1230 talált cikk az értékesítés kifejezésre

Kérdés: Egy harmadik országos székhelyű gazdálkodó Magyarországon kíván adómentes vámjogi szabad forgalomba bocsátás vámeljárást (42-es eljáráskóddal) végezni. A vámeljárás keretében az Európai Unión kívüli harmadik országban székhellyel rendelkező, az Európai Unió más tagállamában (Spanyolországban) érvényes adószámmal rendelkező importőr saját vagyon áthelyezését kívánja végrehajtani spanyolországi rendeltetéssel. A harmadik országos gazdálkodó Spanyolországban rendelkezik pénzügyi képviselővel, Magyarországon pedig érvényes meghatalmazással közvetett vámjogi képviselettel, viszont magyarországi adószáma nincsen.
Az Áfa-tv. 95. §-ában foglalt adómentes termékimport végrehajtására az importőr e rendelkezés (4) bekezdése alapján pénzügyi képviselőt bízhat meg. Ugyanezen típusú eljárás lefolytatására az Áfa-tv. 96. §-a alapján az importőr helyett az ezen eljárásra vonatkozó érvényes írásos meghatalmazással rendelkező közvetett vámjogi képviselő is eljárhat a vonatkozó feltételek fennállása esetén. A közvetett vámjogi képviselő belföldön nyilvántartásba vett és közösségi adószámmal rendelkező adóalany. A fentiekkel kapcsolatban a következő kérdések merültek fel:
1. Az adómentes vámjogi szabad forgalomba bocsátás – figyelemmel arra, hogy az Áfa-tv. 96. §-ában előírt feltételek fennállnak – végrehajtható-e a közvetett vámjogi képviselő által, vagy a 95. § szerinti pénzügyi képviselő megbízása válik szükségessé a vámeljárás lefolytatására?
2. A Brexitre való tekintettel valamely egyéb körülmény is befolyásolhatja-e esetleg az eljárást?

Kérdés: Önkormányzatunk vásárolt egy ingatlant. A szerződésben a következő szöveg szerepel: "Az eladó a jelen szerződés aláírásával egyidejűleg előlegszámlát állít ki az ingatlan vételárára vonatkozóan." A szerződés másik pontjában az szerepel, hogy a vevő a vételárat egy összegben fizeti meg az előlegszámla alapján. Az előleget átutaltuk január 29-én, a birtokbaadás 02. 11-én történt. A vevő az előlegszámlát a szerződéskötés napján január 25-ei teljesítéssel kiállította. Az előlegszámlát megkifogásoltuk a teljesítési időpont miatt, ezt követően az eladó sztornózta a 01. 25-ei dátumú előlegszámlát, és kiállította 02. 11-ei teljesítési időponttal, illetve a végszámlát ugyanezzel a teljesítési időponttal. Befogadhatjuk-e a javított előlegszámlát?

Kérdés: Önkormányzatunk vásárolt egy cégtől egy régi beépített ingatlant. A szerződésben az szerepel, hogy az Áfa-tv. 86. §-a (1) bekezdésének j) pontja alapján áfafizetési kötelezettséggel nem jár. Az eladó áfamentes számlát állított ki. A pénzügyi osztályunk észlelte, hogy az eladó az Áfa-tv. 86. §-a (1) bekezdésének j) pontja és 88. §-ának (4) bekezdése alapján az értékesítés tekintetében adókötelessé tételt választott. Önkormányzatunk áfaalany. Jól gondoljuk, hogy fordított adózással adófizetési kötelezettségünk keletkezik?

