636 talált cikk a termékértékesítés kifejezésre

Kérdés: Intézményünk önkormányzati tulajdonú egészségügyi közszolgáltatást nyújtó költségvetési szerv. Az alaptevékenységünk humán-egészségügyi szolgáltatás. Működtetünk pénzbeszedő helyeket, ahol intézményünk nevében a kollégák számlát/nyugtát állítanak ki a páciensek részére a vizsgálatok fizetendő összegéről, illetve ezen összegeket átveszik tőlük. A következő kérdésekben kérjük álláspontjukat:
1. Az Áfa-tv. 160. §-ának (1)–(2) bekezdése értelmében a mi esetünkben a főigazgatónak minden érintett kollégát – egyesével – meg kell írásban hatalmaznia az egészségügyi szolgálat nevében történő számlakiállítási joggal?
2. Minden érintett kollégának kell meghatalmazás arra, hogy a pénzt átvegye a betegtől?
3. A meghatalmazásoknak külön dokumentumként kell elkészülniük, vagy elég, ha a munka-köri leírásokba beleírjuk mint ellátandó feladatokat?
4. Az Áfa-tv. 160. §-ának (3) bekezdése ügyletenként 1 fő meghatalmazott jogosultságát engedélyezi. A recepció nálunk 10 fő, és jelen esetben mindenki állít ki nyugtatömböt például laborlelet, egészségkártya kiadásáról, személyes kíséret díjáról stb. De ugyanez értelmezhető az osztályokon az asszisztensekre is, akik vizsgálati díjakról, leletkiadásokról szóló számlákat/nyugtákat készítenek. Mivel 8.00-20.00-ig van rendelés hétköznapokon, ezért mindennap 2 fő látja el a feladatokat. Hogyan értelmezhető erre az esetre az Áfa-tv. hivatkozott bekezdése? Mi lenne a szabályszerű eljárás? A vizsgálati díjakat a vizsgálat alkalmával készpénzben kiállított számla vagy nyugta ellenében kell a páciensnek kifizetni.

Kérdés: Egy társaság nemzetközi szállítmányozással, valamint küldemények (csomagok, levelek stb.) nemzetközi kézbesítésével foglalkozik. A?társaság az általa szállított termékek vámkezeléséhez kapcsolódóan különböző szolgáltatásokat is nyújt ügyfelei részére. Néhány szolgáltatás – pl. állat- és növényegészségügyi bizonyítványok beszerzése, közvetett vámjogi képviselet, valamint vámraktározás, árutovábbítás, átmeneti megőrzés alatti vagy exportált termékekhez kapcsolódó szolgáltatások – esetében kérdésként merült fel, hogy mi az ügyfél részére nyújtott szolgáltatás helyes áfakezelése?

Kérdés: Önkormányzatunk több termőfölddel is rendelkezik, melyek közül az egyik tekintetében korábban haszonbérleti szerződést kötött egy gazdasági társasággal (vagyis határozott időre haszonbérleti jogot engedett a gazdasági társaság javára a tulajdonában lévő termőföldterületre). A?haszonbérleti szerződés alapján a gazdasági társaság meghatározott összegű bérleti díj fizetésére köteles az önkormányzat részére. Az önkormányzat a lakóingatlannak nem minősülő ingatlan (ingatlanrész) bérbeadására, haszonbérbe adására vonatkozó tevékenységére adómentesség helyett az általános szabályok szerinti adókötelessé tételt választotta az Áfa-tv. 88. §-a alapján. A gazdasági társaság szőlőültetvény-telepítést végzett a termőföldön. Tekintettel a szőlőültetvény telepítésére (vagyis a gazdasági társaság beruházására), az önkormányzat tulajdonában lévő termőföld piaci értéke jelentősen növekedett. Az önkormányzat értékesíteni kívánja a termőföldet a rajta lévő szőlőültetvénnyel együtt harmadik fél részére, a haszonbérleti szerződés megszüntetése mellett. A gazdasági társaság által az önkormányzat tulajdonában lévő termőföldön telepített szőlőültetvény mint tárgyieszköz-beszerzés szerepel a társaság könyveiben. Amennyiben az önkormányzat jog-alap nélküli gazdagodás címén, elismert kötelezettségként fizet egy kialkudott összeget a gazdasági társaságnak, az így kapott összeget a társaság elszámolhatja-e az Áfa-tv. rendszerében kártérítésként, áfa felszámítása nélkül, vagy ezen összeg tekinthető-e kártalanításnak, s ennek következtében a felszámított áfa összegét az önkormányzat levonásba helyezheti-e a bérbeadási, haszonbérbe adási tevékenységéhez kapcsolódóan?

