményi gépjárművet? Az ilyen jellegű megbízási szerződés nem ütközik valamilyen jogszabályi előírásba?
2. Egyszerűsített foglalkoztatási jogviszony keretében el lehet-e látni a gépjárművezetői feladatot költségvetési intézményben?

Kérdés: A hozzánk tartozó önkormányzati költségvetési szervek az intézmény dolgozói részére kedvezményes munkahelyi étkezést biztosítanak. Van olyan intézmény, ahol saját konyhában történik a főzés, és van olyan is, ahol külső szolgáltatótól vásárolják az ételt. Az intézményeknek az áfát csak a ténylegesen megfizetett összeg után kell befizetniük (mivel a szolgáltatás ellenértéke részben megtérül), vagy a teljes ár után kell az áfát befizetni?

Kérdés: A munkavállaló az Mt. hatálya alá tartozik. Két munkajogviszonya van. Az egyikben a „normál” adózási szabályok szerint vonják le tőle, illetve fizetik meg utána a közterheket (szja, tb-járulék, szocho). A másikban a tevékenysége FEOR-száma miatt teljes mértékben az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás adózási formáját választotta. Az Ekho-tv. 1. §-ának (1) bekezdése alapján ez az adózási forma a tevékenység ellenértékeként fizetett bevételre alkalmazható. Ha a munkavállaló keresőképtelen lesz, a foglalkoztatási forma szerint betegszabadságra jogosult az Mt. 126. §-ának (1) bekezdése értelmében. A kérdés az lenne, hogy a betegszabadságra fizetett távolléti díj beleérthető-e a „tevékenység ellenértéke” kifejezésbe, vagy az csak a tényleges munkavégzés kapcsán kapott munkabér lehet, tehát ha a munkavállaló a munkáját keresőképtelensége okán ellátni nem tudja, akkor az ekhóra jogosító tevékenységet sem végzi?

Kérdés: A Púétv. hatálya alá tartozó óvodánkban 2013-tól dolgozó pedagógiai asszisztensünk idén óvodapedagógus-diplomát szerzett, és a továbbiakban óvodapedagógusként kívánjuk foglalkoztatni. A dolgozónak nincs a Púétvhr. 42. §-ának a)–i) pontjaiban meghatározott két év szakmai gyakorlata, ezért őt Gyakornok fokozatba kellene besorolni. Azonban, mivel van 6 év egyéb jogviszonya, ezért PED I. fokozatba is sorolhatnánk, de azt – ha jól értelmezzük a jogszabályt – csak új jogviszony létesítésekor lehet figyelembe venni. Meg kell szüntetni a jelenlegi jogviszonyát, és mint új dolgozót felvenni, vagy lehet egy kinevezésmódosítással óvodapedagógus-munkakörben PED I. fokozatba tenni a 6 év egyéb jogviszonya alapján?

Kérdés:

