1216 talált cikk az értékesítés kifejezésre

Kérdés: Egy Magyarországon székhellyel rendelkező társaság (a továbbiakban: társaság) tevékenységi körébe számítástechnikai termékek gyártása és nagykereskedelme tartozik. Tevékenységét egy cégcsoport központi tagjaként látja el. A társaság feladatkörébe gyártási, központi adminisztrá-ciós és logisztikai feladatok tartoznak. A cégcsoportban a termékek vevők részére történő értékesítését a cégcsoporton belül több társaság (a továbbiakban: disztribútor) látja el. A társaság a disztribútorral szállítási szerződést kötött, amelyben a társaság megbízza a disztribútort a gyártott termékek terjesztésével és értékesítésével. A szállítási szerződésnek megfelelően a társaság termékeket értékesít a disztribútornak annak megrendelései alapján. A társaság a rögzített rendelés alapján szállításra összekészíti a termékeket, és a székhelyén adja át a disztribútornak egy előre egyeztetett időpontban. A termékek árát a felek a szállítási szerződés mellékletében rögzítik. A társaság és a disztribútor a Tao-tv. 4. §-ának 26. pontja értelmében kapcsolt feleknek minősülnek. A kialakított transzferárazási struktúra alapján a disztribútor meghatározott, fix nettó árrésre jogosult. A felek ennek megfelelően a disztribútor nettó árrését minden egyes üzleti év végén a piaci ártartományba eső értékre módosítják a felek közötti egyösszegű pénzügyi kiigazítás keretében (a kiigazítás tényleges pénzügyi rendezést jelent). A szállítási szerződés értelmében a kiigazítás nem érinti a szállítási szerződésben meghatározott árakat. A transzferár kifizetésére kizárólag a megfelelő jövedelmezőség érdekében kerül sor a felek között. A fent vázoltak kapcsán az alábbi kérdésekre várunk választ:
1. A felek közötti transzferár-kiigazítást az áfa hatályán kívüli ügyletként kell kezelni?
2. A tranzakcióról elegendő számviteli bizonylatot kibocsátani? Megfelelő-e, ha a társaság számlát állít ki a tranzakcióról, amin feltünteti, hogy az ügylet az áfatörvény hatályán kívül esik?
3. Szükséges-e a tranzakciót jelenteni az A60-as közösségi összesítő jelentésben, amennyiben a disztribútor az Európai Unióban letelepedett társaság?

Kérdés: A vevő egy új építésű társasházban lefoglal egy lakást, aminek a várható átadása 2018. év vége. Tehát egy új építésű, az ingatlan-nyilvántartásba még be nem jegyzett lakásról van szó, amelynek első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg. A megkötött adásvételi előszerződésben az eladó a lakás vételára tekintetében 5 százalékos adókulcsot alkalmazott. A vevő kérte az eladótól a lakás kialakításának módosítását, az egyik fal meghosszabbítását, amelynek költsége tekintetében a kivitelező 27 százalékos áfát számolt fel. A vevő álláspontja szerint azonban a módosítási munkálatok a lakásértékesítési ügylet járulékos elemei, így a megrendelt módosítások költségének összege után az Áfa-tv. 82. §-ának (2) bekezdése és a 3. számú melléklet I/50. pontja értelmében csak 5 százalékos mértékű általános forgalmi adóval növelt ellenértéket kellene megfizetnie. A 27 százalékos áfával kapcsolatban a kivitelező csupán arra hivatkozott, hogy így felelnek meg a törvényi előírásoknak, álláspontját nem tudta alátámasztani. Jogos-e az, hogy a kivitelező 27 százalékos áfával számol (csak azért, mert ebbe nem köthet bele az adóhatóság)?

