159 talált állásfoglalás a számviteli politika kifejezésre

Kérdés: Az évek óta befejezetlen beruházások között nyilvántartott tervezési költségeket, amelyekről előre nem tudható, hogy a beruházás, amihez a terv kapcsolódik megvalósul-e valaha, meddig lehet a könyvekben értékkel szerepeltetni, illetve mi a könyvelési módja a kivezetésnek? Az elutasított EU-s pályázatok tervezési díját is a befejezetlen beruházások, illetve felújítások állományában tartjuk nyilván. Helyes-e ez a gyakorlat, vagy máshova kell átvezetni az elutasított felhalmozási kiadásokat?

Kérdés: A 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 51. § (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint a pénzforgalmat érintő gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait késedelem nélkül, készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejűleg a könyvekben rögzíteni kell. A könyvekben történő rögzítés alatt a kiadási, bevételi pénztárbizonylatokat, pénztárjelentést kell-e érteni, vagy a főkönyvi könyvelést?

Kérdés: Települési önkormányzat közgyűlése határozattal elfogadta, hogy a GYED-en, GYES-en lévő szülők ún. "kedvezményes kisgyermekek bérletre" jogosultak a helyi tömegközlekedési eszközökön, ami azt jelenti, hogy a felnőttbérlet árának kb. feléért vásárolhatnak közlekedési bérletet. A közlekedési közszolgáltatók ebből származó bevételkiesését – elszámolás alapján – az önkormányzat megtéríti részükre. Kérdésem, hogy milyen szakfeladaton és kiadási főkönyvi számlán számolandó el a közszolgáltatónak fizetett összeg?

Kérdés: A 249/2000. Korm. rendelet 30. §-a rendelkezik az értékcsökkenés elszámolásáról. A 30. § (5) bekezdése szerint alacsonyabb értékcsökkenés elszámolható, de ezt a pontot hatályon kívül helyezte a 118/2008. Korm. rendelet 886. pontja. A számviteli törvény szerint értékcsökkenést a használati idő alapján kell elszámolni. Arra szeretnénk választ kapni, hogy a központi költségvetési szervnél a számviteli törvény előírása alkalmazható-e? Vagyis a 249/2000. Korm. rendeletben meghatározott leírási kulcsnál magasabb leírási kulcsot alkalmazhatunk-e?

Kérdés: Polgármesteri hivatal valutapénztár létesítését tervezi. Kérdésem, hogy milyen személyi és tárgyi feltételekkel működtethető?

Kérdés: Önálló gazdálkodású szerv vagyunk. Részben önálló intézmények tartoznak hozzánk. A részben önálló intézmények a nyugtaadás napján kötelesek-e a beszedett pénzt a pénzintézetbe befizetni, avagy összegyűjthetik és befizethetik hetente, vagy akár havonta is?

