Részlet a válaszból
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2023. március 7-én (336. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5945

[…] bekezdése szerinti könnyítés azt jelenti, hogy ha az adóalany a Közösségen belül csak egyetlen tagállamban telepedett le gazdasági céllal, gazdasági célú letelepedés hiányában kizárólag a Közösség egy tagállamában van lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye, és az adott naptári évben, valamint – feltéve, hogy ilyen termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást teljesített – az azt megelőző naptári évben 10.000 eurónak megfelelő összeget (adó nélküli ellenértéket) meg nem haladóan nyújtott a letelepedésétől eltérő tagállami nem adóalanynak távolról is nyújtható szolgáltatást (telekommunikációs, rádiós és audiovizuális médiaszolgáltatást, elektronikus úton nyújtott szolgáltatást), illetve teljesített a letelepedésétől eltérő tagállami rendeltetéssel Közösségen belüli távértékesítést, akkor ezen ügyletek esetében az adóalany letelepedése szerinti tagállam, illetve a termék feladási helye szerinti tagállam marad a teljesítés helye, így annak szabályai szerint kell adóznia. Így például a feltételeknek megfelelő adóalany által teljesített Közösségen belüli távértékesítés során az Áfa-tv.-ben meghatározott adómértéket köteles felszámolni. [Az Áfa-tv. 29. §-ának a) pontjában foglalt főszabály szerint a Közösségen belüli távértékesítés ott teljesül, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, azaz a rendeltetés, illetve a fogyasztás helyén.] Az adóalany a 10.000 eurós értékhatár el nem érése esetén dönthet úgy is, hogy a Közösségen belüli távértékesítésre, illetve a távolról is nyújtható szolgáltatásokra meghatározott főszabály szerint [Áfa-tv. 29. § a) pont, illetve 45/A. § (1) bekezdés] a fogyasztás tagállamában teljesíti adófizetési és bevallási kötelezettségét. Ennek teljesítéséhez bejelentkezhet adóalanyként az érintett uniós tagállam(ok)ban, vagy bejelentkezhet az egyablakos rendszerbe, és ebben az esetben a NAV-on keresztül teljesítheti az érintett uniós tagállamban/tagállamokban keletkezett bevallási és adófizetési kötelezettségét. Előfordult azonban, hogy az adóalany bejelentkezett az OSS-be [regisztrált és nyilvántartásba vette a NAV az Áfa-tv. 253/I. §-ának (1)–(2) bekezdései alapján], de értékesítéseivel még nem érte el a 10.000 eurós értékhatárt, ugyanakkor nem jelentette be az adat- és változásbejelentő lapon, hogy eltér az Áfa-tv. 49/A. §-ának (1) bekezdésében biztosított adminisztrációs könnyítéstől, és a főszabály szerint a fogyasztás tagállamában teljesíti adókötelezettségét. Ez alapján számos esetben felmerült a kérdés, hogy ha az adóalany bejelentkezett az OSS-be, a NAV nyilvántartásba vette mint az uniós különös szabályozást alkalmazó adózót, azonban az adóalany nem lépte át a 10.000 eurós értékhatárt, vagy nem jelentette be a NAV-nak az Áfa-tv. 49/A. §-ának (3) bekezdése alapján a rá vonatkozó adat- és változásbejelentő lapon, hogy a fogyasztás tagállamában adózik, akkor az adóalany Áfa-tv. 253/I. §-ának (1)–(2) bekezdései szerinti regisztrációja, illetve nyilvántartásba vétele az uniós különös szabályok alkalmazására vonatkozó kötelezettséget eredményez-e, figyelemmel az Áfa-tv. 253/I. §-ának (7) bekezdésére, amely kimondja, hogy ha az adóalanyt az állami adó- és vámhatóság ilyen minőségében nyilvántartásba vette, az adóalany köteles az uniós különös szabályozást alkalmazni minden, e körbe tartozó [253/I. § (1) bekezdés szerinti] termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra vonatkozó adókötelezettsége teljesítésére. A kérdés tehát az, hogy az adóalany az Áfa-tv. 253/I. §-ának (2) bekezdése szerinti OSS-regisztrációját és ezt követő nyilvántartásba vételét úgy kell-e tekinteni, mint amellyel egyúttal az adóalany azt is jelzi ("bejelenti") a NAV felé, hogy nem az Áfa-tv. 49/A. §-ának (1) bekezdését, […]