Részlet a válaszból
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2006. december 19-én (72. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1568

[…] minden adóalany köteles a nyilvántartásaiban tételesen elkülönítetten kimutatni a levonható és a le nem vonható adót. Tételes elkülönítésnek csak az tekinthető, ha külön tételenként szerepelnek a számlán a különféle tevékenységhez kapcsolódó beszerzések. Tekintettel arra, hogy azon adóalanyoknak, akik csak és kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végeznek, nem keletkezik adólevonási joguk, így esetükben értelemszerűen nem jelent nehézséget a tételes elkülönítés. Abban az esetben azonban, ha adólevonásra nem jogosító tevékenységet is végez az adóalany, felmerülhet, hogy egyes beszerzései esetében nem állapítható meg egyértelműen, hogy kizárólag adólevonásra jogosító, vagy arra nem jogosító tevékenységhez kapcsolódik egy-egy beszerzése. Ilyen esetekben válik szükségessé a kérdésben is felmerült arányosítási kötelezettség vizsgálata. Az Áfa-tv. 38. § (3) bekezdésében foglaltak szerint, ha az adóalany adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást egyaránt végez, és a tételes elkülönítéssel maradéktalanul nem tudja elkülöníteni a levonható és le nem vonható adó összegét, akkor az el nem különített adó összegéből a levonható részt az Áfa-tv. 3. számú melléklet I. részében foglaltak szerint arányosítással köteles megállapítani. Ezt a szabályt tehát az áfa csak azon részére lehet alkalmazni, melynek esetében a tételes elkülönítés szabálya nem nyújt elégséges megoldást. [Jellemzően ilyen a közüzemi számlákban áthárított áfa, egy olyan adóalany esetében, aki adólevonásra jogosító és nem jogosító (tárgyi adómentes) tevékenységet is végez.] A levonható adó összegét tehát első lépésben a tételes elkülönítés szabályainak alkalmazásával, második lépésben pedig arányosítással lehet megállapítani. A fentiekre figyelemmel a szabályozás célja nem más, mint hogy az adóalany a beszerzéseiben rá átterhelt áfát olyan arányban vonja le, amilyen arányt az összes bevételén belül az adóköteles tevékenységből befolyt bevétel képvisel. Ezért az arányosítást úgy kell elvégezni, hogy az adóköteles – adó nélküli – bevételt el kell osztani az összes (tárgyi adómentes és adóköteles) – adó nélküli – bevétellel. Az osztás eredményeként kapjuk meg a levonási hányadot, melyet ha beszorzunk az arányosításba bevont előzetesen felszámított adó összegével, akkor megkapjuk a levonható adórészt. A 3. számú melléklet I. részének 2. pontja számos további szabályt állapít meg. Ennek a jogszabályhelynek az a) pontja értelmében: a számláló értékét növeli az adólevonásra jogosító termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás végzéséhez közvetlenül és közvetetten kapcsolódó költségvetési vagy egyéb támogatás. Mindez tehát azt jelenti, hogy a számlálóban is szerepeltetni kell a szóban forgó adólevonásra jogosító tevékenységhez közvetlenül […]