Kérdés: Városunk szociális és gyermekjóléti társulása egyik intézménye által szociális étkeztetést nyújt. Az intézmény nem bentlakásos, a szolgáltatást igénybe vevők az ételt elviszik, vagy házhoz szállítással kapják meg. Az intézmény nem főz, az ételt településenként más-más vendéglátóhelyekről vásárolt élelmezésként biztosítja, ezért településenként eltérő 1-1 adag ebéd ára. A térítési díjakat városunk önkormányzatának rendelete szabályozza a társult településekre vonatkozóan. Az ellátást igénybe vevők jövedelmi helyzete, szociális rászorultsága alapján több térítésidíj-kategória van minden településen. Ingyenes étkezést nem nyújtanak senki részére. Az intézmény az ellátottak által befizetett térítési díjak bevételei áfáját befizeti, a vásárolt élelmezés kiadásának áfáját visszaigényli. Szeretnénk állásfoglalást kérni arra vonatkozóan, hogy helyes-e ez a gyakorlat, illetve hogyan kell helyesen eljárni a szociális étkeztetés áfájának visszaigénylése során.

Kérdés: Egy magánszemély saját tulajdonában lévő ingatlanának beépíthetősége érdekében kérelmezte az önkormányzat képviselő-testületétől, hogy módosítsa a település rendezési tervét úgy, hogy a magánszemély a telken tervezett építési munkálatokat elvégezhesse. A képviselő-testület a kérelmet elfogadta azzal a kikötéssel, hogy a módosítással kapcsolatban felmerült 200 000 Ft + áfa tervezési költséget a magánszemélynek meg kell fizetnie. Tekintettel arra, hogy az önkormányzat rendelte meg a rendezési terv módosítását, ezért a tervezési díjat az önkormányzatnak kell kifizetnie a tervező cég részére. A számlában szereplő áfát nem vonjuk le, mivel az "önkormányzatok és önkormányzati hivatalok jogalkotó és általános igazgatási tevékenysége" kormányzati funkción kerül elszámolásra ez a kiadás, amely adómentes tevékenységnek minősül. Mivel az önkormányzat adóalany, ezért a magánszemélynek áfásan számlázhatjuk tovább, amelyből az áfaösszeget az adóhatóság részére be kell fizetni. Így az önkormányzatnak azonban nem térül meg a teljes 254?000 Ft-os költsége, a fizetendő áfát saját költségvetéséből kell finanszíroznia. Tekinthetjük-e a fenti gazdasági eseményt közvetített szolgáltatásnak? Amennyiben igen, akkor a tervezési díj áfája az önkormányzatnál levonható lesz?

