99 talált cikk a tételes elkülönítés kifejezésre

Intézményünk egy szakképzési centrum, mely több középiskola fenntartását végzi. Minden iskolánkban működik tálalókonyha vagy főzőkonyha, régebben úgy jártunk el, hogy kizárólag az élelmiszer-alapanyag (a főzőkonyhákhoz) beszerzésének áfáját vettük levonhatónak, a konyhák egyéb felmerülő költségeit (pl. tisztítószerek vagy karbantartási anyagok, tálalókonyháknál a vásárolt élelmezés) nem levonhatóként kezeltük. Nemrég arra a döntésre jutottunk, hogy tulajdonképpen a konyhák minden költsége levonható lenne. Jól gondoljuk? Szinte minden iskolánknál működik valamilyen tanüzem (mezőgazdasági, állatokkal, földekkel), amely a jellegéből adódóan nemcsak az oktatásra szolgál, hanem a tanórákon kívül is gazdálkodunk vele, mivel az állatok folyamatos gondozást igényelnek, és a földeken is a legtöbb munka a nyári szünetben van, a terményeladásból és a szaporulateladásból pedig működési bevételeink keletkeznek. Itt a takarmányokat, vegyszereket, műtrágyát, vetőmagokat szoktuk levonhatóként kezelni, minden mást nem levonhatóként, de ugyanúgy felmerült a kérdés itt is, hogy minden egyéb költség levonható lehetne? Továbbá a közüzemi díjakat és a gázolajbeszerzést kezeltük arányosan levonhatóként, viszont úgy gondolnánk, hogy az iskolák körül felmerülő minden költségarányosan levonható lenne, kivéve azokat, amelyek egyértelműen közvetlenül az oktatáshoz kapcsolódnak, mert azok nem levonhatóak lennének. Jól gondoljuk ezeket? Hogyan kezeljük helyesen az áfalevonhatóságot?

Főállású polgármesternek fizeti az önkormányzat a Mötv. 71. §-ában szereplő, az illetményének 15%-ában meghatározott mértékű költségtérítést. A polgármester e tisztségével összefüggő feladat ellátása miatt szükséges utazást saját gépjárművel teljesíti, melyről zárt rendszerű, elektronikus útnyilvántartást vezet, amelyben tételesen elkülönítésre kerülnek a hivatali és privát utak. A polgármester lakóhelye a közigazgatási határon belül, de külterületen található, az önkormányzat hivatala és lakóhelye közötti távolságokat a hivatali utak között szerepelteti a polgármester. A főállású polgármester számára jár-e, illetve adható-e a Mötv. 71. §-ában meghatározott költségtérítés összegén felül az útnyilvántartás alapján a hivatali utakra a NAV által közzétett üzemanyagnorma szerinti, valamint a kilométerenként 15 forint összegű általános személygépkocsi-normaköltség? Felmerülhet-e a leírt esetben – a Mötv. 71. §-ában meghatározott költségtérítés összegén felül – munkába járás térítése a polgármester részére?

Önkormányzatunk gazdasági társaságával (egy nonprofit zrt.-vel) közszolgáltatási szerződést kötött közfeladatok ellátására (parkfenntartás, útkarbantartás, ingatlan-karbantartás stb.). A közszolgáltatási szerződésben a közszolgáltatás nyújtásáért az önkormányzat kompenzációt nyújt. A kompenzációt két típusban határozta meg: számlás típusú kompenzációt (ahol a gazdasági társaság a tevékenységek ellátásáról áfás számlát állít ki az önkormányzat felé), illetve támogatás típusú kompenzációt, mellyel éves szinten el kell számolnia a társaságnak. A támogatás típusú kompenzáció felhasználását a társaság által benyújtott áfanyilatkozat szerint számolja el az önkormányzat, esetünkben a nyilatkozat szerint a kompenzált gazdasági tevékenységek tekintetében a társaság az áfát visszaigényli, tehát az önkormányzat a nettó költségeket veszi figyelembe, csak azt finanszírozza meg a társaság számára. Fontos körülmény, hogy a társaság egy-egy tevékenységét (egy-egy közszolgáltatást) mind számlás típusú, mind támogatás típusú kompenzálásban részesít az önkormányzat. Tehát mindegyik gazdasági tevékenységüknek van adóköteles bevétele. Helyesen jár-e el a gazdasági társaság, ha a közszolgáltatási tevékenységei érdekében felmerült áfát teljes egészében visszaigényli, mivel minden tevékenysége érdekében keletkezik adóköteles bevétele?

