Bérleti szerződés felmondására tekintettel fizetett összeg áfarendszerbeli megítélése
Kérdés
Önkormányzatunk, mint bérlő, 2010 májusa óta bérleti szerződéses jogviszonyban állt egy kft.-vel. A bérleti szerződés határozott időtartamra szólt, de azt önkormányzatunk annak lejárata előtt, 2013 októberében felmondta. A szerződésben foglaltak szerint a szerződést bármelyik fél rendes felmondással írásban, 60 napos határidővel mondhatja fel. Amennyiben a bérlő a bérleti szerződést 2015. július 1-je előtt rendes felmondással megszünteti, vagy a bérbeadó a szerződést jogszerűen, rendkívüli felmondással 2015. július 1-je előtt felmondja, a bérlő köteles X Ft + áfának megfelelő összeget fizetni. Önkormányzatunk a szerződés felmondását követően átutalta a szerződésben meghatározott összeget, azonban a bérbeadó az erről kiállított számlában már nem szerepeltetett áfát, hanem azt áfa alól mentes, meghiúsulási kötbérként számlázta le. Álláspontunk szerint ez egyértelműen bánatpénznek minősül, és az összeget nem adómentes tételként, hanem nettó + áfa bontásban kellett volna a bérbeadónak számláznia. A bérbeadónak milyen jogcímen és milyen áfatartalommal kell kiállítania a számlát az átutalt összegről?
Részlet a válaszból
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2015. január 13-án (206. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3862
[…] A Ptk. 246. §-ának (1) bekezdéséhez fűzött magyarázat szerint "a kötbérfizetési kötelezettség megállapításhoz nem elegendő, hogy a kötelezett ne, vagy ne szerződésszerűen teljesítsen, hanem az is szükséges, hogy a nemteljesítésért, illetve a késedelmes vagy hibás teljesítésért vétkes legyen, azaz hogy a teljesítés érdekében nem úgy járt el, ahogy ez az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 339. § (1) bekezdés, Ptk. 318. § (1) bekezdés]".A Ptk. 320. §-ának (2) bekezdése szerint a felek megállapodhatnak abban, hogy az elállás jogát bánatpénz fizetése ellenében teszik lehetővé, tehát bánatpénz fizetése esetén az elállás jogszerű. Ebből következően a bánatpénz egy jogszerű magatartás ellenértéke. A Ptk. 320. §-ának (2) bekezdéséhez fűzött magyarázat szerint "a felek megállapodhatnak abban, hogy valamelyikük vagy bármelyikük olyan esetben is elállhat a szerződéstől, amikor jogszabály erre nem ad lehetőséget. A felek megállapodhatnak úgy is, hogy e lehetőségért cserébe ellenértéket kötnek ki. Az elállás jogának elismerése fejében kikötött – a másik fél kártalanítását szolgáló – ellenérték a bánatpénz. A bánatpénzt meghaladó kár megtérítése nem követelhető, hiszen ilyenkor a felek a szerződésben abban állapodnak meg, hogy a bánatpénz megfizetése ellenében gyakorolható az elállás joga. Az elállás tehát ebben az esetben jogos magatartás, amely szerződésszegésnek nem minősíthető." Mindezek alapján látható, hogy a bánatpénz nem jogellenes, hanem jogszerű magatartásért jár, és az az adóalany, aki (amely) a másik fél elállási jogát bánatpénz fejében elismeri, az Áfa-tv. 13. §-a szerinti szolgáltatásra vállal kötelezettséget, így a bánatpénzt áfa terheli.A kérdés eldöntése szempontjából – a forgalmiadó-kötelezettség tekintetében – tehát annak van meghatározó jelentősége, hogy önkormányzatuk magatartása, azaz a szerződés felmondása a polgári jog szabályai szerint jogszerű vagy jogellenes magatartásnak minősül, és nem annak, hogy az ezen magatartás tanúsítása esetén fizetendő összeget a felek a szerződésben vagy a számlában miként nevesítik. Amennyiben ez a magatartás jogszerű volt, akkor nem beszélhetünk kártérítésről, és így a kifizetett összeg egy jogszerű magatartás ellenértéke. Ebben az esetben a bérbeadó az Áfa-tv. 13. §-a szerinti szolgáltatásra vállalt kötelezettséget, azaz kötelezettséget vállalt arra, hogy a másik fél szerződésből folyó kötelezettsége teljesítését ellenérték (bánatpénz) fejében nem követeli. Mindezek alapján az önkormányzatuk által kifizetett összeget áfa terheli, […]
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2015. január 13-án (206. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3862
[…] A Ptk. 246. §-ának (1) bekezdéséhez fűzött magyarázat szerint "a kötbérfizetési kötelezettség megállapításhoz nem elegendő, hogy a kötelezett ne, vagy ne szerződésszerűen teljesítsen, hanem az is szükséges, hogy a nemteljesítésért, illetve a késedelmes vagy hibás teljesítésért vétkes legyen, azaz hogy a teljesítés érdekében nem úgy járt el, ahogy ez az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 339. § (1) bekezdés, Ptk. 318. § (1) bekezdés]".A Ptk. 320. §-ának (2) bekezdése szerint a felek megállapodhatnak abban, hogy az elállás jogát bánatpénz fizetése ellenében teszik lehetővé, tehát bánatpénz fizetése esetén az elállás jogszerű. Ebből következően a bánatpénz egy jogszerű magatartás ellenértéke. A Ptk. 320. §-ának (2) bekezdéséhez fűzött magyarázat szerint "a felek megállapodhatnak abban, hogy valamelyikük vagy bármelyikük olyan esetben is elállhat a szerződéstől, amikor jogszabály erre nem ad lehetőséget. A felek megállapodhatnak úgy is, hogy e lehetőségért cserébe ellenértéket kötnek ki. Az elállás jogának elismerése fejében kikötött – a másik fél kártalanítását szolgáló – ellenérték a bánatpénz. A bánatpénzt meghaladó kár megtérítése nem követelhető, hiszen ilyenkor a felek a szerződésben abban állapodnak meg, hogy a bánatpénz megfizetése ellenében gyakorolható az elállás joga. Az elállás tehát ebben az esetben jogos magatartás, amely szerződésszegésnek nem minősíthető." Mindezek alapján látható, hogy a bánatpénz nem jogellenes, hanem jogszerű magatartásért jár, és az az adóalany, aki (amely) a másik fél elállási jogát bánatpénz fejében elismeri, az Áfa-tv. 13. §-a szerinti szolgáltatásra vállal kötelezettséget, így a bánatpénzt áfa terheli.A kérdés eldöntése szempontjából – a forgalmiadó-kötelezettség tekintetében – tehát annak van meghatározó jelentősége, hogy önkormányzatuk magatartása, azaz a szerződés felmondása a polgári jog szabályai szerint jogszerű vagy jogellenes magatartásnak minősül, és nem annak, hogy az ezen magatartás tanúsítása esetén fizetendő összeget a felek a szerződésben vagy a számlában miként nevesítik. Amennyiben ez a magatartás jogszerű volt, akkor nem beszélhetünk kártérítésről, és így a kifizetett összeg egy jogszerű magatartás ellenértéke. Ebben az esetben a bérbeadó az Áfa-tv. 13. §-a szerinti szolgáltatásra vállalt kötelezettséget, azaz kötelezettséget vállalt arra, hogy a másik fél szerződésből folyó kötelezettsége teljesítését ellenérték (bánatpénz) fejében nem követeli. Mindezek alapján az önkormányzatuk által kifizetett összeget áfa terheli, […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
