1. cikk / 139 Letétek kezelése
1. típus. Közvetlen kormányhivatali letétbe helyezés: Határozat alapján közvetlenül letétbe kell helyezni a kisajátítás és kártalanítás összegét az illetékes törvényszéknél. Egy lépés van: a kisajátítás és a kártalanítás letétbe helyezése az illetékes törvényszéknél. Amennyiben a törvényszék eljár, úgy a letéti összeget már a törvényszék fizeti meg a jogosult részére, ha ez a kifizetés valamilyen oknál fogva meghiúsul, akkor a letéti összeget a 27/2003. (VII. 2.) IM rendelet 10. §-ának (2) bekezdése alapján visszautalja az intézmény részére. „A jogosult a teljesítési letét kiadását az elévülési időn belül követelheti. A letevő az elévülést követően a teljesítési letét visszaadását kérheti.”
2. típus. Sikertelen teljesítés utáni eljárás: Határozat alapján a kártalanítás és kisajátítás összege bankszámlára vagy lakcímre (jellemzően lakcímre) utalás meghiúsulását követően kerül letétbe helyezésre az illetékes törvényszéknél. A Kstv. 21. § (6) bekezdés g) pontja is kimondja, hogy ha a kártalanítás postai úton történő kifizetése eredménytelen, a kártalanítási összeget bírósági letétbe kell helyezni az illetékes törvényszéknél (régi határozat alapján), a törvényszék vagy később teljesít a jogosultnak, vagy – ha ez nem történik meg – a megőrzési idő lejárta után visszautalja az összeget az intézmény részére.
1. lépés: kisajátítás és kártalanítás kiutalása a jelenlegi tulajdonos/jogosult részére.
2. lépés: az összeg visszaérkezik, a tulajdonos/jogosult nem veszi át (ez lehet éven belül, illetve éven túl is).
3. lépés: letétbe helyezés az illetékes törvényszéknél. Ha eljár a törvényszék, akkor az összeget ő utalja ki a jogosult részére.
4. lépés: megőrzési időn túl a letét visszautalása a törvényszéktől az intézmény részére. A fenti jogszabályhely alapján.
Kérjük, a fentiekben bemutatott esetek egyes részleteit, lépésről lépésre szíveskedjenek megadni, hogy javaslatuk alapján a kapcsolódó könyvelések hogyan történjenek, illetve hogyan kell eljárni, ha
– az illetékes törvényszék utalja a jogosult részére a kisajátítás összegét,
– az illetékes törvényszék több év után visszautalja a letét összegét?
További kérdésünk a kisajátítás útján szerzett területek eszközmodulban való szerepeltetése, mikor történjen meg (ha a kisajátítási határozat véglegessé válik, de a kártalanítás összege bírósági letétben van)? Többször előfordul, hogy a kisajátított eszközöket át kell adnunk más költségvetési szerv részére. Egy projekt több kisajátítással jár együtt, a letétbe helyezett összegeket hogyan szükséges kezelni?
2. cikk / 139 Magánszemély adóügyi illetősége
3. cikk / 139 Elévült adótartozások törlése
4. cikk / 139 Külföldi munkavállalók biztosítása
Intézményünknél több külföldi munkavállalót foglalkoztatunk, akik különböző EU-tagállamokból érkeznek. A gyakorlatban két tipikus esettel találkozunk, amelyek kapcsán – bár a jogszabályi háttér ismert (az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete, valamint a 987/2009/EK végrehajtási rendelet) – a tényleges megvalósítás során számos gyakorlati kérdés merült fel.
Első eset: A munkavégzés helye Magyarország, azonban a munkavállalók a saját államukban is rendelkeznek foglalkoztatási jogviszonnyal, és ezt A1-es igazolással támasztják alá. Ebben az esetben a járulékfizetést és az adatszolgáltatást a munkavállaló biztosításának helye szerinti államban kell teljesíteni. Ez azonban a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden érintett tagállamban külön regisztráció, nyilvántartás, járuléklevonás és -befizetés, valamint bevallás teljesítése szükséges – a helyi nyelven, a helyi szabályok szerint. Intézményünknél havonta mintegy 50-60 munkavállalót érint ez a helyzet több tagállamból, ami jelentős adminisztratív terhet jelent. Van-e Magyarországon kialakult gyakorlat arra, hogy az intézmények ilyen esetben hogyan járnak el? Valóban minden tagállam társadalombiztosítási szervénél külön regisztráció, havi adatszolgáltatás és járulékfizetés szükséges? Van-e lehetőség központi adminisztratív egyszerűsítésre, vagy a feladat átvállalására szolgáltatón (pl. nemzetközi ügyvédi vagy könyvelőiroda) keresztül? Az elévülési szabályok kapcsán milyen kockázatokat kell mérlegelnünk?
Második eset: Előfordul, hogy a munkavállaló – bár EU-tagállam polgára – nem lép Magyarország területére, hanem teljes egészében a saját államában végzi a munkáját (például távmunkában vagy az egyetem kihelyezett karán). Ebben az esetben Magyarországon nem válhat biztosítottá, tajszámot sem kaphat. Ilyenkor is kötelező-e vizsgálni, hogy az adott tagállamban biztosított-e, és ha rendelkezik A1 igazolással, akkor ugyanúgy kell-e eljárni, mint az első esetben? Amennyiben nincs biztosítása az adott államban, intézményünknek van-e bejelentési kötelezettsége az adott állam társadalombiztosítási hatósága felé? Konkrét példa: egy román-magyar kettős állampolgár az egyetem romániai kihelyezett karán dolgozik hosszú évek óta, így Magyarországon nem biztosított, Romániában sem, és az egyetem sem jelentette be a román társadalombiztosítási szervhez. Jogilag előfordulhat-e ilyen helyzet, hogy valaki munkaviszonyban áll az EU-ban, de egyáltalán nem válik biztosítottá? Vagy ebben az esetben is a fenti rendeletek alkalmazásával az adott tagállamban kötelező lenne a biztosítási bejelentés?
5. cikk / 139 Személyi kedvezmény érvényesítése
Költségvetési szervünk alkalmazottja tartós betegsége miatt személyi kedvezményt érvényesít. A 2024. évre vonatkozóan az ehhez szükséges orvosi igazolást a magánszemély háziorvosa állította ki. Ebben az évben a kórházi szakorvos 2025. 06. 15-i dátummal kiadott egy igazolást, miszerint a fogyatékos állapot kezdő időpontja 2024. 07. 29-e, míg a súlyos fogyatékosság jellege végleges. Honnan tudható, hogy ezt az igazolást a kórház továbbította-e a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felé?
