484 talált cikk a kötelezettségvállalás kifejezésre

A Kjt. 79/A. §-ának (2) bekezdése szerint: „A fizetési számlához kapcsolódóan a közalkalmazott részére legfeljebb havonta a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott mértékű bankszámla-hozzájárulás adható.” A 2026. évi költségvetési törvény az előző éviekkel ellentétben nem tartalmaz erre vonatkozó rendelkezést. Adható-e a közalkalmazottak részére bankszámla-hozzájárulás 2026. évben? Ha igen, milyen mértékben és milyen feltételekkel, így, hogy a költségvetési törvény nem határozza meg a mértékét?

Központi költségvetési szervként olyan feladatokat is ellátunk, melyek kisajátításokkal kapcsolatosak. Ezekben az esetekben földterület kisajátítását (K62) és a földterülethez kapcsolódó kártalanítást (K355) állapít meg az illetékes kormányhivatal. Az alapeset az, ha a jogosultat elérjük, és a kisajátítási és kártalanítási összeget sikeresen kifizetjük (bankszámlára vagy postai úton). A kormányhivatal által kiállított határozatok alapján 2 alapvető típust különböztetünk meg a letétekkel kapcsolatosan. A határozatban szereplő jogcímek: forgalmi érték, termésérték, járulékos költség, jogmegszűnés.
1. típus. Közvetlen kormányhivatali letétbe helyezés: Határozat alapján közvetlenül letétbe kell helyezni a kisajátítás és kártalanítás összegét az illetékes törvényszéknél. Egy lépés van: a kisajátítás és a kártalanítás letétbe helyezése az illetékes törvényszéknél. Amennyiben a törvényszék eljár, úgy a letéti összeget már a törvényszék fizeti meg a jogosult részére, ha ez a kifizetés valamilyen oknál fogva meghiúsul, akkor a letéti összeget a 27/2003. (VII. 2.) IM rendelet 10. §-ának (2) bekezdése alapján visszautalja az intézmény részére. „A jogosult a teljesítési letét kiadását az elévülési időn belül követelheti. A letevő az elévülést követően a teljesítési letét visszaadását kérheti.”
2. típus. Sikertelen teljesítés utáni eljárás: Határozat alapján a kártalanítás és kisajátítás összege bankszámlára vagy lakcímre (jellemzően lakcímre) utalás meghiúsulását követően kerül letétbe helyezésre az illetékes törvényszéknél. A Kstv. 21. § (6) bekezdés g) pontja is kimondja, hogy ha a kártalanítás postai úton történő kifizetése eredménytelen, a kártalanítási összeget bírósági letétbe kell helyezni az illetékes törvényszéknél (régi határozat alapján), a törvényszék vagy később teljesít a jogosultnak, vagy – ha ez nem történik meg – a megőrzési idő lejárta után visszautalja az összeget az intézmény részére.
1. lépés: kisajátítás és kártalanítás kiutalása a jelenlegi tulajdonos/jogosult részére.
2. lépés: az összeg visszaérkezik, a tulajdonos/jogosult nem veszi át (ez lehet éven belül, illetve éven túl is).
3. lépés: letétbe helyezés az illetékes törvényszéknél. Ha eljár a törvényszék, akkor az összeget ő utalja ki a jogosult részére.
4. lépés: megőrzési időn túl a letét visszautalása a törvényszéktől az intézmény részére. A fenti jogszabályhely alapján.
Kérjük, a fentiekben bemutatott esetek egyes részleteit, lépésről lépésre szíveskedjenek megadni, hogy javaslatuk alapján a kapcsolódó könyvelések hogyan történjenek, illetve hogyan kell eljárni, ha
– az illetékes törvényszék utalja a jogosult részére a kisajátítás összegét,
– az illetékes törvényszék több év után visszautalja a letét összegét?
További kérdésünk a kisajátítás útján szerzett területek eszközmodulban való szerepeltetése, mikor történjen meg (ha a kisajátítási határozat véglegessé válik, de a kártalanítás összege bírósági letétben van)? Többször előfordul, hogy a kisajátított eszközöket át kell adnunk más költségvetési szerv részére. Egy projekt több kisajátítással jár együtt, a letétbe helyezett összegeket hogyan szükséges kezelni?

