2265 talált cikk a rendelkezés kifejezésre

Kérdés: Hogyan adózik a ruházati költségtérítés 2019-től? Van lehetőség egyes meghatározott juttatásra vonatkozó adózás mellett adni?

Kérdés: Az egyetemen futó klinikai vizsgálatok kapcsán a vizsgálatokba bevont betegek számára a klinikai vizsgálatot finanszírozó cégek (gyógyszergyártók) legtöbb esetben fizetnek úgynevezett útiköltség-térítést. Ezen költségtérítés bizonyos esetekben az adott gyógyszergyártókon vagy harmadik feleken keresztül kerül kifizetésre a betegeknek, azonban ennek kifizetését a gyógyszergyártók egyre inkább az egyetemen, mint a vizsgálatot lebonyolító intézményen keresztül várják el, azaz az egyetem számára utalnák ezen általuk megállapított átalánydíjazást, és az egyetem feladata lenne ennek kifizetése a betegek számára. Útmutatást szeretnénk kérni arra vonatkozóan, hogy a hatályos jogszabályok, valamint a GDPR előírásait szem előtt tartva, ezen díjazás a betegek számára történő kifizetéséhez milyen bizonylatok szükségesek.

Kérdés: A gépkocsit munkaidőben veszik igénybe a kollégák a feladat ellátásához. Szervezeti egységünkben többen egy településről járnak munkába a költségvetési szerv székhelyére. 5 munkába járó alkalmazott esetén lényegesen gazdaságosabb lenne a "hivatali" (bérelt) gépkocsi igénybevétele, mint valamennyi dolgozó munkába járással kapcsolatos költségtérítésének megfizetése. Hogyan tudjuk szabályosan elszámolni a hivatali gépkocsi igénybevételét munkába járáshoz? Milyen adó- és egyéb fizetési kötelezettség terheli a munkavállalót, illetve a munkáltatót a fenti lehetőség biztosítása kapcsán?

Kérdés: A polgármester hivatali gépjárművet használ. Jogosult-e a költségtérítés felvételére a Mötv. 71. §-ában meghatározott mértékben, vagy a költségtérítése csökkenthető?

Kérdés: Önkormányzati intézmény házipénztárának belső ellenőrzése kapcsán az alábbi kérdésünk merült fel. Házipénztárból történő előleg kiadását kell-e érvényesíteni? (Az Áht. és Ávr. kapcsolódó rendelkezései számunkra nem adtak egyértelmű választ.)

Kérdés: Egy litván székhelyű társaság, amely elsősorban bútorkészítéshez használatos faipari elemek, padlólapok és egyéb belsőépítészeti eszközök és dekorációs termékek gyártásával és forgalmazásával foglalkozik, a vállalatcsoport kínai székhelyű vállalkozásától terméket kíván beszerezni, mely terméket azután egy magyar adóalany részére értékesít tovább. A termékek fizikai szállítása ugyanakkor, melyet a kapcsolódó fuvarokmányok is megerősítenek, közvetlenül a kínai eladótól a magyar vevő részére történik. A szállítást a kínai eladó szervezi, az alkalmazott paritás a kínai eladó és a társaság között "DAP EU Határ", míg a társaság és a végső magyar vevő viszonylatában "DAP vevő telephelye". A termékek Litvániában lépnek az Unió területére, ott történik meg az importálásuk, szabadforgalomba helyezésük. A nemzetközi szállítmányozási szabályok és a fuvarozási megállapodás értelmében a kínai eladótól a magyar vevőhöz történő szállítás megszakítás nélküli. Az ismertetett láncügylettel kapcsolatban kérdésként merült fel, hogy az egyes értékesítések teljesítési helyét kizárólag az általános láncügyletszabályok alapján kell-e meghatározni, vagy amennyiben az áru az Európai Unió területén kívülről indul, és a tranzakciók során importálásra is sor kerül, akkor az általános szabályoktól eltérő teljesítési hely rendelkezések alkalmazandóak.
A vázolt tényállással kapcsolatban kérdésem, helyesen gondolom-e, hogy
– amennyiben az áru a fuvarozás megkezdésekor, vagyis a láncügylet kiinduló pontjában a Közösség területén kívül van, akkor a láncügylet egyes értékesítési tranzakcióinak teljesítési helyét nemcsak az általános láncügyletszabályok, vagyis az Áfa-tv. 26-27. §-aiban foglalt rendelkezéseknek a figyelembevételével kell megállapítani, hanem az Áfa-tv. 28. §-a is alkalmazandó;
– amennyiben tehát az áruk feladási helye harmadik ország, a fuvarozást az első eladó rendeli meg (szervezi), és az importálásra Litvániában kerül sor egy láncügylet során, az Áfa-tv. 28. §-a értelmében a társaság (importáló közbenső litván vevő) értékesítésének teljesítési helye nem belföld, hanem az import tagállama, vagyis Litvánia. A hivatkozott szabályok összhangban vannak a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Héa-irányelv) vonatkozó rendelkezéseivel;
– következésképpen és figyelembe véve, hogy a fuvarozást a kínai eladó szervezi, a társaságnak nem keletkezik áfaregisztrációs kötelezettsége belföldön a láncügylettel kapcsolatban, és ilyen módon nem kell belföldi, áfaköteles értékesítést végrehajtania a magyar vevő felé a vázolt ügylet kapcsán.