Kérdés: Egy szállítmányozást végző magyar cég magyarországi megrendelő gazdasági társaság megbízása alapján az USA-ból érkező áru szállítását teljesíti, szervezi a következőképpen. Az áru az USA-ból hajón, konténerekben érkezik Hamburg kikötőjébe, ahol a német vámhatóság által megtörténik az áru vámolása. Tudomásunk szerint az áru szabad forgalomba helyezésének ténye a szállítmányozást megrendelő részére az áfát tájékoztató jelleggel megállapító NAV-határozatban van rögzítve, amelyben az áfa alapja a vámérték, a vám és a közösségi fuvarköltség. Hamburgban a konténerek átrakásra kerülnek az áru tömegének és fizikai adottságának megfelelő szállítóeszközökre (vasút vagy tehergépjárművek), hogy az árut a magyar megrendelő cég magyarországi telephelyére szállítsák. Vasúti szállítás esetén az áru Hamburgból egy magyarországi elosztóbázisra kerül, ahonnan általában egy újabb magyar megbízott fuvarozócég tehergépjárműveken szállítja a konténereket a megrendelő cég telephelyére. A német vámhatározaton szerepel az amerikai feladó cég neve, a kiindulási hely, a megrendelő neve, címe, tehát feltüntetik a magyar megrendelő nevét és címét. A vámhatározaton szerepel továbbá a hajózási társaság neve, az áru értéke (a vámérték alapja) és a 37. rovatban a 42-es kód megjelölése. Az ún. 42-es vámeljárás szerint a tagállamba behozott és ott szabad forgalomba bocsátott áru után a héa-t az adott tagállamban kell megfizetni. Ha már a behozatal időpontjában biztos, hogy az áru egy másik tagállamba lesz továbbítva, úgy a héa-t az áru célállomása szerinti tagállamban kell megfizetni/elszámolni. (Ebben az esetben a magyarországi megrendelő cég feladata.) A szállítmányozó cégnél az áfa meghatározásában figyelembe vett jogszabályok: Áfa-tv. 93. § (2) bekezdés, 74. § (1) bekezdés, 75. § (1) bekezdés b) pont, 75. § (2) bekezdés, 75. § (3) bekezdés. Az előbbi jogszabályi hivatkozások értelmében a szállítmányozó cég magyar megrendelő részére kibocsátott számlája nem tartalmaz felszámított áfát (a végső rendeltetési helyig felmerülő fuvarköltség beépül az adó alapjába). Helyes-e az a gyakorlat, ha a szállítmányozó cég a termékimporthoz kapcsolódóan a magyar megrendelő részére kibocsátott számlában a következők szerepelnek?
Közösségen kívüli szakasz (áfa = 0%)
Közösségen belüli szakasz (áfa = 0%)
Alkalmazott paritás: FOB
Számlán hivatkozás: "A 2007. évi CXXVII. törvény 93. § (2) bekezdése alapján mentes az általános forgalmi adó alól."

Kérdés: Önkormányzatunk a külterületi utak karbantartása, rendezése során a karbantartásból keletkező fakivágásból, fák rendezéséből keletkező fát szeretné értékesíteni. Az utak rendbetételével kapcsolatban több esetben is a nyilvántartás szerinti úton már nem volt út, ott fákkal benőtt terület volt található. A terület, ahonnan a fák kivágása történik, az önkormányzat tulajdonában van. Értékesítheti-e az önkormányzat (áfakörös) a fát, ha igen, milyen adókulccsal? Milyen kormányzati funkcióra kell könyvelni ezt a bevételt, illetve milyen rovatra?

Kérdés: Önkormányzati költségvetési szervként szolgáltatótól vásárolt élelmezéssel ellátjuk a köznevelési intézményekben a gyermekétkeztetést. Az étkezők között vannak teljes árat fizetők, illetve a Gyvt. szerinti normatív kedvezményekre figyelemmel ingyenes (100%-os normatív kedvezmény), valamint kedvezményes étkezők (50%-os normatív kedvezmény). A teljes árat fizetők, illetve a kedvezményes étkezők esetében az igénybe vett szolgáltatásról a gyermekek részére állítjuk ki a számlákat. Az 50%-os kedvezmény negatív tételként megjelenik a számlán. A számlát a jogszabályi előírásoknak megfelelően, a szolgáltatónak fizetett (anyagköltség és rezsiköltség) árnál alacsonyabb összegben állítjuk ki, a közgyűlés által rendelettel megállapított intézményi térítési díj, valamint a Gyvt. előírásai alapján. Az ingyenes étkezést igénybe vevőknek nem állítunk ki számlát. A térítési díjakra felszámítjuk a 27%-os áfát, amely az áfaelszámolásban fizetendő áfaként jelenik meg. Az áfabevallásban az ingyenes étkezőkre (100%-os normatív kedvezmény) eső áfát nem igényeljük vissza (sem fizetendő, sem levonható áfa nem merül fel). A teljes árat fizető, az ingyenesen és a kedvezményesen érkezőket tételesen el tudjuk különíteni adagszám alapján. Az adóbevallásban mind a teljes, mind a kedvezményes (50%-os normatív kedvezmény) étkezőkre eső előzetesen felszámított áfát levonható áfaként tüntetjük fel a szolgáltató által kiállított számlák alapján, mivel az ezekhez kapcsolódó beszerzés teljes mértékben adóköteles bevételszerző tevékenységet szolgál. Vagyis a kedvezményes étkezők után a beszerzéshez kapcsolódó teljes áfát levonásba helyezzük az adagszámok alapján (tehát nem csak a fizetendő áfa erejéig, és nem csak az erre az adagszámra jutó áfa felére). Levonható-e és figyelembe vehető-e az áfa elszámolása során a kedvezményes étkeztetés (50%-os normatív kedvezmény) esetében az arra az adagszámra jutó beszerzés teljes áfája?