Kérdés: Egy Magyarországon letelepedett társaság ügyfelei számára különböző lízingkonstrukciók keretében nyújt finanszírozást, többek között gépek, gyártósorok vonatkozásában. Egyes ügyletei keretében a társaság az ügyfél (megrendelő) által kiválasztott gépeket a Közösség területéről, másik tagállamból szerzi be. A gépek több darabban, több kamionban kerülnek leszállításra a megrendelő telephelyére. A leszállítást követően a szállító a gépeket összeszereli, beüzemeli és teszteli (vagy ezeket a munkákat alvállalkozójával végezteti el). A sikeres tesztidőszakot követően a szállító a gépeket átadja a társaság részére, amelyről átadás-átvételi jegyzőkönyv készül. A fizetési ütemezés az alábbiak szerint alakul. A szállító részszámlát állít ki a megrendelést, a gyártást, illetve az üzembe helyezést követően. Az egyes részszámlák sorban az ügylet ellenértékének 20 százalékáról, 60 százalékáról, valamint 20 százalékáról kerülnek kiállításra. A megosztás alapján az ellenérték 20 százaléka a megrendeléskor, 60 százaléka a megrendelt gép legyártásakor, a fennmaradó 20 százaléka pedig a gépek leszállítása, összeszerelése, beüzemelése és sikeres tesztelése után fizetendő a társaság részéről. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a részszámlákon feltüntetett egyes összegek nem állnak feltétlenül arányban a kibocsátásukig elvégzett részfeladatok ellenértékével. A fenti tényállással kapcsolatban az a kérdésünk, hogy az alábbi álláspontok összhangban állnak-e az Áfa-tv. rendelkezéseivel?
I. A társaság az ismertetett ügyletek vonatkozásában az Áfa-tv. 21. §-a szerinti, Közösségen belüli termékbeszerzést valósít meg.
II. A közösségi termékbeszerzési ügyletek Áfa-tv. szerinti teljesítési időpontja az az időpont, amikor a szállító a társaság számára a beüzemelt gépeket a sikeres tesztidőszakot követően átadja (a felek között ekkor átadás-átvételi jegyzőkönyv készül).

Kérdés: Egy hitelintézet lízingszerződés keretében nagyobb értékkel bíró eszközöket – általában gépjárműveket – ad pénzügyi lízingbe ügyfeleinek. Ezen szerződések lízingszerződések, amelyekben az érintett lízingbe vett eszközök kötelező vagyonbiztosítása minden esetben kikötésre kerül. A hitelintézet jelenlegi gyakorlata szerint a lízingbe vevő köti meg a biztosítási szerződést a biztosítóval, megfizeti a biztosítónak a biztosítási díjat, majd ezt igazolja a hitel-intézet mint lízingbe adó felé. A hitelintézet a lízingügyletekkel jelentős kockázatot vállal, amelyet szeretne a jövőben mérsékelni, így élve a lehetőséggel, hogy mint lízingbe adó kösse meg a biztosítási szerződést a biztosítóval, megfizetve a biztosítónak a biztosítási díjat, majd ezt továbbszámlázza a lízingbe vevőnek.
Az ügylet jellemzői az alábbiak:
– a biztosítási szerződés megkötése a hitelintézeten keresztül történik, de külön szerződésbe foglalják a biztosítási szolgáltatás nyújtását, külön meghatározzák a díjazást, a lízingdíjat tartalmazó számlán külön soron számlázzák a biztosítási szolgáltatás ellenértékét (biztosítási díjat), és
– lehetőséget biztosítanak ügyfeleiknek, hogy bármely biztosítóval megköthessék a biztosítási szerződést, és
– a szerződésben kikötésre kerül, hogy azon esetben, ha a biztosítási szerződést nem kötik meg, illetve a biztosítási díjat nem fizetik meg az ügyfelek, akkor a lízingszerződések a hitelintézet részéről felmondhatóvá válnak.
A vagyonbiztosítási szerződés a lízingügylethez az Áfa-tv. 70. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a lízinghez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásként a lízingügylet adóalapjába tartozik, és így áfával növelten kell továbbszámlázni az ügyfeleknek, vagy a vagyonbiztosítás a lízingtől elkülönült, önálló szolgáltatásnak minősül, és az Áfa-tv. 86. §-a (1) bekezdésének a) pontja alá tartozó adómentes ügyletként mint önállóan nyújtott közvetített szolgáltatást (Áfa-tv. 15. §) kell továbbszámlázni?