Tényállás: Intézményünk, egy református egyházkerület szeretetszolgálata, egyházi fenntartású, nem állami szociális intézmény. Foglalkoztatottjaink az Mt. hatálya alá tartozó munkaviszonyban állnak. Ugyanakkor az Szt. 94/L. §-ának (4) bekezdése okán a munkavállalókra kógens módon alkalmaznunk kell a Kjt. 55–80. §-ában rögzített előmeneteli és illetményrendszeri szabályokat. Érintett munkavállalónk megszakítás nélkül a szociális, illetve közigazgatási szférában dolgozik 1986. július 1. napja óta. Intézményünkhöz 2023. október 1-jén került jogutódlással. A munkavállalót lakóhelyén 2024. október 1. napjával főállású polgármesterré választották, amelyre tekintettel az intézményünknél fennálló munkaviszonya fizetés nélküli szabadság igénybevétele mellett állt fenn. A munkavállaló a korábbi munkahelyeit, az intézményünknél töltött időt és az aktív polgármesteri idejét 
(2024. 10. 01. – 2026. 06. 20.) összeszámítva a 40 évnyi (14 600 nap) jubileumi jutalomra jogosító időt 2026. június 20. napján érte el (ebből az időtartamból az aktív polgármesteri idejét nálunk fizetés nélküli szabadságon töltötte). Ezt követően, 2026. június 21. napjával megszerezte a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára („nők 40”) való jogosultságot is. A fizetés nélküli szabadságon lévő munkavállaló elektronikus levélben azzal a kéréssel fordult a munkáltatóhoz, hogy 2026. július 1. napjával munkavállalói jogviszonyát szeretné megszüntetni, ezzel egyidejűleg kéri a jubileumi jutalom kifizetését. Intézményünk írásbeli hiánypótlás keretében kívánta felhívni a munkavállalót, hogy nyilatkozatát pontosítsa, és tegye egyértelművé, pontosan milyen jogcímen kéri a munkaviszony megszüntetését, mivel a „megszüntetni szíveskedjen” formula önmagában joghatás kiváltására alkalmatlan, nem értelmezhető. Mielőtt azonban az írásbeli felhívást megküldtük volna, a munkavállaló kiegészítő nyilatkozatot tett. Ebben korábbi kérelmét fenntartva kifejezetten rögzítette: „A munkavállalói jogviszonyom 2026. július 1. napjával közös megegyezéssel megszüntetni szíveskedjen.” A munkáltató ezt a kifejezett, közös megegyezésre irányuló kezdeményezést elfogadja, így a felek közötti munkaviszony az Mt. 64. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján 2026. július 1. napjával, közös megegyezéssel megszűnik. Melyik munkáltató köteles kifizetni a 40 éves jubileumi jutalmat ebben az esetben? A szeretetszolgálat, ahol a dolgozó évek óta fizetés nélküli szabadságon van, vagy az önkormányzat, ahol a 40. év elérésének pillanatában aktív, főállású polgármesterként dolgozik? Beszámít-e a fizetés nélküli szabadság alatt máshol (polgármesterként) töltött idő az intézményünknél lévő jogosító idejébe? Tekintettel arra, hogy a munkavállaló naptári napra pontosan elérte a 40 évet, terheli-e kifizetési kötelezettség a szeretetszolgálatot abban az esetben, ha a munkavállaló a nők 40 éves nyugdíjjogosultságára hivatkozva saját maga kéri a jogviszonya megszüntetését kifejezetten közös megegyezéssel? Értelmezhető-e úgy a jogszabály, hogy a mi intézményünknél a jogosultsági ideje a fizetés nélküli szabadság miatt nyugvópontra került, és a kifizetés emiatt kizárólag az aktív jogviszonyában esedékes? A fentiek tükrében jogszerűen megtagadhatja-e a szeretetszolgálat a kifizetést, és ha igen, milyen jogi érveléssel és adminisztratív lépésekkel kell a munkaviszonyt lezárnia, hogy egy esetleges munkaügyi perben védve legyen?

Kérdés:

Közérdekű nyugdíjas-szövetkezeti tag a 2006. évi X. tv. 29. §-ának (7) bekezdésére alapított személyes közreműködéséért járó díján felül km-ként 30 forintos munkába járási utazási (gépkocsi) költségtérítést kap, amelyből a szövetkezet levonja az szja-t. Ezzel szemben a tag állítása szerint az szja-mentes lenne. Kinek van ebben az esetben igaza? A munkába járással kapcsolatos költségtérítés szabályai alapvetően az Mt. hatálya alatti jogviszonyra terjednek ki, míg a szövetkezeti tagi munkavégzés nem esik a kormányrendelet hatálya alá. Alkalmazható-e mégis az Szja-tv. 25. §-a (2) bekezdésének bb) pontja az esetére, és igaza lehet-e a szövetkezi tagnak, hogy nem lehetne levonni az szja-t? Ha igaza van, lehet-e kártérítési igénye a szövetkezettel szemben abból a helyzetből adódóan, hogy az alaptalan szja-levonás miatt nem kapta meg a teljes 30 Ft/km költségtérítést?