Kérdés: Egy cégcsoport, amelynek Olaszországban van a központja, kereskedelmi tevékenységet folytat Magyarországon áfaregisztrációja útján. A?cégcsoport tevékenységének átstrukturálása érdekében a cégcsoportba tartozó egyik olaszországi csoporttag egy teljes termékcsoporthoz tartozó komplett üzletágát értékesíti egy másik, olaszországi illetőségű csoporttagnak. Mindkét cég rendelkezik magyarországi áfaregisztrációval. Az üzletágátadás az olasz szabályok szerint nem keletkeztet hozzáadottértékadó-kötelezettséget, tekintettel arra, hogy olasz implementálta a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 112/2006/EU irányelv (a továbbiakban: Héa-irányelv) vonatkozó 19. cikkét. A felek között megállapított vételár magában foglalja a teljes üzletágat, beleértve azon árukat, amelyek Magyarországra már behozatalra kerültek az üzletágat eladó társaság áfaregisztrációja alatt. Az átadott üzletág részét képező magyarországi árukészlet két áfaregisztrációja közötti áthelyezése eredményez-e Magyarországon áfakötelezettséget? Álláspontunk szerint, tekintettel arra, hogy mind Olaszország, mind Magyarország implementálta a fent hivatkozott 19. cikket, az áruk szabad mozgásának elvét sértené, ha az árukészlet áfakötelezettség alá esne Magyarországon. Ugyanis, ha az üzletág teljes egésze akár Magyarországon, akár Olaszországban lenne, akkor egyik államban sem merülne fel a tranzakció után áfakötelezettség.

Kérdés: Egy Magyarországon letelepedett gazdasági társaság a gazdasági tevékenységét négy üzletág keretében végzi. A négyből két üzletágban kizárólag adóköteles tevékenységet folytat, míg harmadik üzletága keretében mind adóköteles, mind pedig levonásra nem jogosító adómentes közvetítői tevékenységet is végez. A negyedik üzletág végzi az előzőekben említett három üzletág könyvelését és bérszámfejtését, azonban a társaság a harmadik és negyedik üzletágát összevontan kezeli áfaszempontból. A társaság számára a beszállítók a számlákat az első és második üzletághoz, továbbá a harmadik és negyedik üzletágat egy üzletágnak tekintve, külön-külön állítják ki (például az iroda bérleti díjának számlázása három elkülönült számlán történik az üzletágak által elfoglalt külön blokkok szerint). Vannak olyan általános költségekről szóló beszerzési számlák, amelyek számlázása nem különíthető el üzletáganként, így a társaság részére az egy összegben kerül kiszámlázásra. A társaság az első és második üzletág esetében tételesen elkülöníti az adott üzletághoz rendelten számlázott bejövő számláin felmerült áfát, és ezek kapcsán teljes mértékű adólevonást gyakorol. A társaságnak áfamentes tevékenységéhez tételesen hozzárendelhető, így a levonásból eleve kizárt beszerzése is van, amelyek tekintetében a társaság nem gyakorol áfalevonást (egy tételtípus kivételével ezen beszerzések áfamentes ügyletek). A társaság a harmadik üzletághoz kapcsolódó beszerzései-nél áfa kapcsán arányosítást alkalmaz. A társaság az eddig alkalmazott arányosítási módszertana alapján kizárólag a harmadik üzletág keretében végzett adóköteles tevékenységből származó bevételt vette figyelembe a levonási hányados számlálójának meghatározásakor, és a nevezőben is a harmadik üzletág adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító tevékenységből származó bevételeit vette csak figyelembe. Vagyis a társaság egy üzletágra korlátozott, bevételalapú arányosítási módszert alkalmazott. A negyedik üzletág tevékenysége kapcsán felmerült költségek áfatartalma ez idáig a harmadik üzletág kapcsán számított levonási arány figyelembevételével került levonásra. A társaság az eddig alkalmazott arányosítási módszerről más módszerre kíván áttérni lehetőség szerint visszamenőlegesen, az alábbiak szerint:
Levonásra jogosító és levonásra nem jogosító gazdasági tevékenység végzése esetén az Áfa-tv. 123. §-a értelmében, amennyiben lehetséges, elsősorban a tételes elkülönítés szabályai szerint kell elvégeznie az adózónak az előzetesen felszámított adó megosztását.
Az első és második üzletág kapcsán felmerült előzetesen felszámított áfa tételes elkülönítését a társaság nyilvántartásai lehetővé teszik, különös tekintettel az üzletágankénti szállítói beszámlázásra. Ezért ez az eljárás álláspontunk szerint megalapozott. A levonási hányados számításakor azonban az eddigiek során a társaság nem vette figyelembe az első és második üzletág keretében végzett adóköteles tevékenységből származó bevételt, és a nevezőben sem a teljes bevételi összeget szerepeltette. Véleményünk szerint az Áfa-tv. 123. §-ának (3) bekezdése értelmében a társaság az eddig alkalmazott arányosítási módszerről áttérhet az Áfa-tv. 5. számú melléklet szerinti, általános arányosítási szabály (mint főszabály) alkalmazására, és ennek során az első és második üzletág keretében végzett adóköteles tevékenységéből származó bevételét is figyelembe veheti (mind a számlálóban, mind a nevezőben) a harmadik és negyedik üzletágak előzetesen felszámított adójának arányos megosztásakor. Ezen módszer alapján a tételes elkülönítést követően fennmaradó beszerzési számlák kapcsán valamennyi üzletág adóköteles tevékenységéből származó nettó árbevétel összevonásra kerülne, és ez a bevételösszeg képezné a levonási hányados számlálóját. A levonási hányados nevezőjében pedig valamennyi üzletág összes nettó árbevétele szerepelne. Álláspontunk szerint ez a módszertan visszamenőleges hatállyal is gyakorolható. Az ismertetett arányosítási módszertant a jövőre nézve is alkalmazhatjuk?