Kérdés: Egy ügyvédi iroda jogi szolgáltatást – tanácsadást – nyújtott egy magyarországi bank részére. A jogi szolgáltatás igénybevételére azért volt szüksége a banknak, hogy az önkormányzatunkkal kötött hitelszerződéséhez a finanszírozási kérdésekben tanácsot kapjon. A bank és az önkormányzatunk közötti hitelszerződésben rögzítésre került, hogy a jogi szolgáltatás kedvezményezettje – és akinek a javára a tanácsadás szükséges volt – az önkormányzat. Az ügyvédi iroda azonban kifejezetten rögzítette több levelezésben, hogy a szolgáltatást a bank részére nyújtotta, és vele áll kapcsolatban a gazdasági ügylet kapcsán. A felek az ügylet számlázása tekintetében úgy állapodtak meg, hogy az ügyvédi iroda a számlát nem a bank részére, hanem önkormányzatunk részére állítja ki, amely tulajdonképpen az ügylet kedvezményezettje volt, és akinek az érdekében történt a szolgáltatásnyújtás. A számla alapján a jogi szolgáltatás díját az önkormányzatunk fizeti meg az ügyvédi iroda részére. Önkormányzatunk az ügyvédi iroda által kibocsátott számlát befogadta. Az Áfa tv. 120. §-ának a) pontja alapján jogosult lesz-e önkormányzatunk adólevonási jogot gyakorolni a fenti ügylet kapcsán áthárított áfa tekintetében? A levonási jog alátámasztásául a hitelszerződés és a számla szolgál, amelyen feltüntetésre került a jogi szolgáltatás nyújtása megnevezés.

Kérdés: Egy Magyarországon letelepedett gazdasági társaság (a továbbiakban: társaság) logisztikai rendszerekhez szükséges alkatrészek gyártásával foglalkozik. A társaság tulajdonosai a magyarországi termelési kapacitás növelése érdekében 2006-ban egy új gyáregység létrehozásáról döntöttek. A beruházás elvégzése érdekében a cégcsoportban megalapítottak egy másik társaságot (a továbbiakban: B társaság). A B társaság a megalapítását követően a szükséges területet megvásárolta egy ipari parkban, és az új gyáregység létrehozása érdekében a szükséges tervezési és engedélyeztetési feladatokat elvégezte 2008-ban. A gazdasági válság hatására később a beruházási tervek felülvizsgálatáról döntöttek. Majd a társaság, annak érdekében, hogy a terület feletti rendelkezési jogát biztosítsa, haszonbérleti szerződést kötött B társasággal. Végül 2014-ben az a döntés született, hogy a társaság tulajdonosai mégsem valósítják meg a gyártási kapacitás bővítését. A döntés fényében a haszonbérleti szerződés fenntartása már nem volt indokolt, ezért annak megszüntetéséről döntöttek. A társaság B társaságnak a megszüntetés kapcsán egy egyszeri összeget, bánatpénzt fizetett. A fent leírtakkal kapcsolatban az alábbi kérdésekben kérjük álláspontjukat:
1. Helyes-e az a megítélés, mely szerint a haszonbérleti szerződést megszüntető megállapodásban kikötött egyszeri összeg megfizetése az Áfa-tv. hatálya alá tartozó ügylet, következésképp a B társaság köteles számlát kiállítani és áfát felszámítani a társaság felé?
2. Megfelel-e az Áfa-tv. előírásainak az a megítélés, mely szerint mind a bérleti díj a teljes időszak vonatkozásában (ideértve a 2014 utáni időszakot is, amikor a felek a bérleti szerződés megszüntetéséről tárgyaltak), mind a megszüntetés keretében fizetett egyszeri összeg vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősül?
3. A társaság a bérleti díj és a megszüntetés keretében fizetett egyszeri összeg kapcsán áthárított előzetesen felszámított áfát levonásba helyezheti-e?

