698 talált cikk a részlet kifejezésre

Kérdés: Egy magyarországi székhelyű társaság egy indiai központú cégcsoport leányvállalataként működik Magyarországon. A társaság és az indiai anyavállalat között létrejött szerződés értelmében az anyavállalat egy szolgáltatáscsomag keretein belül összetett vezetői tanácsadási, illetve a cégvezetés különböző területeihez kapcsolódó tanácsadási szolgáltatásokat (ún. menedzsmentszolgáltatást) fog nyújtani a társaság részére. A?menedzsmentszolgáltatások kapcsán az anyavállalat a szerződésben folyamatos rendelkezésre állást vállal a társaság felé, amely lehetővé teszi a társaság számára az anyavállalat szolgáltatásai-nak azonnali igénybevételét és a menedzsmentszolgáltatások körébe tartozó kérdések azonnali egyeztetését. A nyújtott szolgáltatások ellenértéke átalánydíjas alapon kerülne megállapításra, melyre az anyavállalat negyedévente lenne jogosult, az anyavállalatnál a menedzsmentszolgáltatások nyújtása kapcsán ténylegesen felmerült időráfordítások és nyújtott szolgáltatások számára tekintet nélkül. Azaz az anyavállalat abban az esetben is jogosult a megállapodásban foglalt átalánydíjra, ha az adott negyedévben egyáltalán nem történik szolgáltatásnyújtás, tekintettel arra, hogy az anyavállalat a szerződésben meghatározott menedzsmentszolgáltatások nyújtásán túl folyamatos rendelkezésre állást is vállalna a társaság felé. Az adminisztráció csökkentése érdekében a felek nem kívánnak az anyavállalat által ténylegesen nyújtott szolgáltatásokról az egyes időszakok végén részletes dokumentációt vagy egyéb kimutatást készíteni. A?nyújtott szolgáltatások háttér-dokumentációját így a felek közötti szerződés jelentené, az ügylet teljesülését pedig az anyavállalat által negyedévente kibocsátott számlák igazolnák.
1. Az anyavállalat által kiszámlázott átalánydíj-szolgáltatás ellenértékének minősül abban az esetben is, ha az adott negyedévben az anyavállalat rendelkezésre állást biztosít, és nem nyújt tényleges szolgáltatást a társaság részére?
2. Jogosult-e a társaság adólevonási jogot gyakorolni az anyavállalattól befogadott átalánydíjas számlák után, függetlenül attól, hogy a ténylegesen nyújtott szolgáltatásokról, a felmerült munka-óra-ráfordításokról részletező dokumentáció, illetve kimutatás nem áll a társaság rendelkezésére?

Kérdés: Egészségügyi szolgáltató a kórház területén történő parkolásért parkolási díjat szed be, illetve a tüdőszűrésért ellenértéket kér. Helyes-e az a gyakorlat, hogy a felmerülés helyszínén (tüdőgondozó, illetve porta) kézi nyugtát bocsátanak ki abban az esetben, ha a vevő nem kér számlát, majd az így összeszedett pénzt időközönként a pénztárba az illetékes befizeti? Kell-e tételesen rögzíteni a nyugtákat, vagy elegendő összesítőről felkönyvelni?

Kérdés: Egyesületben a vezető tisztségviselők az egyesület általi tartozásokért saját vagyonukkal felelnek-e, vagy csak az elnök?

Kérdés: Önkormányzati, hivatali ügy elintézése érdekében az ügyintézőnek, képviselőnek (akinek nincs költségtérítése) gépjárművet kell igénybe venni. Az Szja-tv. csak a saját vagy a házastárs (illetve kettejük valamelyikének) lízingelése esetén engedélyezi, hogy az üzemanyagköltségen túl a 15 Ft-os kopási, elhasználódási költség kifizetésre kerüljön. Idegen tulajdonú gépjármű esetén csak az egyéb költség fizethető ki. Ez az egyéb költség azonban lehet bérleti díj is, amibe beépíthető a 15 Ft-os kopási díj? Abban az esetben is ez a szabály, ha a gépjárművet igénybe vevő munkatárs kölcsönadási vagy használatba adási szerződést ír ezen közeli hozzátartozójával, illetve nyilatkozik arra vonatkozóan, hogy vele közös háztartásban él? A Kiküldetési rendelvény nyomtatvány nem tartalmaz arra információt, hogy a kiküldetéshez használt gépjármű kinek a tulajdonában van. Az Szja-tv. szerint a biztosítás befizetési csekkjével igazolható a saját vagy házastárs tulajdonjoga. Hogyan bizonyítható a házasság fennállása, hiszen a válást követően, ha a feleség továbbra is használja a férj nevét, nem állapítható meg a házasság fennállása?