Kérdés: Egy Magyarországon székhellyel rendelkező társaság gazdasági tevékenysége keretében lapterjesztési szolgáltatásokat is nyújt ügyfelei részére. Az ügyletek az Áfa-tv. teljesítési helyre vonatkozó szabályai értelmében minden esetben Magyarországon teljesülnek. A havi, negyedéves előfizetéses konstrukciót megrendelő ügyfelei részére a társaság rendszeres időközönként bocsát ki számlát, minden elszámolási időszakot követően az adott időszakban nyújtott szolgáltatásokról. Amennyiben egy ügyfél a számlán megjelölt határidőig nem fizeti ki a szolgáltatás esedékes díját, a társaság fizetési felszólítást küld számára. Ezt követően, amennyiben az értesítésben megjelölt határidőig sem teljesíti az ügyfél a fennálló fizetési kötelezettségét, a társaság ismételten fizetésre szólítja fel (sms, postai levél, e-mail vagy hanghívás útján). E fizetési felszólítás kibocsátása után a társaság díjat számít fel, amelyet a következő időszak elszámolásakor az ügyfél részére számláz. A díj kiszabása az alapul szolgáló előfizetői szerződés szerinti teljesítés elősegítésére nyújt lehetőséget a társaság számára ügyféli nemfizetés esetére. A szerződéses rendelkezések értelmében a felszólítási díjjal kapcsolatos fizetési kötelezettség az ügyfél szerződésszegő magatartását követően merülhet csak fel, tehát a felszólítási díj nem képezi a szerződés keretében nyújtott szerződésszerű szolgáltatás fejében kapott ellenérték részét. Továbbá az ügyfeleknek nincs ráhatásuk a felszólítási díj kiszabására, a felszólítást mint szolgáltatást előzetesen nem rendelik meg. A társaságnak nincs szerződéses kötelezettsége a díj kiszabására, és az ügyfeleknek sincs jogalapjuk arra, hogy kikényszerítsék a felszólítás kiküldését és a díj kiterhelését. A felszólítás és a kiterhelt díj fogadásával az ügyfelek azonosítható fogyasztást sem valósítanak meg. A felszólítás kibocsátásának célja az ügyfelek fizetési hajlandóságának növelése, a nemfizetésből fakadó károk enyhítése a későbbi, költségesebb végrehajtásra irányuló eljárások elkerülése révén. A fenti tényállással kapcsolatban jól gondolom, hogy a fizetési felszólítási díj nem tekinthető szolgáltatásnyújtás ellenértékének, ezért az áfa hatályán kívül esik?

Kérdés: Az Áfa-tv. 2018. év végi módosítása kapcsán az a kérdésem, hogy alkalmazható-e a lakóingatlan értékesítésekor a kedvezményes, 5 százalékos adómérték abban az esetben, ha egy többlakásos lakóingatlan létrehozatala kapcsán az építési engedélyt 2018 augusztusában kiadták, majd azt 2018 novemberében módosították, akkor, ha a használatbavételi engedély várhatóan a 2021. évben kerül kiadásra? Az 5 százalékos adómérték alkalmazásához szükséges egyéb feltételek fennállnak.