60 talált cikk a belső ellenőrzés kifejezésre

Kérdés: A gazdasági vezetők képesítési követelményével kapcsolatban lenne kérdésem. Számomra furcsa, hogy az igazgatásszervező vagy jogász szakképzettség nem elegendő a munkakör betöltéséhez. Főleg annak tükrében, hogy e két végzettség feljogosíthat arra, hogy akár könyvelőket, akár gazdasági vezetőket ellenőrizzen, tehát belső ellenőri, valamint adóellenőri munkához ezen képesítések elegendőek. Érdekesnek találom azt is, hogy szimplán ezen végzettségekkel az új jogszabály szerint még mérlegképes könyvelőnek sem lehet jelentkezni, szükséges ehhez egy "közbeiktatott" OKJ képzés is. Nincs itt némi ellentét?

Kérdés: A belső ellenőrzési feladatok ellátására 2010. évre érvényes megállapodással rendelkezünk, amely a többcélú társulás, a két város önkormányzata és a tevékenységet megvalósító Polgármesteri Hivatal között a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 92. § (3) bekezdésében előírt belső ellenőrzési feladatok ellátására szól. Tervezzük kezdeményezni a Ber. 4/A. § (2) bekezdésben foglaltakra hivatkozással a társulással kötött megállapodásban a rendelkezést a belső ellenőrzési vezetői tevékenység ellátásának módjáról, továbbá hogy a társulással kötött megállapodásban írják elő a jegyző bevonását a belső ellenőrzési stratégiát megalapozó kockázatelemzés folyamatába, valamint a költségvetési szervek belső ellenőrzéséről szóló 193/2003. (XI. 26.) Korm. rendeletben foglalt, az önkormányzatok társulásaival kapcsolatos különleges szabályok teljes körű beépítését. Kérdésünk az, hogy a fenti módon történő feladatellátás esetén megvalósul-e a belső ellenőrzési feladat társulás keretében történő ellátása? A többcélú társulás és a többcélú társulás kistérségi irodája önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv. A belső ellenőröket a polgármesteri hivatalok foglalkoztatják, a megállapodásban foglalt feladatok ellátása munkaköri feladatuk, külön díjazásban a kistelepülések, illetve a társulás intézményeinek ellenőrzéséért nem részesülnek. A belső ellenőrök rendelkeznek az előírt szakmai képesítéssel. Kérdésünk, hogy a társulás 2010. évre jogosult-e a többcélú kistérségi társulások belső ellenőrzési feladatainak normatívatámogatására a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló 2009. évi CXXX. törvény 8. számú mellékletének III. 2.8. pontja alapján?

Kérdés: A továbbképzések sorozatos szigorításáról hallhattunk egy legutóbbi előadáson. Kérdésünk a belső ellenőrökre vonatkozó képzésre és regisztrációs szabályokra vonatkozna. Továbbá a belső kontroll témakörben szeretnénk megtudni, hogy amennyiben vezetőnk nem tud részt venni a belsőkontroll-képzésen, akkor milyen más megoldás lehetséges?

Kérdés: 2009. január 1-jétől Kistérségi Társulás működteti a Gondozási Központot. 2008. év vonatkozásában végezhet-e belső ellenőrzést a korábbi fenntartó önkormányzat?

Kérdés: Közalkalmazottként dolgozom egy kis óvodában élelmezésvezetőként. Végzettségeim: gimnáziumi érettségi és előadói munkakör betöltésére jogosító bizonyítvány (204./1976./MK 10/OM) számú utasítás alapján. Középfokú postaforgalmi tanfolyam FK 109, 1980; Élelmezésvezető OKJ 52660101. (2001. évben); Számítógép-kezelő (-használó) OKJ 33464101 (2003. évben); Általános szociális munkás főiskolai oklevél (2008. évben). "D" fizetési osztályba vagyok besorolva. A felsorolt szakképesítések valamelyike után jár-e nekem további szakképesítések címén valamilyen juttatás?