Kérdés: Egy litván székhelyű társaság, amely elsősorban bútorkészítéshez használatos faipari elemek, padlólapok és egyéb belsőépítészeti eszközök és dekorációs termékek gyártásával és forgalmazásával foglalkozik, a vállalatcsoport kínai székhelyű vállalkozásától terméket kíván beszerezni, mely terméket azután egy magyar adóalany részére értékesít tovább. A termékek fizikai szállítása ugyanakkor, melyet a kapcsolódó fuvarokmányok is megerősítenek, közvetlenül a kínai eladótól a magyar vevő részére történik. A szállítást a kínai eladó szervezi, az alkalmazott paritás a kínai eladó és a társaság között "DAP EU Határ", míg a társaság és a végső magyar vevő viszonylatában "DAP vevő telephelye". A termékek Litvániában lépnek az Unió területére, ott történik meg az importálásuk, szabadforgalomba helyezésük. A nemzetközi szállítmányozási szabályok és a fuvarozási megállapodás értelmében a kínai eladótól a magyar vevőhöz történő szállítás megszakítás nélküli. Az ismertetett láncügylettel kapcsolatban kérdésként merült fel, hogy az egyes értékesítések teljesítési helyét kizárólag az általános láncügyletszabályok alapján kell-e meghatározni, vagy amennyiben az áru az Európai Unió területén kívülről indul, és a tranzakciók során importálásra is sor kerül, akkor az általános szabályoktól eltérő teljesítési hely rendelkezések alkalmazandóak.
A vázolt tényállással kapcsolatban kérdésem, helyesen gondolom-e, hogy
– amennyiben az áru a fuvarozás megkezdésekor, vagyis a láncügylet kiinduló pontjában a Közösség területén kívül van, akkor a láncügylet egyes értékesítési tranzakcióinak teljesítési helyét nemcsak az általános láncügyletszabályok, vagyis az Áfa-tv. 26-27. §-aiban foglalt rendelkezéseknek a figyelembevételével kell megállapítani, hanem az Áfa-tv. 28. §-a is alkalmazandó;
– amennyiben tehát az áruk feladási helye harmadik ország, a fuvarozást az első eladó rendeli meg (szervezi), és az importálásra Litvániában kerül sor egy láncügylet során, az Áfa-tv. 28. §-a értelmében a társaság (importáló közbenső litván vevő) értékesítésének teljesítési helye nem belföld, hanem az import tagállama, vagyis Litvánia. A hivatkozott szabályok összhangban vannak a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Héa-irányelv) vonatkozó rendelkezéseivel;
– következésképpen és figyelembe véve, hogy a fuvarozást a kínai eladó szervezi, a társaságnak nem keletkezik áfaregisztrációs kötelezettsége belföldön a láncügylettel kapcsolatban, és ilyen módon nem kell belföldi, áfaköteles értékesítést végrehajtania a magyar vevő felé a vázolt ügylet kapcsán.

Kérdés: Önkormányzatunk múzeumaiban – a helyi értékek népszerűsítése érdekében – a településünk nevezetességeit bemutató könyveket, képeslapokat, ajándéktárgyakat (kulcstartó, bögre) szeretnénk értékesíteni. Az önkormányzatunk áfamentességet nem élvez. Az értékesíteni kívánt tárgyakat nem üzletszerűen, nem haszonszerzés céljából; önköltségen történő értékesítéssel biztosítanánk. Hogyan kell eljárnunk az értékesítés során? Mindenképp szükséges-e online pénztárgépet használnunk? (A múzeumokban internetszolgáltatás nincs, valamint nem minősülnek önálló intézménynek.) Önkormányzatunk a helyi írók alkotásait összegyűjtötte, amelyről verseskönyvet szeretne készíttetni, több példányban.
Az alkotók kapnának ingyenesen néhány példányt, míg a többi könyvet önköltségen kiszámlázva biztosítanánk. Kiskereskedelmi tevékenységnek minősülne-e az értékesítés? Hogyan járjunk el helyesen?