Az önkormányzatok kiadási előirányzatai terhére a költségvetési év december 31-ét követően esedékes határozott és határozatlan idejű fizetési kötelezettség (több év előirányzatait terhelő kötelezettségvállalás) esetén
c) a december 31-éig esedékes fizetési kötelezettségeket tartalmazó kötelezettség a költségvetési év kiadási előirányzatai terhére,
d) a december 31-ét követően esedékes fizetési kötelezettségeket tartalmazó kötelezettség az esedékesség szerinti év vagy évek költségvetései terhére vállalható.
Önkormányzatunk februárban készít költségvetést, az ez alapján kötött 1 éves szerződések márciustól februárig szólnak, míg az alapműködéshez szükséges szerződések (pl. jogász, közbeszerzési tanácsadó stb.) decembertől novemberig szólnak. Év végével a városüzemeltetés rengeteg áthúzódó szerződést indít a tárgyév terhére (ezeket jellemzően január–februárig kell a vállalkozóknak elvégezniük, tehát biztosan december 31-ét követő lesz a fizetési esedékesség).
Az Ávr. fenti rendelkezéseit, hogyan lehet megvalósítani a gyakorlatban?
C) variáció: Mivel a tárgyévi költségvetés terhére indulnak ezek a szerződések, ezért – függetlenül attól, hogy biztosan lesz következő évi kifizetés – a tárgyévre rögzítjük a kötelezettségvállalást, és év végén, ami nem teljesült, azt átsoroljuk.
D) variáció: Szó szerint vesszük a jogszabályi előírást, és a szerződés megkötésekor szétbontjuk tárgyévi és tárgyévet követő évi kötelezettségvállalásra. De ezt nem tehetjük meg, mert:
3. A következő évi (még nem létező) költségvetés terhére csak a képviselő-testület vállalhat kötelezettséget (jól gondoljuk ezt!?). Ez gyakorlatilag kivitelezhetetlen, mert a testületi ülésre 20 nappal korábban be kell adni az előterjesztést, és rengeteg szerződést kellene bevinni.
4. Ellehetetleníti a költségvetést a szétszedés, hiszen ezen szerződések fedezete szabadon költhetővé válik idén, és ha nem lesz maradvány, nem lesz miből a következő évben kifizetni a szerződést. Pl. járdafelújításra 10.000.000 forintot terveztünk, 2025. évre decemberig ebből 6.000.000 forintra szerződtünk le (kifizetés december 31-ig), de az egyik utca kivitelezése (2.000.000 forint) áthúzódik januárra, így, ha valaki megnézi a keret állását december 15-én, azt látja, hogy van 4 millió forint szabadon költhető összeg (hiszen 2025. évre csak 6 milliót kötöttünk le, a 2026. évben esedékes 2 millió nem terheli az idei előirányzatot), amikor valójában csak 2 millió a rendelkezésre álló összeg. Hogyan lehetne ezt szabályosan lekövetni?

Állami tulajdonban lévő gazdasági társaság hatályos SzMSz-e alapján az ügyvezető-helyettes az ügyvezetőével azonos összeghatárig jogosult kötelezettségvállalásra a saját szakterületén, a szerződéskötésekről csupán tájékoztatási kötelezettséggel tartozik az ügyvezető felé. Az ügyvezető-helyettes a saját szakterületére vonatkozó belső szabályzatok kibocsátására is felhatalmazást kapott – amely szabályzatokkal az ügyvezető által kiadott belső normák nem lehetnek ellentétesek –, valamint az ügyvezető közvetlen irányítása alá tartozó szervezeti egység vezetője irányában szakterületét illetően közvetlen utasítási joggal rendelkezik. A fent ismertetett hatáskör-telepítés és döntési jogosultságok összessége a gazdasági társaság működésében értelmezhető-e kettős ügyvezetésként?

Intézményünk az Szja-tv. 1. számú melléklet 8.28. pontja alapján tervezi belépőjegyek beszerzését egy nemzeti parktól különböző kiállításokra és szervezett túrákra, amelyeken dolgozóink részt vehetnek. A nemzeti park által nyújtott ilyen jellegű szolgáltatások kulturális szolgáltatásnak minősülnek? Az egyes meghatározott juttatások körében biztosítható-e a dolgozók részére eseti belépő sportlétesítménybe való látogatásra? Ha igen, vonatkozik-e erre értekbeli korlátozás? Illetve mindkét eset kapcsán kérdezzük, hogy mivel az intézmény vásárolná meg a belépőjegyeket, így előzetes kötelezettségvállalás elkészítése szükséges? Mely rovat lenne az Önök szempontjából legmegfelelőbben alkalmazandó?