Kérdés: Intézményünk a 257/2000. (XII. 26) Korm. rendelet hatálya alá tartozó, gyermekjóléti és gyermekvédelmi feladatot ellátó helyi önkormányzati szerv, egészen pontosan bölcsőde. 1. Milyen fizetési osztályba sorolható be az a közalkalmazott, aki – klasszikus értelemben vett – szakmunkás-bizonyítványt (8 osztály + szakmunkásképző intézet) szerzett, pl. villanyszerelő, szakácsnő, asztalos, víz-, gázszerelő, géplakatos stb.? 2. Milyen fizetési osztályba sorolható be az a közalkalmazott, aki alapfokú iskolai végzettséggel (8 általános) és 2 éves szakiskola elvégzésével szerzett szakmát? 3. Milyen fizetési osztályba sorolható be az a közalkalmazott, aki alapfokú iskolai végzettséggel (8 általános), valamint különböző központok által szervezett OKJ-s képzés keretében szerzett szakmát? 4. Milyen fizetési osztályba sorolható be az a közalkalmazott, aki alapműveltségi vizsga (9-10. osztály elvégzése) és 2-3 éves szakiskola elvégzésével szerzett szakmát? 5. Melyek azok a szempontok, melyek eldönthetik, hogy ki sorolható be a "B", illetve a "C" fizetési osztályba? 6. Az "F" és "G" fizetési osztályba sorolt gazdasági vezető, illetve belső ellenőr esetében a mérlegképes végzettség beszámítható-e további szakképesítésként, adható-e számukra 5%-os illetménynövekedés?

Kérdés: Intézményünkben gyógyszertár is működik, melyben rendszeres a magisztrális termékek előállítása (pl. szemcsepp, kenőcsök, kanalas orvosságok stb.). A belső ellenőrzés kifogásolta, hogy az Szt-vhr. szerint nem készült el az önköltségszámításra vonatkozó belső szabályzat, az előállított termékek bevételezése közvetlen önköltségen nem történt meg, így a beszámolóban ezek a termékek alapanyagként szerepelnek, nem késztermékként, megsértve ezzel az Szt. 51. §-át. Ezzel kapcsolatban levelet írtunk a "Gyurika" program gazdájának, aki a következő tájékoztatást adta: "Leltárkor a polcon lévő, még fel nem használt összetett készítmények a készletben alapanyagként vannak nyilvántartva. A talált mennyiségek rögzítése után a receptúrák alapján az összetett készítmények alapanyagra visszabontását a program elvégzi, és ezt az alapanyag mennyiséget külön is dokumentálja. Következésképpen a leltárhiány és -többlet alapanyagra vonatkozóan állapítható meg. Végeredményben a vásárolt készletek és a saját előállítású készlet mennyisége elkülönítetten is kimutatható, akkor is, ha nem összetettként, hanem alapanyagszinten kerül kiszámításra. Ezt a technikát más kórházi gyógyszertári rendszerek is használják. A Gyurika program kezdettől fogva a mai napig, az ország mintegy 60 kórházában teljes megelégedettség mellett ilyen módon működik." Kérdésem: 1. Elegendő-e az előállított magisztrális termékek alapanyagkénti nyilvántartása? 2. A rendszeresen előállított magisztrális termékek miatt kell-e önköltség-számítási szabályzatot készíteni? 3. Az előállított magisztrális termékeket nyilván kell-e tartani közvetlen önköltségen, és a mérlegben közvetlen önköltségen szerepeltetni? (Be kell-e vételezni mint készterméket?)

Kérdés: Általános iskolánkban szeptembertől új gondnokot alkalmazunk. Az új kollégának főiskolai végzettsége van, de véleményünk szerint nem tudjuk besorolni "F" fizetési osztályba. Ebben kérjük tanácsukat!

Kérdés: Az idősek otthona nem intézményi formában (tehát nem költségvetési szervként), hanem szakfeladatként működik nálunk. Az ezzel kapcsolatos "vezetői" feladatokat az a személy látja el, aki január 1-jétől a nyugállományba vonult élelmezésvezető feladatait is "megkapta". Az élelmezésvezető a napközi otthonos óvoda mint részben önálló költségvetési szerv állományába tartozik, így a munkáltatói jogokat az óvodavezető gyakorolja. A vázolt esetben hogyan járhat el jogszerűen az önkormányzat? Egyáltalán ki a munkáltató: 4 órában a polgármester – ha az idősek otthonát nézzük –, 4 órában a vezető óvónő? Munkáltatói leírás? Kinevezés, áthelyezés? Élelmezésvezetői végzettség nélkül is elláthatja ezt a feladatot?