Kérdés: Az Áht. 11. §-ának (10), illetve 12. §-ának (12) bekezdései alapján a határozatlan idejű befektetési alap által kibocsátott befektetési jegyet a tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok vagy a forgatási célú befektetési jegyek között kell kimutatni, amennyiben annak értékesítését nem tervezi az önkormányzat a tárgyévet követően? Az Áht. 12. §-ának (12) bekezdése külön említi a befektetési jegyeket, valamint a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat, amelyek tekintetében a forgatási célú besorolás feltételeként határozza meg az értékesítési szándékot a mérleg fordulónapját követő költségvetési évre vonatkozóan. Az Szt. megfogalmazása szerint csak a határozott idejű befektetési alap által kibocsátott befektetési jegy minősül hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak.

Kérdés: Egy önkormányzati intézmény tetejére napkollektor került felszerelésre az önkormányzat gazdasági intézménye részéről (áfakörbe tartozik). A feleslegessé vált villamos energiát a rendszer a szolgáltató hálózatába visszatáplálja. A szolgáltató számlájában a korábbi visszatáplálást negatív előjelű alap- és áfaértékkel levonásba helyezi. Szükséges-e az intézménynek erről számlát kiállítania, áfát befizetnie? A szolgáltató szabályosan jár-e el?

Kérdés: Egy belföldön nyilvántartásba vett, adóalanynak minősülő társaság (a továbbiakban: Társaság) egy ingatlanbefektetési alap (a továbbiakban: Alap) létrehozását tervezi, mely Alap megalapítására a Társaság tulajdonában álló ingatlannak az Alap részére történő rendelkezésre bocsátásával kerülne sor. A Társaság az ingatlannak az Alap részére történő rendelkezésre bocsátásáért cserébe lejegyezné a megalakuló Alap által kibocsátott, az ingatlan ellenértékeként meghatározott befektetési jegyeket. A Társasághoz hasonlóan az Alap is belföldön nyilvántartásba vett, áfa szempontjából adóalanynak minősül majd. A?2014. évi XVI. törvény 3. sz melléklete I. Fejezetének 25. 9. pontja és II. Fejezet 36. 9. pontja a kezelési szabályzat kapcsán előírja az alap nyilvántartásba vételét megelőző forgalomba hozatal kapcsán történt apportálás esetén az apportálandó ingatlanok részletes bemutatását. Az Alap kötelezettséget vállal arra, hogy az ingatlan megszerzéséhez és az ingatlanhoz fűződő, az Áfa-tv.-ben szabályozott jogok és kötelezettségek az ingatlan megszerzésétől kezdődően őt illetik és terhelik a Társaság jogutódjaként, továbbá sem az ingatlan megszerzésekor, sem pedig azt követően nem lesz olyan, az Áfa-tv.-ben szabályozott jogállása, amely természeténél fogva összeegyeztethetetlen lenne a 18. § (1) bekezdése b) pontjában említett kötelezettségek?teljesítésével,?vagy?annak?csorbítására?lenne alkalmas. Kérdésünk, hogy az ingatlan Társaság általi apportálása megfelel-e az Áfa-tv. 17-18. §-iban foglaltaknak, s ezáltal az Áfa-tv. hatályán kívül kezelendő ügyletnek minősül-e?

Kérdés: Önkormányzatunk múzeumaiban – a helyi értékek népszerűsítése érdekében – a településünk nevezetességeit bemutató könyveket, képeslapokat, ajándéktárgyakat (kulcstartó, bögre) szeretnénk értékesíteni. (Az önkormányzatunk áfamentességet nem élvez. Az értékesíteni kívánt tárgyakat nem üzletszerűen, nem haszonszerzés céljából, önköltségen történő értékesítéssel biztosítanánk.) Hogyan kell eljárnunk az értékesítés során? Mindenképp szükséges-e online pénztárgépet használnunk? Továbbá önkormányzatunk a helyi írók alkotásait összegyűjtötte, amelyről könyvet szeretne készíttetni, több példányban. Az alkotók kapnának ingyenesen néhány példányt, míg a többi könyvet önköltségen kiszámlázva biztosítanánk. Kiskereskedelmi tevékenységnek minősülne-e az értékesítés? Hogyan járjunk el helyesen?