Kérdés: Az OEP működési célú támogatást nyújt az egészségügyi intézmény részére, a támogatási szerződésben lehetővé teszi, hogy a támogatás fejében az intézmény tárgyi eszközöket is beszerezzen. Az intézménynek át kell-e csoportosítani a tárgyieszköz-beszerzésre fordított támogatásrészt felhalmozási célú támogatásra, és el kell határolni a támogatást az értékcsökkenés arányában? Ha nem kell átcsoportosítani, akkor az elhatárolást sem kell megképezni?

Kérdés: Önkormányzatunk a víziközmű-társulat végelszámolással történő megszűnése után átvette a társulat vagyoni eszközeit (tárgyi eszközök); az önkormányzati utakon végzett víziközmű-társulati felújítások nyilvántartási számláit; pénzeszközeit; tartozásállományát. Hogyan kell ezeket az önkormányzat könyveiben megjeleníteni mind a költségvetési, mind a pénzügyi számvitelben? Az önkormányzat a pénz átvételére külön elkülönített számlát nyitott, melyre terveink szerint a későbbiekben befizetett érdekeltségi hozzájárulásokat fogja kezelni. A később befizetett érdekeltségi hozzájárulásokat milyen főkönyvi számlán kell könyvelni? A társulat egyes esetekben részletfizetést engedélyezett. Azok havi befizetéseit hogyan kell megjeleníteni a költségvetési és pénzügyi számvitelben?

Kérdés: A költségvetési szerveknél a belső ellenőrök időnként munkaügyi témájú ellenőrzéseket is végeznek (pl. besorolások ellenőrzése). Ebben az esetben kell-e a dolgozóktól hozzájáruló nyilatkozat, hogy a belső ellenőr a személyi anyagba betekinthessen?

Kérdés: A polgármesteri hivatal számviteli szabályzatainak hatálya kiterjeszthető a gazdasági szervezettel nem rendelkező intézményekre is? A gazdasági szervezettel nem rendelkező intézmények esetében minden pénzügyi-számviteli feladatot a polgármesteri hivatal lát el (a pénztár kezelésétől kezdve a nyilvántartások vezetésén át a beszámolókészítésig). A hivatal és az intézmények közötti munkamegosztási megállapodásban is rögzítve van, hogy a számviteli feladatokat a polgármesteri hivatal szabályzatai alapján kell ellátni az intézményekre vonatkozóan is. Az Ávr. 9. §-a (5) bekezdésének a) pontja szerint: "Az Áht. 10. §-ának (4a) és (4b) bekezdései és a (4) bekezdése szerinti költségvetési szerv az (1) bekezdés szerinti feladatait az Áht. 10. §-nak (4a) és (4b) bekezdései szerinti esetben az irányító szerv vagy az irányító szerv irányítása alá tartozó más költségvetési szerv az állományába tartozó alkalmazottakkal, a munkamegosztás és felelősségvállalás rendjét tartalmazó megállapodásban meghatározott helyen és módon látja el." A munkamegosztási megállapodásban meghatározott "mód" véleményünk szerint lehet az, hogy a hivatal szabályzatai alapján kell a feladatokat ellátni. Az Szt. 14. §-ának (5) bekezdése szerinti szabályzatokból és a (7) bekezdés szerint szabályozandó más kérdéseket rögzítő dokumentumból áll, amelynek elkészítéséért, módosításáért az Áhsz. 31. §-ának (1) bekezdése szerinti személy felelős. Az Áhsz. 31. §-ának (1) bekezdése alapján az éves költségvetési beszámoló elkészítéséért az éves költségvetési beszámolót készítő szerv vezetője felelős. Az óvoda beszámolóját is a hivatal készíti el, az óvoda beszámolóját készítő szerv vezetője a jegyző. Tehát értelmezésünk szerint a jegyző készít szabályzatot, melynek hatálya kiterjeszthető az intézményre.

