Cafeteriajuttatásra való jogosultság távollét esetén

Kérdés: Hivatalunk köztisztviselője 2010 márciusában keresőképtelenné vált, és csak május elején tudott újra munkába állni. Keresőképtelensége az alábbiak szerint alakult: március 29-től április 14-ig betegszabadságon (13 nap), majd azt követően április 15-től május 9-ig (25 nap) táppénzen volt, május 10. napján állt munkába, így véleményünk szerint a Ktv. 49/F. § (2) bekezdése alapján a neki járó cafeteriajuttatást csökkenteni kell, mivel ebben a 30 napot meghaladó időtartamban sem illetményre, sem átlagkeresetre nem volt jogosult. Dolgozónk egy munkajogász által megerősítve más álláspontot képvisel: szerinte a betegszabadság idejére illetmény illeti meg, csak csökkentett összegben [mivel a Ktv. 71. § (3) bekezdése szerint ahol jogszabály távolléti díjat említ, ott illetményt kell érteni, az Mt. 137. § (3) bekezdése szerint pedig a betegszabadság ideje alatt a távolléti díj 70%-a jár], álláspontunk szerint azonban az, hogy a betegszabadság idejére járó juttatás alapja a távolléti díj (illetmény), még nem teszi azzal azonossá. Hasonló a helyzet a táppénz esetében is, mivel a táppénz alapja általában az átlagkereset, így véleménye szerint részesült olyan juttatásban, amely szerint a cafeteriajuttatásait nem kellene csökkenteni. Kérdésünk a fentiek alapján, hogy a betegszabadság idejére járó juttatás illetménynek vagy a táppénz átlagkeresetnek minősül-e, mivel ezekben az esetekben nem csökkenthető a cafeteria kerete? Szintén a fenti eset kapcsán dolgozónk (és munkajogásza) kifogásolja a cafeteriajuttatás csökkentésének számítási metódusát. Mi az egész évre járó juttatást osztottuk egynapi összegre, és szoroztuk meg a keresőképtelenség teljes időtartamával (42 nap) – amibe minden napot beleszámítottunk, függetlenül attól, hogy a betegszabadságnál csak munkanapra és fizetett ünnepre jár pénz –, míg szerintük legfeljebb a 30 napon felüli időszakra jutó (12 nap) összeggel lehetne a juttatást csökkenteni. Álláspontunkat a Ktv. 49/F. § (2) bekezdésének azon szófordulatával támasztjuk alá, hogy az "azon időtartam vonatkozásában, amelyre illetményre vagy átlagkeresetre nem volt jogosult" szövegrész a 30 napos feltétel bekövetkeztével a teljes időtartamot kiveszi a juttatásra jogot adó időszak alól, tehát nem köti ahhoz, hogy a pl. betegszabadság számításánál a hétvégékre nem jár juttatás.
Részlet a válaszából: […] ...ez már nem áll fenn, hiszen atáppénz kapcsán a Ktv. nem tartalmaz a távolléti díjhoz hasonló rendelkezést. A táppénzről a társadalombiztosítás ellátásaira és amagánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997.évi LXXX. törvény...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2010. augusztus 10.

Közalkalmazott nyugdíjazása

Kérdés: 2006. július 21-én töltöm az 57. életévemet. 2006. június 25-én 38 év közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezem. Munkahelyet minden esetben "áthelyezés" bejegyzéssel változtattam. Milyen juttatásokat kaphatok, ha megállapítják részemre az előrehozott öregségi nyugdíjat? Milyen juttatásokat kaphatok akkor, ha kezdeményezem nyugdíjazásomat? Megkaphatom-e a 40 éves jubileumi jutalmat?
Részlet a válaszából: […] ...önmagában azon tény hatására, hogy aközalkalmazott nyugellátásban is részesül, nem fogja a munkáltató részérőltovábbi juttatások biztosítását eredményezni.Egészen más a helyzet akkor, ha a közalkalmazottkezdeményezi nyugdíjazását, azaz jogviszonya...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2005. augusztus 9.