Kérdés: Foglalkoztathat-e nyugdíjas-szövetkezeten keresztül konyhai kisegítőt az önkormányzat felügyelete alá tartozó költségvetési szerv?

Kérdés: Intézetünk önállóan működő és gazdálkodó központi költségvetési szerv, ahol alkalmazásban állnak kutató munkatársak. A kutatómunkát végző alkalmazottaknak heti 2 munkanapon (hétfő és kedd) kell az intézet székhelyén végezni a munkájukat. Ezen munkatársak lakcíme sok esetben Budapest, az intézet székhelye pedig vidék. A munkavállalók munkarendje miatt nem, vagy csak hosszú várakozással tudnák igénybe venni a közösségi közlekedést, ezért személygépjárművel utaznak vidékre. Ezen alkalmazottak részére a napi munkába járási költségtérítést vagy hazautazás költségtérítését tudjuk kifizetni? Mikor járunk el jogszerűen? Véleményünk szerint akkor járunk el helyesen, ha a 39/2010. Korm. rendelet 2. §-ának b) pontját alkalmazzuk az ő esetükben, mivel szerintünk a lakóhely vagy a tartózkodási hely és a munkavégzés helye közötti munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres vagy esetenkénti oda- és visszautazásról van szó. A gyakorlat alapján a heti 2 nap munkavégzést 1 vidékre és 1 visszautazási, lakóhelyre vagy tartózkodási helyre költségként számolnánk el, kilométerenként az intézet által engedélyezett Ft/km összeggel. Ebben az esetben a munkába járás és a hazautazás esetén kilométerenként akár 30 forint költségtérítést kaphatnak adómentesen a munkavállalók, havi felső összegkorlát nélkül. Az elszámolás tekintetében, másik vélemény, hogy akkor járunk el helyesen, ha a 39/2010. Korm. rendelet 2. §-ának c) pontját alkalmazzuk az ő esetükben, és a hazautazásra vonatkozó szabályozásokat alkalmazzuk, tehát legfeljebb havonta négyszer kerül számukra elszámolásra az oda- és visszautazás.

Kérdés: Három különböző válaszuk alapján bizonytalanodtam el teljesen a nyugdíjas köztisztviselő pénzügyi területen történő továbbfoglalkoztatásával kapcsolatban. A Költségvetési Levelek 369. számában a 6534. kérdésben megjelent válaszukban, amennyiben nem gyakorol közhatalmat, nem hoz az Ákr. hatálya alá tartozó közigazgatási határozatot, és nem rendelkezik vezetői megbízással, akkor véleményük szerint munkaviszonyban is foglalkoztatható. Vagyis köthető munkaszerződés, de a pénzügyi ellenjegyzési feladatokat ettől kezdve már nem láthat el, hiszen nem köztisztviselő. A Költségvetési Levelek 377. számában a 6758. és a Költségvetési Levelek 379. számában a 6826. sorszámú kérdésnél viszont az Önök megítélése szerint mind a nyugdíjszabályozás oldaláról, mind a köztisztviselői szabályozás oldaláról kizárt, hogy a nyugdíjba vonult volt köztisztviselőt az öregségi nyugdíja igénybevétele mellett a polgármesteri hivatal munkavállalóként foglalkoztassa tovább.

Kérdés: Önkormányzatunk volt dolgozója egy nyugdíjas, három gyermeket nevelő anya. Megbízási szerződés alapján vállalt egy munkát, ahol a kifizetőtől a 2025. évre vonatkozó megbízási díját egy összegben, december hónapban kapta meg. Az éves megbízási díj teljes összegére érvényesíthető-e a három gyermeket nevelő anyák kedvezménye?