Részlet a válaszból
Megjelent a Költségvetési Levelekben 2010. június 28-án (132. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2684

[…] beépített ingatlannak. Amennyiben tehát a beadványban foglalt "kivett iparterület" a fenti rendelkezések alapján az áfa rendszerében építési teleknek minősül, úgy ennek értékesítése esetén az értékesítő áfaadóalanyt adókötelezettség terheli, az Áfa-tv. 86. § (1) bekezdésének k) pontjában meghatározott kivételes szabály értelmében. (Vagyis az értékesítés nem az adómentes, hanem a kötelezően adóköteles körbe tartozik.) Amennyiben viszont a kérdéses beépítetlen ingatlan nem építési telek, annak értékesítése – ugyancsak az Áfa-tv. 86. § (1) bekezdés k) pontja alapján – adómentes, feltéve hogy az adóalany az Áfa-tv. 88. §-a szerinti adókötelessé tétel lehetőségével nem élt. Továbbá annak megítéléséhez, hogy mit kell beépített ingatlannak tekinteni, iránymutatásul szolgálhat az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (továbbiakban: kormányrendelet). Ennek a 2. § (1) bekezdése értelmében a területek felhasználásának, a telkek alakításának, továbbá az építésnek a feltételeit és módját településrendezési tervben (településszerkezeti és szabályozási terv), illetőleg helyi építési szabályzatban kell meghatározni. A kormányrendelet 6. § (1) bekezdése alapján a városok és községek igazgatási területét építési szempontból beépítésre szánt (beépített, további beépítésre kijelölt) területbe, amelyen belüli építési övezetekben az építési telkek megengedett beépítettsége legalább 10%, illetve beépítésre nem szánt területbe, amelyen belüli övezetekben a telkek megengedett beépítettsége legfeljebb 5%, kell sorolni. A kormányrendelet 25. § (1) bekezdésében szereplő táblázat tartalmazza a beépítésre szánt területek építési használatának megengedett felső határértékeit. Álláspontunk szerint, amennyiben egy adott településen fekvő építési telek beépítettsége a kormányrendeletben és a településrendezési tervben (településszerkezeti és szabályozási terv), illetőleg helyi építési szabályzatban az adott telekre meghatározott legkisebb és legmagasabb megengedett beépíthetőségi határértékek közé esik (de a legkisebb határértéket mindenképpen meghaladó), úgy az adott ingatlant az áfatörvény alkalmazásában beépített ingatlannak kell tekinteni. Az Áfa-tv. 86. § (1) bekezdésének j) pontja alapján a beépített ingatlan (ingatlanrész) és az ehhez tartozó földrészlet értékesítése főszabály szerint adómentes ügyletnek minősül, ha az nem tartozik az Áfa-tv. 86. § (1) bekezdés ja)-jb) alpontjai szerinti kivételek közé. A használatbavételi engedéllyel még nem rendelkező ingatlan eladását – Áfa-tv. 86. § (1) bekezdés ja) pont -, valamint annak az ingatlannak az eladását, amelynek a használatbavételére jogosító hatósági engedélye jogerőre emelkedésétől az értékesítésig 2 év nem telt el – Áfa-tv. 86. § (1) bekezdés jb) pont -, kötelezően adókötelezettség terheli. Az értékesítő adóalanyt (önkormányzat) az Áfa-tv. 86. § (1) bekezdés j) és k) pontjai szerint adómentes ingatlanértékesítéseik tekintetében megilleti az adófizetési kötelezettség választásának a joga. Az Áfa-tv. 88. § (1) bekezdés a) pontjának rendelkezése értelmében a főszabálytól eltérően a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy az Áfa-tv. 86. § (1) bekezdésének j) és k) pontjaiban említett termékértékesítést adókötelessé teszi. Amennyiben az adóalany (eladó) előbb említett jogával ingatlanértékesítésére (termékértékesítés) vonatkozóan adókötelezettséget választott, úgy az Áfa-tv. 88. § (4) bekezdése szerint – az adóalany, aki (amely) élt az Áfa-tv. 88. § (1) bekezdésében említett választási jogával – a választása évét követő ötödik naptári év végéig attól nem térhet el. Az adóalany választása – az Áfa-tv. 88. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően – a 88. § (1) bekezdés a) pontja alá tartozó valamennyi termékértékesítésre kiterjed [az Áfa-tv. 88. § (4) bekezdésben szabályozott […]