277 talált cikk a készlet kifejezésre

Kérdés: Költségvetési szervnél kis értékű tárgyi eszköz beszerzése történt. A kis értékű tárgyi eszköz úgy került minősítésre, hogy az tartósan, egy évet meghaladóan fogja szolgálni a költségvetési szerv tevékenységét. A beszerzést követően a rendeltetésszerű használatbavétel megtörtént. Helyesen jártunk-e el, amikor az állományba vételi bizonylaton (B.11-46/Vr.sz.) jelöltük (az üzembe helyezés dátumánál) a használatbavétel dátumát, mivel ezen eszköznél nem kellett alkalmazni üzembe helyezési eljárást, vagy az állományba vételt mint gazdasági eseményt és a használatbavételt is eltérő bizonylatokon kellene hitelt érdemlően igazolni? Kiváltható lenne-e az állományba vételi bizonylat a pénzügyi és könyvviteli nyilvántartó rendszer által generált "eszköz mennyiségi nyilvántartásba vételi dokumentummal", amelyen rögzítésre kerül az eszköz használatbavételi időpontja is?

Kérdés: Közcélú foglalkoztatás keretében előállított termékek (a mi esetünkben méz) reprezentáció keretében adható-e az önkormányzat által szervezett rendezvényeken a meghívott vendégeknek térítésmentesen ajándékba? Hogyan kell bizonylatolni és könyvelni?

Kérdés: 1. Az Áhsz. 14. sz. melléklet VII. pontjában elő­írt tárgyieszköz-nyilvántartás vezetését milyen módon kell alkalmazni a gyakorlatban? Az eszközkartonokon feltüntetett (VII. pont szerinti) adatokkal, illetve a könyvelési tételek megjelenítésével teljesül-e a nyilvántartási kötelezettség, vagy az eszközkartonokon felül külön nyilvántartást kell vezetnünk? 2. Klíma és kamerarendszer vásárlása esetén hogyan történik a könyvviteli elszámolás? 3. A költségvetési szerv kézi porral oltó 6 kg-os tűzoltó készülékeket vásárolt 40 db-ot, hogyan történik az analitikus és könyvviteli nyilvántartásba vétel/elszámolás?

Kérdés: A költségvetésben a maradvány meghatározása a költségvetési számvitelből történik az alaptevékenység és a vállalkozási tevékenység költségvetési és finanszírozási bevételeinek és kiadásainak különbözeteként. A korábbi években a nyitó és záró pénzkészlet, illetve függő tételek korrigálásával lehetett megállapítani a pénzmaradványt. A pénzügyi számvitelből megállapítható-e a maradvány összege? Van-e olyan összefüggés, képlet, amelyből ugyanazt az összeget kapnánk meg akkor is, ha a záró pénzkészletet a függő tételekkel (esetleg a vevőköveteléssel, szállítói tartozással) korrigálnánk?

Kérdés: Ugyanazon gazdasági eseménynél lehet-e ugyanaz a személy a pénztárellenőr és a pénzügyi ellenjegyző?

Kérdés: Önkormányzatunk a mezőgazdasági START munka keretén belül tojótyúkokat vásárolt. Hogyan tartsuk nyilván a tyúkokat, a termelt tojásokat? Hogyan könyveljük a hozzákapcsolódó költségeket (tápot, gyógyszert... stb.), ha nincs raktár? Kell-e hozzá raktár? A tojásokat hogyan adjuk át/átadhatjuk-e az iskola-óvoda konyhára vagy magánszemélynek? Kell-e, és ha igen, milyen engedély? Ha tojóládát készítenek a közmunkások, akkor azt hogyan vegyük be a nyilvántartásunkba? Van-e valamilyen formanyomtatvány, milyen kötelező elemei vannak, hogyan könyveljük?

Kérdés: A START mintaprogram keretében önkormányzatunk birkákat és kecskéket vásárolt, melyeket az önkormányzat földjein termelt takarmánnyal kívánunk felnevelni. Hogyan kell könyvelni a megvásárolt növendék állatokat, és mikor kell aktiválni befektetett eszközként?

Kérdés: Az alábbi jogforrásokból levezetve, amennyiben az utalványrendeletek szigorú számadású kötelezettség alá esnek, akkor az államháztartási törzskönyvi jogi személyek esetében folyamatos sorszámmal kell, hogy a rendszerben létrejöjjenek, és a könyvvezetésben szerepeljenek? Az Áhsz. 52. §-a szerint a költségvetési számvitelben és a pénzügyi számvitelben a bizonylati elvre és a bizonylati fegyelemre, a számviteli bizonylatokra, a szigorú számadási kötelezettségre és a bizonylatok megőrzésére egyaránt az Szt. 165. §-ának (1), (2) és (4) bekezdését, valamint a 166-169. §-át kell alkalmazni. Az Szt. 168. §-a szerint a készpénz kezeléséhez, más jogszabály előírása alapján meghatározott gazdasági eseményekhez kapcsolódó bizonylatokat (más jogszabály: 368/2011. Ávr. 59. §) (ideértve a számlát, az egyszerűsített adattartalmú számlát és a nyugtát is), továbbá minden olyan nyomtatványt, amelyért a nyomtatvány értékét meghaladó vagy a nyomtatványon szereplő névértéknek megfelelő ellenértéket kell fizetni, vagy amelynek az illetéktelen felhasználása visszaélésre adhat alkalmat (pl.: pénztárban készpénzfelvétel stb.), szigorú számadási kötelezettség alá kell vonni. A szigorú számadási kötelezettség a bizonylatot, a nyomtatványt kibocsátót terheli. A szigorú számadás alá vont bizonylatokról, nyomtatványokról a kezelésükkel megbízott vagy a kibocsátásukra jogosult személynek olyan nyilvántartást kell vezetni, amely biztosítja azok elszámoltatását. Egyébként a bizonylatok szigorú számadás alá vonása saját hatáskörben is történhet.