Kérdés: Önkormányzatunk a feladatellátás hatékonyságának javítása és jogszabályi követelmények maradéktalan érvényesítése érdekében testületi felhatalmazás alapján – tekintettel az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 8. § (4) bekezdés e) pontjában, valamint ugyanezen jogszabály (15) bekezdésében foglaltakra – felülvizsgálja az intézményhálózat helyiség-bérbeadási tevékenységét, különös tekintettel az önköltségszámítás és az árképzés rendszerére. Az általunk figyelembe vett jogszabályok az alábbiak: Az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségeinek sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 8. § (4) bekezdés szerint a számviteli politika keretében kell elkészíteni: c) a rendszeresen végzett termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás tekintetében az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot, figyelembe véve az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet vonatkozó előírásait. A (15) bekezdés többek között kimondja, hogy amennyiben az államháztartás szervezete vállalkozási tevékenysége vagy az Ámr. 9. §-ának (5) bekezdése szerinti kiegészítő, kisegítő jellegű tevékenysége keretében rendszeresen saját előállítású terméket értékesít vagy szolgáltatást nyújt, a saját előállítású termék, a végzett szolgáltatás közvetlen önköltségét – a (7)–(8) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzat szerint köteles megállapítani. Az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 9. § (1) bekezdése szerint a költségvetési szerv alaptevékenységének minősül az a tevékenység, amelyet a költségvetési szerv – nem haszonszerzés céljából – feladatvégzési és ellátási kötelezettséggel végez. Az (5) bekezdés szerint nem minősül vállalkozási tevékenységnek a költségvetési szervnek az alapító okiratában meghatározott alaptevékenységén belül az a kiegészítő, kisegítő jellegű tevékenysége, amelyet az alaptevékenysége feltételeként rendelkezésre álló, s e célra csak részben lekötött személyi és anyagi kapacitások fokozott kihasználásával, nem nyereségszerzés céljából végez. A (2) és az (5) bekezdésben meghatározott tevékenység keretében végzett szolgáltatás, termék-előállítás értékesítéséből származó bevételnek fedeznie kell a tevékenységet terhelő összes kiadást – beleértve az üzemeltetési, fenntartási kiadások tevékenységre jutó arányos hányadát is – a bevétel fel nem használható részének figyelembevétele mellett. A (7) bekezdésben a kiegészítő, kisegítő jellegű tevékenységgel kapcsolatos szerződéskötés rendjét és a felügyeleti szerv által meghatározott további szempontokat – beleértve a (6) bekezdésben foglaltak érvényesítését biztosító eljárás rendjét – a költségvetési szervnek szabályzatban kell rögzítenie. A költségvetési szervek tevékenységük során kötelesek a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség követelményeit is érvényesíteni. Az 57. § (12) bekezdés szerint a költségvetési szerv szellemi és anyagi infrastruktúráját magáncélra, meghatározott feladat elvégzésére igénybe vevő számára a költségvetési szerv köteles térítést előírni a felhasználás, illetve az igénybevétel alapján felmerült közvetlen és közvetett költségek figyelembevételével. A (13) bekezdés azt mondja, hogy amennyiben a költségvetési szerv meghatározott feladat ellátására eseti bevételhez jut vagy támogatásban részesül, az ezzel összefüggésben ténylegesen felmerült költségeket úgy kell meghatározni, hogy az a felmerült közvetlen költségek mellett fedezetet nyújtson az intézményüzemeltetési, fenntartási költségek arányos részére, kivéve az uniós támogatással megvalósuló programok esetében. A megosztás nem veszélyeztetheti a vállalt kötelezettségek teljesítését. A (14) bekezdésben a (12)–(13) bekezdés szerinti költségek és a térítés megállapításának rendjét és mértékét belső szabályzatban kell rögzíteni. Ezúton kérem segítő állásfoglalásukat abban a kérdésben, hogy az általunk figyelembe vett jogszabályok lehetőséget adnak-e a költségvetési intézmény számára arra, hogy a klasszikus közgazdasági metodikával kiszámított és könyvviteli bizonylatokkal, dokumentációkkal alátámasztott teljes önköltségen, és az árképzés időszakára vonatkozóan közzétett várható inflációs rátán felül, többletbevétel elérése érdekében árrést (haszon/nyereség) állapítson meg, a piaci árakhoz igazodóan! Az intézmények alapító okirataiban a bérbeadás mint alaptevékenységhez tartozó kiegészítő, kisegítő tevékenység szerepel, melyen a testület nem kíván változtatni. Az intézmények e tekintetben áfakörbe tartoznak.