Termékbeszerzéshez kapcsolódó adófizetési kötelezettség, illetve adólevonási jog
Kérdés
Gyakran kérdésként merül fel, hogy az adózási forma változása esetén a korábban beszerzett termékekkel kapcsolatban keletkezik-e adófizetési kötelezettség, 1. ha megszűnik az adott szervezet adóalanyisága (pl. jogutód nélküli megszűnés, jogutódlással történő megszűnés, a 4/A § szerinti közhatalmi tevékenység folytatása miatti adóalanyiság megszűnése), 2. ha az adott szervezet adóalanyisága nem szűnik meg, de az adóalanyi státusa megváltozik (pl. az általános szabályok szerint adózó adóalany alanyi adómentességet választ), 3. ha az adott szervezet adóalanyisága nem szűnik meg, az adóalany státusa sem változik, de a szóban forgó terméket adólevonásra nem jogosító (pl. tárgyi adómentes) tevékenységekhez való felhasználási aránya megváltozik (pl. az adóalany egyéb ingatlan-bérbeadásra vonatkozóan adókötelezettséget választ tárgyi adómentesség helyett, illetve fordítva, ha az ingatlant átminősítik, ha a felhasználási arány az államháztartási támogatás folyósítása miatt változik meg). A kérdés különösen akkor merül fel, ha a termékkel kapcsolatos előzetesen felszámított adó levonható volt, és az adólevonási jog gyakorlását kizáró változás ezt követően következik be.
Részlet a válaszból
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2005. június 7-én (46. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1096
[…] feltételek fennállása esetén – élhetnek az adólevonási jogukkal. Általánosságban azt lehet mondani, hogy az alanyi adómentesség egyfajta státus, az adómentesség és az adólevonási jog – a fentebb említett kivételekkel – az alanyi adómentes adóalany összes tevékenységére vonatkozik. Az "alanyi adómentes tevékenységhez való felhasználás" kifejezés azért nem értelmezhető, mert az adóalanynál nincsenek alanyi adómentes, illetve nem alanyi adómentes tevékenységek, hanem maga az adóalany alanyi adómentes. Így az áttérés az egyik adózási módból a másikba adóköteles ügyletet nem valósít meg, valamint az Áfa-tv. 39. §-át sem kell alkalmazni. 3. Más a helyzet, ha az adott személy adóalanyisága nem szűnik meg, és az adóalany státusa sem változik meg, de az egyes tevékenységek vagy termékek tekintetében az adólevonási jog gyakorlását érintő változás következik be. Ez a helyzet különösen akkor fordul elő, ha – az egyes tevékenységek (elsősorban tárgyi adómentes/adóköteles tevékenységek) aránya az összbevételen belül megváltozik, és ennek következtében a konkrét termék felhasználása egyes tevékenységekhez is megváltozik, – ugyanazon tevékenységek áfabeli minősítése megváltozik akár jogszabályváltozás miatt, akár az adóalany döntése nyomán (pl. az adóalany az egyéb ingatlan bérbeadása tekintetében visszatér tárgyi adómentességre), és ennek következtében a konkrét termék felhasználása az adott tevékenységhez is megváltozik, – az egyes termékek áfabeli megítélése az adóalany átalakítása miatt megváltozik (pl. az ingatlant lakóingatlanná átminősítik) [7. § (1) bekezdés c) pont], – a tárgyi eszköz felhasználása egyes tevékenységekhez megváltozik (39. §), valamint – amikor az adóalany több, illetve kevesebb államháztartási támogatásban részesül [Áfa-tv. 38. § (1)–(3) bekezdése]. Az adólevonásra nem jogosító tevékenység alatt elsősorban (de nem kizárólag) a tárgyi adómentes tevékenységet kell érteni. A tárgyi adómentes tevékenységek felsorolását az Áfa-tv. 2. számú melléklete tartalmazza. Az adóalanyok a tárgyi adómentes tevékenység után áfát nem fizetnek, de a tárgyi adómentes tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó beszerzések előzetesen felszámított adóját sem vonhatják le. Az Áfa-tv. 38. §-a alapján az adóalapot nem képező államháztartási támogatások az adólevonásra nem jogosító tevékenységgel esnek egy tekintet alá. Az államháztartási támogatás folyósítása miatti (részleges) levonási tilalomra vonatkozó szabályokat azonban nem kell alkalmazni, ha az adott támogatás kivételként szerepel az Áfa-tv.