Részlet a válaszból
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2003. április 22-én (10. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 256

[…] bizonylatkiállítási kötelezettség akkor is fennáll, ha a telefonszolgáltatás továbbszámlázott ellenértéke nem éri el az igénybe vett telefonszolgáltatás ellenértékének 30 százalékát, és így az adóalany a részleges levonási tilalom alól nem mentesül. A továbbszámlázott szolgáltatás áfatartalma nem használható fel a 30 százalékos levonási tilalom csökkentésére. Ha az adóalany például az igénybe vett telefonszolgáltatásnak csak a 28 százalékát közvetíti ellenértékért, a 30 százalékos részleges levonási tilalom akkor is sújtja, a le nem vonható adó nem csökkenthető a 28 százalékos továbbszámlázott összeggel. Ugyanúgy csak 30 százalékos levonási tilalmat kell alkalmaznia annak is, aki az adóalanyiságához használt telefonköltségből semmilyen hányadot nem terhel tovább. Az Áfa-tv. 33. § (4) bekezdésében szereplő levonási tilalom csak a felvezetőben jelzett törvényben felsorolt SZJ-számú szolgáltatásokra, az SZJ 64.20.16-os szolgáltatáscsoportból pedig csak az internetprotokollt biztosító beszédcélú adatátvitelre vonatkozik. Az Áfa-tv.-ben nem nevesített SZJ-számú távközlési szolgáltatásra, illetve a nem beszédcélú adatátviteli internetszolgáltatásra az általános szabályok [Áfa-tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja] vonatkoznak, vagyis amennyiben kizárólag adóköteles gazdasági tevékenység érdekében veszi az adóalany igénybe a szolgáltatást, úgy annak teljes áfatartalmát levonhatja. A 30 százalékos továbbszámlázást a jelzett szolgáltatásfajtánként (helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás, mobiltelefon-szolgáltatás, beszédcélú internet-adatátviteli szolgáltatás) külön-külön szükséges vizsgálni. Ha az adózó nem mentesül a részleges levonási tilalom alól, úgy a telefonszolgáltatás áfatartalmának 70 százalékát a megfelelő adóalappal ki kell számítania, és csak ezen adóösszeget és adóalapot tüntetheti fel az áfabevallás 25 százalékos adómértékű levonható adót érintő sorában. Az adóalanynak a levonási jog meglétét az Áfa-tv. 13. § (1) bekezdés 16., 17. pontja és a 32. § (1) bekezdése összefüggéséből adódóan tételenként kell vizsgálnia. Gondot okoz azonban a jelen esetben annak megítélése, hogy mi számít egy tételnek, azaz a 30 százalékos továbbszámlázott összegnek milyen egység (számlán a sor, számla, fővonal stb.) vonatkozásában kell teljesülnie. A kérdés megválaszolása azért sem egyértelmű, mert ugyanazon SZJ-szám alá tartozó szolgáltatásról (telefonszolgáltatásról) van szó. Egyik aspektusból vizsgálva egy tételnek számít az ugyanazon besorolási számú szolgáltatás, így az adóalany adóelszámolási időszakában beérkező összes számlájában szereplő ugyanazon SZJ-szám alá tartozó szolgáltatást kell viszonyítani az adóbevallási időszakban kiszámlázott összes ugyanazon SZJ-számú szolgáltatáshoz, és ha a kiszámlázott összeg eléri a 30 százalékot, a telefonköltséghez az Áfa-tv. 33. § (4) bekezdése nem kapcsol levonási tilalmat. Ez a fő szabály. Ugyanakkor nem kifogásolható, ha az adóalany a százalékos arányt kisebb egységekre bontva, vagyis fővonalanként vizsgálja, természetesen vállalva az ezzel járó esetleges többletadminisztrációt, amely az egyes vonalak adóbevallási időszakon belüli százalékos továbbszámlázásának egyenkénti kimunkálásával jár. A jogszabály nem zárja ki egyik módszer alkalmazását sem, azonban a levonási jog megléte ellenőrzésének feltétele az Art. 33. §-ában és az Áfa-tv. 46. §-ában szabályozott, áttekinthető nyilvántartás, továbbá hogy az adózó a választott módszertől az adóévben ne térjen el, azokat ne keverje, hanem valamennyi számla vonatkozásában ugyanazt a módszert alkalmazza. Ha például az adóalanynak öt fővonala van, és a fővonalonkénti figyelést választja, akkor ha az egyik fővonala igénybevételének legalább 30 százalékát továbbszámlázza, úgy annak áfatartalmát teljes összegben levonhatja. A többi fővonalat is egyenként szükséges ilyenkor vizsgálni, vagyis ha nem történt meg a 30 százalékos továbbszámlázás, úgy azok áfatartalmának 30 százalékát […]