Kérdés: Önkormányzatunk tulajdonában álló egyik társaság (megrendelő) napelemes kiserőmű megvalósítását tervezi oly módon, hogy egy fővállalkozóval a teljes kiserőmű létesítésére fővállalkozói szerződést köt. A napelemes kiserőmű a földdel tartósan egyesített cölöprendszerből, a cölöprendszerre erősített napkollektorokból, a földdel tartósan egyesített inverterből, földben futó kábelekből, trafóházból és védelmi berendezésekből álló komplex technológiai berendezés. A megrendelő a napelemes kiserőmű terveit a fővállalkozóval vagy más vállalkozóval külön szerződés alapján készítteti el, a fővállalkozónak a megrendelő tervei szerinti kiserőművet kell létrehoznia.
A fővállalkozó teljesítéséhez több alvállalkozót tervez igénybe venni. Az egyes alvállalkozók teljesítései a napelemes kiserőmű létesítéséhez szükségesek, és mindegyik alvállalkozói teljesítésnek része az építési-szerelési munka is. Ugyanakkor az egyes alvállalkozóknál az alvállalkozó által előállított vagy harmadik személy beszállítótól megvásárolt és a napelemes kiserőműbe beszerelt termék értéke (például a napelemek, a trafó) meghaladja a termék beszereléséhez szükséges építési-szerelési munka, szolgáltatás értékét. Az alvállalkozók által a naperőműbe beszerelt nagyobb értékű berendezések műszakilag mind szükségesek ahhoz, hogy a napelemes kiserőmű villamosenergia-termelésre alkalmas legyen.
A vázolt ügylettel kapcsolatban az alábbi kérdések merültek fel:
1. A fővállalkozó által megvalósítandó napelemes kiserőmű és a tartószerkezeteken elhelyezett napkollektorok ingatlannak minősülnek-e az Áfa-tv. alkalmazásában?
2. A megrendelő és a fővállalkozó közötti ügylet az Áfa-tv. 10. §-ának d) pontja szerinti termékértékesítésnek vagy a 142. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti szolgáltatásnyújtásnak minősül?
3. A fővállalkozó és az építési-szerelési munkát végző alvállalkozók közötti ügyletek minősülhetnek-e az Áfa-tv. 142. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti építési-szerelési szolgáltatásnak akkor, ha az alvállalkozó által leszállított, beszerelt és üzembe helyezett, a napelemes kiserőmű működése szempontjából elengedhetetlen gépek, műszaki berendezések értéke ténylegesen meghaladja a leszállítással, összeszereléssel és üzembe helyezéssel kapcsolatos építési-szerelési szolgáltatások értékét.

Kérdés: 100 százalékos állami tulajdonban álló társaságunk alumíniumipari terméket vásárol Kazahsztánból, amelyet egy magyar vevője részére tovább is értékesít. Társaságunk ennek a láncügyletnek a középső tagja (HU1), a szállítás Kazahsztánból közvetlenül a végső magyar vevő (HU2) részére történik. A fuvarozást a kazah fél intézi. A termék Lengyelországban lép be az Európai Unióba, és külső közösségi árutovábbítási eljárás alatt érkezik Magyarországra.
A termék szabadforgalomba helyezése belföldön történik. A fent vázolt ügylettel kapcsolatban, amennyiben a felek megállapodása alapján a végső magyar vevő (HU2) kéri a termék szabadforgalomba helyezését Magyarországon, a középső magyar szereplő (HU1) számlázása a végső magyar vevő (HU2) részére az áfakötelezettség szempontjából hogyan alakul? Alkalmazható-e adómentesség erre az értékesítésre?

Kérdés: Az Áfa-tv. 169. §-a d) pontjának dc) alpontja szerint 2017. január 1-jétől kötelező feltüntetni a belföldi adóalany vevő adószámát a kiállított számlán, ha a számlán az áthárított adó összege eléri vagy meghaladja a 100 ezer forintot. Önkormányzatunk telkeket értékesít, melyek esetében az áthárított adó meghaladja a 100 ezer forintot. A telkeket magánszemélyek vásárolták/vásárolják meg, akik adószámmal nem rendelkeznek. A számlázóprogram is felhívja a figyelmet, hogy fel kell tüntetni az adószámot. Ilyen esetben hogy járunk el helyesen? Tüntessük fel az adóazonosítót?
Általában párok vásárolják meg a telkeket, tehát vevőként két személy van feltüntetve az adásvételi szerződésben, akik 1/2-1/2-ed arányban lesznek tulajdonosok. Ilyen esetben külön-külön a fele összegről kell a számlát kiállítani, vagy vevőként feltüntethetjük a két személyt együtt? Vagy ez így helytelen?