Önkormányzatunk tulajdonában van egy főzőkonyha, ami az óvoda épületében működik. A képviselő-testület a főzőkonyhát bérbe adta egy közétkeztetést végző vállalkozónak. Ezen a konyhán készítik a bölcsődéseknek, óvodásoknak, iskolásoknak és a szociális étkezőknek is az ebédet. A vállalkozási szerződést az önkormányzat mellett az óvoda és a szociális intézmény is aláírta. Az eddigi gyakorlat szerint az áfa-visszaigénylés során a tételes elkülönítést választottuk, ami azt jelentette, hogy minden hónapban a vállalkozó által kiállított vásárolt élelmezés számlából az ingyenes étkezők által elfogyasztott adagszámokat levontuk, és csak a fizetős adagszámok után igényeltük vissza az áfát. Más tekintetben nem igényeltük vissza az áfát. A szülők és az ellátottak felé a térítési díjról áfás számlát állított ki az önkormányzat és az intézmény is, így keletkezett fizetendő áfa is. A vállalkozó az iskolai étkeztetés díjáról szóló számlát az önkormányzat nevére, a bölcsődés és óvodás étkeztetést az óvoda nevére, a szociális étkeztetést a szociális alapszolgáltatási intézmény nevére állította ki. Mind a három esetben keletkezett tehát visszaigényelhető áfa. A szociális étkeztetés esetében teljes egészében visszaigényeltük, mert ott minden ellátott fizet térítési díjat. A fent felsorolt intézmények és az önkormányzat sem választotta a bérbeadás tekintetében az adókötelessé tételt, így az étkeztetést biztosító vállalkozó részére az óvoda a bérleti díjat áfamentesen számlázza ki. Idén nyáron a főzőkonyhát az önkormányzat – teljes egészében önerőből – felújította, melynek várható végösszege meghaladja a nettó 102 millió forintot. Ennek a felújításnak az áfáját visszaigényelheti-e az önkormányzat, ha igen, milyen mértékben? Szerintünk a felújítás hónapjaira (június–szeptember) számolunk egy arányszámot az ingyenes és a fizetős adagszámokból, és ennek arányában igényelnénk vissza a kivitelezői számla áfáját. Helyesen gondoljuk? Ha a felújítás során az arányosítást választjuk (más megoldás hiányában), akkor szeptember hónaptól a vásárolt élelmezés áfájának visszaigénylésekor használhatjuk-e ismét a tételes elkülönítést, vagy innentől már csak az arányosítást?

Költségvetési intézményünk dolgozói rendelkeznek mobiltelefon-flottával. A csomag lényege, hogy a flottán belül a telefonálás, SMS-küldés költségmentes, csupán egy alapdíja van. Ha flottán kívülre telefonálnak a dolgozók, annak Ft/perc díja van, mely hozzáadódik az alapdíjhoz. Az intézmény belső szabályzatában rögzített módon minden alkalmazott bruttó 500 forint telefontámogatásban részesül, ami annyit jelent, hogy korlátlanul kezdeményezhet percdíjas telefonálást bármilyen mobilhálózatba, és az ezáltal keletkező többletköltséget bruttó 500 forintig az intézmény viseli. A munkavállalók csak az 500 forintot meghaladó díjat kötelesek megtéríteni, mely összeg részükre kiszámlázásra kerül. Helyesen gondoljuk, hogy ez a bruttó 500 forint (vagy amennyit az egyes alkalmazottak felhasználnak/kimerítenek) egyéb személyi juttatásnak minősül? A számla könyvelésekor milyen rovatkódon szükséges elszámolni, illetve a KIRA-rendszerben milyen jogcímen kell rögzíteni? Mivel a szolgáltatás 27% áfát tartalmaz, könyveléskor ezt hogyan lehet kezelni? Milyen adóvonzata van ennek a támogatásnak?

Ha a telefonszámla nem tartalmaz TESZOR-számot, akkor kell-e a cégtelefon magáncélú használatát számfejteni, jelenteni? Illetve a számla megnevezéséből nem egyértelmű, hogy tartalmaz-e forgalmi díjat? A megnevezés a következő: Díjcsomag neve és kiegészítő percdíj.