Telefonszolgáltatás magáncélú használata
Kérdés
Költségvetési intézményünk dolgozói rendelkeznek mobiltelefon-flottával. A csomag lényege, hogy a flottán belül a telefonálás, SMS-küldés költségmentes, csupán egy alapdíja van. Ha flottán kívülre telefonálnak a dolgozók, annak Ft/perc díja van, mely hozzáadódik az alapdíjhoz. Az intézmény belső szabályzatában rögzített módon minden alkalmazott bruttó 500 forint telefontámogatásban részesül, ami annyit jelent, hogy korlátlanul kezdeményezhet percdíjas telefonálást bármilyen mobilhálózatba, és az ezáltal keletkező többletköltséget bruttó 500 forintig az intézmény viseli. A munkavállalók csak az 500 forintot meghaladó díjat kötelesek megtéríteni, mely összeg részükre kiszámlázásra kerül. Helyesen gondoljuk, hogy ez a bruttó 500 forint (vagy amennyit az egyes alkalmazottak felhasználnak/kimerítenek) egyéb személyi juttatásnak minősül? A számla könyvelésekor milyen rovatkódon szükséges elszámolni, illetve a KIRA-rendszerben milyen jogcímen kell rögzíteni? Mivel a szolgáltatás 27% áfát tartalmaz, könyveléskor ezt hogyan lehet kezelni? Milyen adóvonzata van ennek a támogatásnak?
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2023. november 28-án (348. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 6155
[…] forgalomarányos kiadások magáncélú hányadát, – a magáncélú használat miatti számlaérték a magáncélú hívások miatt számlázott forgalomarányos tételek és nem forgalomarányos kiadások magáncélú használattal arányos részének együttes összege. A tételes kigyűjtés az Art. bizonylatkezelésre, nyilvántartás-vezetésre vonatkozó szabályainak figyelembevételével történhet, vagyis oly módon, hogy az adó alapjának megállapítására, ellenőrzésére az alkalmas legyen. A hívások tételes elkülönítésének választása esetén, azok azonosításához alkalmas lehet bármely olyan módszer, amely a kifizető terhére számlázott díjjal egybevetve ellenőrzés esetén csak akkor kérdőjelezhető meg, ha az adóhatóság bizonyítja a módszer alkalmatlanságát vagy tartalmának valótlanságát. Célszerű lehet például hívásnapló vezetésének előírása, amelyben a használók feltüntetik az üzleti, hivatali célból hívott számot és a beszélgetést. Más módszer is elfogadható lehet, például az üzleti és magánbeszélgetések eltérő kódolásán alapuló módszer, amelynek alapján szétválaszthatóak a kétféle használat díjrészei. Ennél és a hívásnapló esetében is a részletes számla egybevetése alapján megállapítható az egyes magánszemélyek hívása. Ezzel a módszerrel igazolható akár az is, hogy egyáltalán nem történt magánbeszélgetés. Az érintett magánszemélyek közlése a hívás céljára vonatkozóan, illetve választása a kódok közül olyan nyilatkozatnak minősül, amelyet ellenkező bizonyítás hiányában el kell fogadni. Bármely esetben fontos azonban az adatvédelmi szabályok betartása, ami azt jelenti, hogy a hívott számok közül a telefon üzemeltetőjének részletes adatkérése és ellenőrzése csak az üzleti hívásokra irányulhat. Vagyis a magánbeszélgetések költségét maradékelven – a hívott fél és a hívási cél megjelölése nélkül – jogszerű a számlából megállapítani. 2. A tételes elkülönítés helyett választható lehetőség, hogy a számlaértékből 20 százalék számít a magáncélú használat értékének. 3. Az 1. pont szerint kimutatott magánhasználatot megfizettetik a munkavállalókkal. Ebben az esetben számlát kell kiállítani, ugyanakkor személyijövedelemadó- és szociálishozzájárulásiadó-fizetési kötelezettség nem keletkezik. Ha a megtérítés részleges, a kifizetőt csak a meg nem térített rész után terhelik a közterhek. A kérdéses esetben feltételezhető, hogy a flottán belüli hívások hivatali célúak, ugyanakkor erre vonatkozóan is fennáll az Szja-tv. vélelmezett 20%-os magánhasználata, kivéve, ha hitelt érdemlően bizonyítják az 1. pont szerint, hogy a magánhasználat nem lehetséges. Az 500 forinton […]
Jelentkezzen be!
Elküldjük a választ e-mailen*
