1. cikk / 134 Közvilágítási hálózat
1. Hogyan szerepeltessük a közvilágítási hálózatot az analitikus nyilvántartásunkban, különösen arra való tekintettel, hogy önkormányzatunk a Tao-tv. 1. sz. mellékletében meghatározott értékcsökkenési leírási kulcsokat alkalmazza, mely szerint más leírási kulcsa van az elektromos vezetéknek (8%), és más leírási kulcsa van pl. minden egyéb építménynek (2%), mint pl. a lámpaoszlop?
2. A lámpatesteket gép-berendezésként kell nyilvántartani az időszakonként történő cserék miatt, vagy az építményként nyilvántartott lámpaoszlop tartozékaként, de ebben az esetben viszont a lámpatest is 2%-os leírási kulccsal csökken?
2. cikk / 134 Képernyő előtti munkavégzés
3. cikk / 134 Bérelt ingatlan felújítása
1. Az önkormányzati tulajdonban lévő, bérelt ingatlanon a bérlő(k) által elvégzett felújításnak milyen szabályai vannak?
2. Hogyan kell a fentieket számvitelileg helyesen elszámolni, könyvelés és számlázás egyaránt?
3. Keletkezik-e áfafizetési kötelezettsége a tulajdonos önkormányzatnak vagy a bérlőknek?
4. cikk / 134 Külföldi munkavállalók biztosítása
Intézményünknél több külföldi munkavállalót foglalkoztatunk, akik különböző EU-tagállamokból érkeznek. A gyakorlatban két tipikus esettel találkozunk, amelyek kapcsán – bár a jogszabályi háttér ismert (az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete, valamint a 987/2009/EK végrehajtási rendelet) – a tényleges megvalósítás során számos gyakorlati kérdés merült fel.
Első eset: A munkavégzés helye Magyarország, azonban a munkavállalók a saját államukban is rendelkeznek foglalkoztatási jogviszonnyal, és ezt A1-es igazolással támasztják alá. Ebben az esetben a járulékfizetést és az adatszolgáltatást a munkavállaló biztosításának helye szerinti államban kell teljesíteni. Ez azonban a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden érintett tagállamban külön regisztráció, nyilvántartás, járuléklevonás és -befizetés, valamint bevallás teljesítése szükséges – a helyi nyelven, a helyi szabályok szerint. Intézményünknél havonta mintegy 50-60 munkavállalót érint ez a helyzet több tagállamból, ami jelentős adminisztratív terhet jelent. Van-e Magyarországon kialakult gyakorlat arra, hogy az intézmények ilyen esetben hogyan járnak el? Valóban minden tagállam társadalombiztosítási szervénél külön regisztráció, havi adatszolgáltatás és járulékfizetés szükséges? Van-e lehetőség központi adminisztratív egyszerűsítésre, vagy a feladat átvállalására szolgáltatón (pl. nemzetközi ügyvédi vagy könyvelőiroda) keresztül? Az elévülési szabályok kapcsán milyen kockázatokat kell mérlegelnünk?
Második eset: Előfordul, hogy a munkavállaló – bár EU-tagállam polgára – nem lép Magyarország területére, hanem teljes egészében a saját államában végzi a munkáját (például távmunkában vagy az egyetem kihelyezett karán). Ebben az esetben Magyarországon nem válhat biztosítottá, tajszámot sem kaphat. Ilyenkor is kötelező-e vizsgálni, hogy az adott tagállamban biztosított-e, és ha rendelkezik A1 igazolással, akkor ugyanúgy kell-e eljárni, mint az első esetben? Amennyiben nincs biztosítása az adott államban, intézményünknek van-e bejelentési kötelezettsége az adott állam társadalombiztosítási hatósága felé? Konkrét példa: egy román-magyar kettős állampolgár az egyetem romániai kihelyezett karán dolgozik hosszú évek óta, így Magyarországon nem biztosított, Romániában sem, és az egyetem sem jelentette be a román társadalombiztosítási szervhez. Jogilag előfordulhat-e ilyen helyzet, hogy valaki munkaviszonyban áll az EU-ban, de egyáltalán nem válik biztosítottá? Vagy ebben az esetben is a fenti rendeletek alkalmazásával az adott tagállamban kötelező lenne a biztosítási bejelentés?