-t módosító törvények átmeneti rendelkezéseiben. Amennyiben egy terméket egyaránt használnak adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító tevékenységhez is, akkor az arányosítás szabályainak alkalmazásával ki kell számítani a levonási hányadot. Némileg leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a levonási hányad függ az adóköteles tevékenységből származó bevétel arányától az adóalany összes tevékenységből származó bevételen belül (speciális esetek: egy konkrét beszerzéshez adott támogatás esetén a beszerzés levonható adóját nem az arányosítással kell meghatározni, hanem az önerő aránya alapján; a tevékenységhez folyósított államháztartási támogatás esetén az adóalany jogosult az ún. tevékenységen belüli arányosításra). Az arányosítás részletes szabályait az Áfa-tv. 3. számú melléklet I. része tartalmazza. Az Áfa-tv. 33. §-a más helyzeteket is meghatároz, amikor egy konkrét beszerzés (pl. személygépkocsi, lakóingatlan) előzetesen felszámított adója nem vonható le. Amennyiben az adóalany a terméket adólevonásra nem jogosító állapotban használja fel, vagy az adólevonásra nem jogosító tevékenységhez használja fel, illetve a felhasználási arány megváltozik, akkor a termékkel kapcsolatos korábban levonható előzetesen felszámított adó miatt különböző kötelezettségek keletkeznek: rendszerint vagy egy újabb adóköteles ügylet valósul meg [így van ez a 7. § (1) bekezdés b)-c) pontokban], illetve a korábban levont előzetesen felszámított adót utóbb korrigálni kell (így van ez a 39. §-ban meghatározott esetben). A következőkben felsorolt esetek egy részében nem közömbös, hogy a szóban forgó termék tárgyi eszköznek minősül-e vagy sem. 3. a. Termék adólevonásra nem jogosító állapotban való felhasználása [Áfa-tv. 7. § (1) bekezdés c) pontja]. Termékértékesítés valósul meg abban az esetben, ha maga a termék (vagy a termék állapota) változik meg. Az Áfa-tv. 7. § (1) bekezdés c) pontja értelmében termékértékesítést valósít meg, ha az adóalany a terméket saját célra olyan állapotában használja fel, hasznosítja, amelyet ha így szerezne be, nem lenne joga adólevonásra. Fontos, hogy az áfa-tv. ebben az esetben nem tesz különbséget a tárgyi eszköz és egyéb termék között. Így pl. ha az adóalany tehergépkocsit szerez be (az áfa levonható), később azon olyan átalakítást végeznek, hogy azt átminősíti személygépkocsinak (amelynek áfája nem vonható le), akkor az átminősítéssel termékértékesítés valósul meg, azaz áfafizetési kötelezettség keletkezik. Hasonló a helyzet, ha az ingatlant lakóingatlanná minősítik át. A lakóingatlan beszerzése ugyanis nem ad jogot adólevonásra [Áfa-tv. 33. § (2) bekezdés j) pontja]. Ha az ingatlant beszerzést követően lakóingatlanná minősítik át, és ezt követően használják, akkor olyan állapotban használják, amelyet ha így szereztek volna be, akkor az nem adna jogot adólevonásra. Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben is termékértékesítés valósul meg, függetlenül attól, hogy a szóban forgó ingatlan tárgyi eszköznek minősül-e vagy sem. Más esetekben döntő jelentősége van annak a kérdésnek, hogy a vagyon tárgyi eszköznek minősül-e vagy sem. Nézzünk néhány példát. 3. b. Termék adólevonásra nem jogosító tevékenységhez való felhasználása [7. § (1) bekezdés b) pontja]. Ha a szóban forgó termék nem minősül tárgyi eszköznek, akkor az Áfa-tv. 7. § (1) bekezdés b) pontja értelmében maga az adólevonásra nem jogosító tevékenységhez való felhasználás termékértékesítésnek minősül. [Tárgyi eszközre ugyanis az Áfa-tv. 39. §-a különös szabályt fogalmaz meg, így ha tárgyi eszköznél a 7. § (1) bekezdés b) pont alkalmazása felmerülne, ez kétségtelenül kétszeres adózást jelentene]. Így pl. amennyiben az adóalany a tárgyi eszköznek nem minősülő terméket nem tárgyi adómentes tevékenységhez szerezte be, jogosan vonta le az előzetesen felszámított adót. Amennyiben működése során a terméket adóköteles tevékenységhez használja, majd onnan kivonja, és tárgyi adómentes tevékenységhez