Kérdés: Önkormányzatunk a feladatellátás hatékonyságának javítása és jogszabályi követelmények maradéktalan érvényesítése érdekében testületi felhatalmazás alapján – tekintettel az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 8. § (4) bekezdés e) pontjában, valamint ugyanezen jogszabály (15) bekezdésében foglaltakra – felülvizsgálja az intézményhálózat helyiség-bérbeadási tevékenységét, különös tekintettel az önköltségszámítás és az árképzés rendszerére. Az általunk figyelembe vett jogszabályok az alábbiak: Az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségeinek sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 8. § (4) bekezdés szerint a számviteli politika keretében kell elkészíteni: c) a rendszeresen végzett termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás tekintetében az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot, figyelembe véve az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet vonatkozó előírásait. A (15) bekezdés többek között kimondja, hogy amennyiben az államháztartás szervezete vállalkozási tevékenysége vagy az Ámr. 9. §-ának (5) bekezdése szerinti kiegészítő, kisegítő jellegű tevékenysége keretében rendszeresen saját előállítású terméket értékesít vagy szolgáltatást nyújt, a saját előállítású termék, a végzett szolgáltatás közvetlen önköltségét – a (7)–(8) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzat szerint köteles megállapítani. Az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 9. § (1) bekezdése szerint a költségvetési szerv alaptevékenységének minősül az a tevékenység, amelyet a költségvetési szerv – nem haszonszerzés céljából – feladatvégzési és ellátási kötelezettséggel végez. Az (5) bekezdés szerint nem minősül vállalkozási tevékenységnek a költségvetési szervnek az alapító okiratában meghatározott alaptevékenységén belül az a kiegészítő, kisegítő jellegű tevékenysége, amelyet az alaptevékenysége feltételeként rendelkezésre álló, s e célra csak részben lekötött személyi és anyagi kapacitások fokozott kihasználásával, nem nyereségszerzés céljából végez. A (2) és az (5) bekezdésben meghatározott tevékenység keretében végzett szolgáltatás, termék-előállítás értékesítéséből származó bevételnek fedeznie kell a tevékenységet terhelő összes kiadást – beleértve az üzemeltetési, fenntartási kiadások tevékenységre jutó arányos hányadát is – a bevétel fel nem használható részének figyelembevétele mellett. A (7) bekezdésben a kiegészítő, kisegítő jellegű tevékenységgel kapcsolatos szerződéskötés rendjét és a felügyeleti szerv által meghatározott további szempontokat – beleértve a (6) bekezdésben foglaltak érvényesítését biztosító eljárás rendjét – a költségvetési szervnek szabályzatban kell rögzítenie. A költségvetési szervek tevékenységük során kötelesek a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség követelményeit is érvényesíteni. Az 57. § (12) bekezdés szerint a költségvetési szerv szellemi és anyagi infrastruktúráját magáncélra, meghatározott feladat elvégzésére igénybe vevő számára a költségvetési szerv köteles térítést előírni a felhasználás, illetve az igénybevétel alapján felmerült közvetlen és közvetett költségek figyelembevételével. A (13) bekezdés azt mondja, hogy amennyiben a költségvetési szerv meghatározott feladat ellátására eseti bevételhez jut vagy támogatásban részesül, az ezzel összefüggésben ténylegesen felmerült költségeket úgy kell meghatározni, hogy az a felmerült közvetlen költségek mellett fedezetet nyújtson az intézményüzemeltetési, fenntartási költségek arányos részére, kivéve az uniós támogatással megvalósuló programok esetében. A megosztás nem veszélyeztetheti a vállalt kötelezettségek teljesítését. A (14) bekezdésben a (12)–(13) bekezdés szerinti költségek és a térítés megállapításának rendjét és mértékét belső szabályzatban kell rögzíteni. Ezúton kérem segítő állásfoglalásukat abban a kérdésben, hogy az általunk figyelembe vett jogszabályok lehetőséget adnak-e a költségvetési intézmény számára arra, hogy a klasszikus közgazdasági metodikával kiszámított és könyvviteli bizonylatokkal, dokumentációkkal alátámasztott teljes önköltségen, és az árképzés időszakára vonatkozóan közzétett várható inflációs rátán felül, többletbevétel elérése érdekében árrést (haszon/nyereség) állapítson meg, a piaci árakhoz igazodóan! Az intézmények alapító okirataiban a bérbeadás mint alaptevékenységhez tartozó kiegészítő, kisegítő tevékenység szerepel, melyen a testület nem kíván változtatni. Az intézmények e tekintetben áfakörbe tartoznak.

Kérdés: Jogszabályon, illetve önkormányzati rendeleten alapuló követeléselengedés esetében, a követeléselengedés, tartozásátvállalás költségvetési kiadás tervezése és elszámolás mellett meg kell tervezni, és el kell számolni költségvetési bevételként az elengedett követelés összegét (vagyis hogy milyen bevétel keletkezne a követelés rendezésekor). Vonatkozik-e ez a szabály a helyi adófizetéshez kapcsolódó mulasztási bírságok, késedelmi pótlékok mérséklésére, elengedésére, illetve a jogosulatlanul felvett szociális ellátások miatti követelések elengedésére?

Kérdés: A költségvetési szerv a számviteli politikájában szabályozta, hogy a 100 000 Ft egyedi bekerülési érték alatti immateriális javak és tárgyi eszközök egy összegben dologi kiadásként elszámolhatók. Sok esetben előfordul viszont, hogy olyan eszközöket szerzünk be, melyekről biztosan tudjuk, hogy éven túl használjuk, ám bekerülési értékük nem éri el a 100 000 Ft-ot. Könyvelhetjük-e ebben az esetben a befektetett eszközök közé? Mi ilyenkor a döntő, az, hogy éven túl használható az eszköz, vagy a már szabályozott értékhatár?

Kérdés: A nagy értékűként nyilvántartásba vett berendezéseket (étkezőgarnitúra székekkel, asztallal együtt, komplett szekrénysor vagy irodabútor stb.) hogyan lehet "megbontani" és kis értékű eszközként, részenként nyilvántartásba venni? Számviteli elszámolása (értékcsökkenés, kontírozás) hogy történhet, ha néhány éve már nagy értékű eszközként nyilvántartásba vették?