Kérdés: Önkormányzatunk egy család megsegítésére adományt gyűjt. Az adomány fogadására egy elkülönített bankszámlát nyitott önkormányzatunk, ahova magánszemélyek, gazdasági társaságok utalhatják azt. Az összegyűjtött összeget az önkormányzat a rászoruló család rendelkezésére bocsátja. Valójában tehát magánszemélyek, gazdasági társaságok nyújtják az adományt magánszemély részére, az önkormányzat "csupán" közvetítő szerepet tölt be. Az adományozottnál milyen bevételnek minősül az átadott összeg? Van-e bármiféle adóvonzata, illetve felmerül-e az önkormányzatot terhelő adó, illetve járulék?

Kérdés: Az Áht. 11. §-ának (10), illetve 12. §-ának (12) bekezdései alapján a határozatlan idejű befektetési alap által kibocsátott befektetési jegyet a tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok vagy a forgatási célú befektetési jegyek között kell kimutatni, amennyiben annak értékesítését nem tervezi az önkormányzat a tárgyévet követően? Az Áht. 12. §-ának (12) bekezdése külön említi a befektetési jegyeket, valamint a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat, amelyek tekintetében a forgatási célú besorolás feltételeként határozza meg az értékesítési szándékot a mérleg fordulónapját követő költségvetési évre vonatkozóan. Az Szt. megfogalmazása szerint csak a határozott idejű befektetési alap által kibocsátott befektetési jegy minősül hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak.

Kérdés: Egy önkormányzati intézmény tetejére napkollektor került felszerelésre az önkormányzat gazdasági intézménye részéről (áfakörbe tartozik). A feleslegessé vált villamos energiát a rendszer a szolgáltató hálózatába visszatáplálja. A szolgáltató számlájában a korábbi visszatáplálást negatív előjelű alap- és áfaértékkel levonásba helyezi. Szükséges-e az intézménynek erről számlát kiállítania, áfát befizetnie? A szolgáltató szabályosan jár-e el?

Kérdés: Egy belföldön nyilvántartásba vett, adóalanynak minősülő társaság (a továbbiakban: Társaság) egy ingatlanbefektetési alap (a továbbiakban: Alap) létrehozását tervezi, mely Alap megalapítására a Társaság tulajdonában álló ingatlannak az Alap részére történő rendelkezésre bocsátásával kerülne sor. A Társaság az ingatlannak az Alap részére történő rendelkezésre bocsátásáért cserébe lejegyezné a megalakuló Alap által kibocsátott, az ingatlan ellenértékeként meghatározott befektetési jegyeket. A Társasághoz hasonlóan az Alap is belföldön nyilvántartásba vett, áfa szempontjából adóalanynak minősül majd. A?2014. évi XVI. törvény 3. sz melléklete I. Fejezetének 25. 9. pontja és II. Fejezet 36. 9. pontja a kezelési szabályzat kapcsán előírja az alap nyilvántartásba vételét megelőző forgalomba hozatal kapcsán történt apportálás esetén az apportálandó ingatlanok részletes bemutatását. Az Alap kötelezettséget vállal arra, hogy az ingatlan megszerzéséhez és az ingatlanhoz fűződő, az Áfa-tv.-ben szabályozott jogok és kötelezettségek az ingatlan megszerzésétől kezdődően őt illetik és terhelik a Társaság jogutódjaként, továbbá sem az ingatlan megszerzésekor, sem pedig azt követően nem lesz olyan, az Áfa-tv.-ben szabályozott jogállása, amely természeténél fogva összeegyeztethetetlen lenne a 18. § (1) bekezdése b) pontjában említett kötelezettségek?teljesítésével,?vagy?annak?csorbítására?lenne alkalmas. Kérdésünk, hogy az ingatlan Társaság általi apportálása megfelel-e az Áfa-tv. 17-18. §-iban foglaltaknak, s ezáltal az Áfa-tv. hatályán kívül kezelendő ügyletnek minősül-e?