használja, akkor ez a felhasználás termékértékesítésként adófizetési kötelezettséget eredményez. Az adófizetési kötelezettség a tárgyi adómentes tevékenységhez való felhasználás időpontjában keletkezik. Ha azonban az adóalany beszerzéskor úgy ítéli meg, hogy adóköteles tevékenységhez fogja felhasználni a beszerzett terméket, de a beszerzést követően mégsem az adóköteles tevékenységhez, hanem a tárgyi adómentes tevékenységhez használja fel a terméket, akkor a 7. § (1) bekezdés b) pontja szerinti termékértékesítés nem valósul meg, hanem a korábban levont előzetesen felszámított adót utóbb önellenőrzéssel kell […]
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2005. június 7-én (46. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1096
[…] feltételek fennállása esetén – élhetnek az adólevonási jogukkal. Általánosságban azt lehet mondani, hogy az alanyi adómentesség egyfajta státus, az adómentesség és az adólevonási jog – a fentebb említett kivételekkel – az alanyi adómentes adóalany összes tevékenységére vonatkozik. Az "alanyi adómentes tevékenységhez való felhasználás" kifejezés azért nem értelmezhető, mert az adóalanynál nincsenek alanyi adómentes, illetve nem alanyi adómentes tevékenységek, hanem maga az adóalany alanyi adómentes. Így az áttérés az egyik adózási módból a másikba adóköteles ügyletet nem valósít meg, valamint az Áfa-tv. 39. §-át sem kell alkalmazni. 3. Más a helyzet, ha az adott személy adóalanyisága nem szűnik meg, és az adóalany státusa sem változik meg, de az egyes tevékenységek vagy termékek tekintetében az adólevonási jog gyakorlását érintő változás következik be. Ez a helyzet különösen akkor fordul elő, ha – az egyes tevékenységek (elsősorban tárgyi adómentes/adóköteles tevékenységek) aránya az összbevételen belül megváltozik, és ennek következtében a konkrét termék felhasználása egyes tevékenységekhez is megváltozik, – ugyanazon tevékenységek áfabeli minősítése megváltozik akár jogszabályváltozás miatt, akár az adóalany döntése nyomán (pl. az adóalany az egyéb ingatlan bérbeadása tekintetében visszatér tárgyi adómentességre), és ennek következtében a konkrét termék felhasználása az adott tevékenységhez is megváltozik, – az egyes termékek áfabeli megítélése az adóalany átalakítása miatt megváltozik (pl. az ingatlant lakóingatlanná átminősítik) [7. § (1) bekezdés c) pont], – a tárgyi eszköz felhasználása egyes tevékenységekhez megváltozik (39. §), valamint – amikor az adóalany több, illetve kevesebb államháztartási támogatásban részesül [Áfa-tv. 38. § (1)–(3) bekezdése]. Az adólevonásra nem jogosító tevékenység alatt elsősorban (de nem kizárólag) a tárgyi adómentes tevékenységet kell érteni. A tárgyi adómentes tevékenységek felsorolását az Áfa-tv. 2. számú melléklete tartalmazza. Az adóalanyok a tárgyi adómentes tevékenység után áfát nem fizetnek, de a tárgyi adómentes tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó beszerzések előzetesen felszámított adóját sem vonhatják le. Az Áfa-tv. 38. §-a alapján az adóalapot nem képező államháztartási támogatások az adólevonásra nem jogosító tevékenységgel esnek egy tekintet alá. Az államháztartási támogatás folyósítása miatti (részleges) levonási tilalomra vonatkozó szabályokat azonban nem kell alkalmazni, ha az adott támogatás kivételként szerepel az Áfa-tv.-t módosító törvények átmeneti rendelkezéseiben. Amennyiben egy terméket egyaránt használnak adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító tevékenységhez is, akkor az arányosítás szabályainak alkalmazásával ki kell számítani a levonási hányadot. Némileg leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a levonási hányad függ az adóköteles tevékenységből származó bevétel arányától az adóalany összes tevékenységből származó bevételen belül (speciális esetek: egy konkrét beszerzéshez adott támogatás esetén a beszerzés levonható adóját nem az arányosítással kell meghatározni, hanem az önerő aránya alapján; a tevékenységhez folyósított államháztartási