Kérdés: Ügyfelünk az Európai Közösség területén kívül székhellyel rendelkező, Magyarországon gazdasági célú letelepedéssel nem rendelkező, belföldön adóalanyként nyilvántartásba nem vett társaság. A társaság informatikai termékek forgalmazásával foglalkozik, melynek keretében magyarországi vevők részére is értékesíti termékeit. A társaság az általa értékesített termékek tekintetében garanciális kötelezettséggel tartozik a vevők felé. Garanciális kötelezettségeinek teljesítésére leszerződött egy magyarországi társasággal, egy szervizközponttal, amely e szerződés keretében az alábbi javítási szolgáltatásokat nyújtja a társaságnak. Amennyiben a megvásárolt termék meghibásodik, a vevő a termék meghibásodott részegységét eljuttatja a szervizközpontnak. A szervizközpont a meghibásodott részegységet kicseréli egy már korábban kijavított, a szervizközpont raktári készletén lévő, működő részegységre, és azt átadja a vevő részére. A részegységek javítási folyamata a következő: a szervizközpont a vevő által átadott részegységet szétszereli, és meghatározza a részegységben a hibás alkatrészt. Az alkatrész kiszerelését követően a szervizközpont továbbítja a meghibásodott alkatrészt a Közösség más tagállamába, az alkatrész javítását végző, a társasággal szerződéses viszonyban álló társaság (javítást végző társaság) logisztikai gyűjtőközpontjába. A javítást végző társaság székhelye nem a Közösség területén található. A javítást végző társaság a hibás alkatrészeket a logisztikai gyűjtőközpontjából a Közösség területén kívülre szállítja, ahol a hibás alkatrészt kicseréli egy általa már korábban megjavított alkatrésszel. A javítást végző társaság visszaküldi ezen korábban megjavított alkatrészt a Közösség területén lévő gyűjtőközpontba, majd a gyűjtőközpontból Magyarországra, a szervizközpontnak továbbítja. A szervizközpont a megjavított részegységet raktárra veszi. Ahogy a fentiekben bemutatásra került, a szervizközpont ezen raktári készletből biztosítja a vevők részére a részegységek cseréjét. Így a vevőnek nem kell megvárni a részegység teljes javítási folyamatát. A javítást végző társaság a társaság megbízására jár el, a szervizközponttal nincs szerződéses kapcsolatban. A javítást végző társaság az alkatrészek javítását ellenérték fejében végzi a társaság javára. A javítási folyamaton áteső részegységek és alkatrészek sem a társaság, sem a javítást végző társaság tulajdonába nem kerülnek, azok mindvégig a vevők tulajdonában maradnak. Jól gondoljuk, hogy a fenti esetben a megjavított alkatrésznek a Közösség más tagállamából történő behozatala nem minősül Közösségen belüli termékbeszerzésnek, és ebből kifolyólag a társaságot nem terheli bejelentkezési (áfaregisztrációs) és áfafizetési kötelezettség belföldön, valamint a javítást végző társaságnak a társaság részére végzett javítási tevékenysége szolgáltatásnyújtásnak minősül – amely szolgáltatás részeként történik az alkatrészek Közösségen belüli szállítása –, és a társaságnak e szolgáltatás igénybevételével összefüggésben szintén nem merül fel bejelentkezési (áfaregisztrációs) és áfafizetési kötelezettsége belföldön?

Kérdés: Önkormányzatunk adókötelesen ad bérbe ingatlanokat (adószámunkban 2-es áfakód szerepel), és a bérbe adott ingatlanok egy részénél a nyílászárókat ki fogjuk cseréltetni. A gyártó a gyártás előtt felméri a helyszínen a legyártandó nyílás­zárók egyedi méreteit, a munkát gyártásba ekkor adja, majd a gyártás után elvégzi azok beépítését is. A fenti tényállással kapcsolatban kérdésként merült fel, hogy az alábbi esetekben a gyártó az önkormányzatunk – mint szolgáltatást igénybe vevő – által kiállított "fordított adós" nyilatkozat birtokában kibocsáthatja-e számláit a fordított adózás szabályai szerint (Áfa-tv. 142. §). A gyártó álláspontja szerint, mivel ő nem a készleten lévő nyílászárókat értékesíti, hanem az ingatlanok egyedi jellemzői alapján, a nyílászárók egyedi méretei alapján új nyílászárókat gyárt (teszi mindezt vállalkozói szerződés alapján), a fordított adózás szabályai szerint kell eljárnia. A nyílászárók típusától füg­gően az alábbi háromféle megoldásban történik a nyílászárók beszerelése:
1. Vállalkozói szerződés alapján a gyártó a nyílás­zárók gyártásán kívül a beszerelést is elvégzi saját munkavállalóival.
2. Vállalkozói szerződés alapján a gyártó a nyílás­zárók gyártásán kívül a beszerelést is elvégzi, azonban a beszerelés elvégzéséhez alvállalkozót von be.
3. A gyártó vállalkozói szerződést köt a nyílászárók legyártására, azonban a legyártott nyílászárókat nem a gyártó szereli be, hanem egy harmadik cég, akivel önkormányzatunk köt szerződést. Ebben az esetben a gyártó az egyedileg legyártott nyílászárókat számlázza, azok beszerelését nem ő végzi.