Kérdés: Egy hitelintézet a hitelezési tevékenységének bővítése érdekében megállapodást köt olyan kereskedővel, amely magánszemélyek részére értékesít tartós fogyasztási cikkeket elektronikus (online) felületen keresztül. A felek közti megállapodás értelmében az ügyfeleknek a kereskedő weboldalán kiválasztott termékek megvásárlásakor lehetőségük van a hitelintézet online áruhitel- konstrukcióját kiválasztani fizetési módként. Ennek megfelelően a kereskedő a hitelintézet által végzett pénzügyi szolgáltatás közvetítőjének minősül, tekintve hogy a kereskedő tevékenysége révén elősegíti az ügyfelek és a hitelintézet közti hitelszerződés létrejöttét. A kereskedő a hitel-intézet pénzügyi szolgáltatásához kapcsolódóan végzett tevékenysége ellentételezéseként közvetítői jutalékra jogosult a hitelintézettől. A konkrét esetben a kereskedő a hitelintézet és az ügyfelek közti hitelszerződés létrejöttének elősegítése érdekében számos szaktudást igénylő, felelősségteljes feladatot lát el, amelyhez a vonatkozó jogszabályok alapján megfelelő szaktudású kollégákkal rendelkezik, valamint az MNB előírásainak megfelelően nyilvántartásba vett pénzügyi közvetítői tevékenységet ellátó regisztrációval rendelkezik. A kereskedő tevékenységének keretében – többek között – felhívja az ügyfelek figyelmét a hitelintézet hiteltermékeire, hitelkalkulátort üzemeltet saját online felületén a hitelintézet termékeihez kapcsolódóan, adatot szolgáltat a hitelintézetnek a hiteltermékekhez, ügyfélszolgálatán keresztül információt nyújt a hitelkérelmek státuszával kapcsolatban, irányítja és felelősséggel tartozik a futárok munkájáért, együttműködik a pénzmosás megakadályozásához szükséges ügyfél-azonosítás elvégzésében, hitelintézetet megillető pénzeszközt vehet át az ügyfelektől. Az Áfa-tv. 86. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti hitel és pénzkölcsön közvetítésének minősül-e, és így az a tevékenység sajátos jellegére tekintettel adómentes szolgáltatásnyújtásként kezelendő az áfa rendszerében? A kereskedő ennek megfelelően helyesen jár-e el, amikor áfa felszámítása nélkül bocsátja ki a számlát a hitelintézet felé az általa végzett hitel-, pénzkölcsön-közvetítői tevékenység ellentételezéseként járó közvetítői díjról?

Kérdés: Költségvetési szerv vagyunk, és a tevékenységünkhöz szükséges gépkocsik egy részét hosszú távú bérleti szerződés alapján használjuk. A társaság, amelytől béreljük a gépkocsikat, ún. flottakezelési szolgáltatást nyújt. A csere-autó-ügyintézés, hozom-viszem szolgáltatás mellett a társaság saját szervizzel rendelkezik, és a szervizt is beépíti szolgáltatásába, emellett pedig biztosítási (KGFB, casco) ügyintézést is vállal. A flottakezelési szolgáltatáscsomag egységes díjazás alá esik, azaz egy előre kiszámítható díjat fizetünk a társaság részére. A társaság és intézményünk között fennálló szerződéses konstrukcióban a társaság az adott járműre az általa kiválasztott biztosítónál teljes körű casco és kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást köt. A biztosítási díjak a flottakezelési szolgáltatási díj részét képezik, a casco biztosítás önrésze pedig az esetek döntő többségében (azaz a biztosító által nem térített összeg) 10 százaléka, de minimum 50?000 forint. A szerződés szerint a casco biztosítás alapján térítendő kár önrészét minden esetben intézményünk fizeti. Az önrész áfarendszerbeli megítélésével kapcsolatban kérdésként merült fel, hogy az az Áfa-tv. 70. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a bérleti és flottakezelési szolgáltatás mint főszolgáltatás adóalapjába beépül, vagy mivel az intézményünk által előidézett biztosítási esemény következtében a társaság tulajdonában kár keletkezett, s a kárral kapcsolatban a társaság a biztosító felé az önrész megfizetésére kötelezett, amely kárösszeget átterhel intézményünkre, azaz arra, akinek a tevékenysége miatt elszenvedte a kárt, ebből következően tekinthető-e az önrész áthárítása kártérítésnek, amely az Áfa-tv. 259. §-ának 6. pontja szerint nem minősül ellenértéknek?