támogatás esetén az adóalany jogosult az ún. tevékenységen belüli arányosításra). Az arányosítás részletes szabályait az Áfa-tv. 3. számú melléklet I. része tartalmazza. Az Áfa-tv. 33. §-a más helyzeteket is meghatároz, amikor egy konkrét beszerzés (pl. személygépkocsi, lakóingatlan) előzetesen felszámított adója nem vonható le. Amennyiben az adóalany a terméket adólevonásra nem jogosító állapotban használja fel, vagy az adólevonásra nem jogosító tevékenységhez használja fel, illetve a felhasználási arány megváltozik, akkor a termékkel kapcsolatos korábban levonható előzetesen felszámított adó miatt különböző kötelezettségek keletkeznek: rendszerint vagy egy újabb adóköteles ügylet valósul meg [így van ez a 7. § (1) bekezdés b)-c) pontokban], illetve a korábban levont előzetesen felszámított adót utóbb korrigálni kell (így van ez a 39. §-ban meghatározott esetben). A következőkben felsorolt esetek egy részében nem közömbös, hogy a szóban forgó termék tárgyi eszköznek minősül-e vagy sem. 3. a. Termék adólevonásra nem jogosító állapotban való felhasználása [Áfa-tv. 7. § (1) bekezdés c) pontja]. Termékértékesítés valósul meg abban az esetben, ha maga a termék (vagy a termék állapota) változik meg. Az Áfa-tv. 7. § (1) bekezdés c) pontja értelmében termékértékesítést valósít meg, ha az adóalany a terméket saját célra olyan állapotában használja fel, hasznosítja, amelyet ha így szerezne be, nem lenne joga adólevonásra. Fontos, hogy az áfa-tv. ebben az esetben nem tesz különbséget a tárgyi eszköz és egyéb termék között. Így pl. ha az adóalany tehergépkocsit szerez be (az áfa levonható), később azon olyan átalakítást végeznek, hogy azt átminősíti személygépkocsinak (amelynek áfája nem vonható le), akkor az átminősítéssel termékértékesítés valósul meg, azaz áfafizetési kötelezettség keletkezik. Hasonló a helyzet, ha az ingatlant lakóingatlanná minősítik át. A lakóingatlan beszerzése ugyanis nem ad jogot adólevonásra [Áfa-tv. 33. § (2) bekezdés j) pontja]. Ha az ingatlant beszerzést követően lakóingatlanná minősítik át, és ezt követően használják, akkor olyan állapotban használják, amelyet ha így szereztek volna be, akkor az nem adna jogot adólevonásra. Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben is termékértékesítés valósul meg, függetlenül attól, hogy a szóban forgó ingatlan tárgyi eszköznek minősül-e vagy sem. Más esetekben döntő jelentősége van annak a kérdésnek, hogy a vagyon tárgyi eszköznek minősül-e vagy sem. Nézzünk néhány példát. 3. b. Termék adólevonásra nem jogosító tevékenységhez való felhasználása [7. § (1) bekezdés b) pontja]. Ha a szóban forgó termék nem minősül tárgyi eszköznek, akkor az Áfa-tv. 7. § (1) bekezdés b) pontja értelmében maga az adólevonásra nem jogosító tevékenységhez való felhasználás termékértékesítésnek minősül. [Tárgyi eszközre ugyanis az Áfa-tv. 39. §-a különös szabályt fogalmaz meg, így ha tárgyi eszköznél a 7. § (1) bekezdés b) pont alkalmazása felmerülne, ez kétségtelenül kétszeres adózást jelentene]. Így pl. amennyiben az adóalany a tárgyi eszköznek nem minősülő terméket nem tárgyi adómentes tevékenységhez szerezte be, jogosan vonta le az előzetesen felszámított adót. Amennyiben működése során a terméket adóköteles tevékenységhez használja, majd onnan kivonja, és tárgyi adómentes tevékenységhez használja, akkor ez a felhasználás termékértékesítésként adófizetési kötelezettséget eredményez. Az adófizetési kötelezettség a tárgyi adómentes tevékenységhez való felhasználás időpontjában keletkezik. Ha azonban az adóalany beszerzéskor úgy ítéli meg, hogy adóköteles tevékenységhez fogja felhasználni a beszerzett terméket, de a beszerzést követően mégsem az adóköteles tevékenységhez, hanem a tárgyi adómentes tevékenységhez használja fel a terméket, akkor a 7. § (1) bekezdés b) pontja szerinti termékértékesítés nem valósul meg, hanem a korábban levont előzetesen felszámított adót utóbb önellenőrzéssel kell […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
