408 talált cikk a finanszírozás kifejezésre

Kérdés: Egy Németországban letelepedett társaság – mely Magyarországon sem áfaregisztrációval, sem letelepedettséggel nem rendelkezik – járműalkatrészek gyártásához szükséges eszközöket, szerszámokat szerzett be egy magyarországi értékesítőtől (magyar beszállító). A társaság által beszerzett eszközöket a magyar beszállító a társaság részére értékesített járműalkatrészek gyártásához használja. A legyártott alkatrészeket a társaság Németországban található gyártóüzemébe szállítják, ahol beépítésre kerülnek a társaság által gyártott járművekbe. A gyártás során használt eszközök kizárólagos tulajdonosa a társaság, melyek hasznos élettartamuk alatt (legfeljebb 8 év) mindvégig a magyar beszállító birtokában maradnak. Ezt követően az eszközöket megsemmisítik. Az ágazatban általánosan elfogadott és alkalmazott gyakorlat, hogy az alkatrészek gyártásához szükséges eszközöket, szerszámokat a beszállítók értékesítik a vevők számára, mivel azok jellemzően nagy értékűek, a kapcsolódó finanszírozási terheket a beszállítók pedig nem vállalják, figyelemmel arra, hogy maga az eszköz speciális, azzal általában csak az adott vevő számára tudnak alkatrészeket gyártani.
A járműalkatrészeket az értékesítéskor kiszállítják az EU másik tagállamába, Németországba, ezért az alkatrészeladások – a vonatkozó feltételek teljesítése mellett – az Áfa-tv. 89. §-ának (1) bekezdése alapján Közösségen belüli adómentes termékértékesítésnek minősülnek. A társaság az eszközöket, szerszámokat kizárólag a jármű-alkatrészek gyártása érdekében szerezte be, az eszközbeszerzés nem önálló gazdasági célként jelent meg a társaság részéről. Ebből következően – véleményünk szerint – az eszközök, szerszámok értékesítése a járműalkatrészek Közösségen belüli értékesítéséhez mint fő ügylethez kapcsolódó járulékos ügyletként kezelendő. Ebből az is következik, hogy a gyártáshoz szükséges eszközök, szerszámok értékesítése is adómentes Közösségen belüli termékértékesítésnek minősül az áfa rendszerében. Helyes ez az értelmezés?

Kérdés: A Katv. előírása szerint, ha egy gazdasági társaság egy kataalany partnerével éves szinten eléri a 3 millió forint forgalmat, 40% különadót köteles fizetni. Kivételt jelentenek azok az egészségügyi vállalkozások, melyeket az OEP finanszíroz. Mi a helyzet azon vállalkozásokkal, melyek nem közvetlenül az OEP által finanszírozottak, hanem a kórházakkal állnak kapcsolatban? A kórházakat az OEP finanszírozza, a gazdasági társaság a kórházzal áll kapcsolatban, a kataalany pedig a társasággal. Ebben az esetben mentesül a gazdasági társaság a különadó megfizetése alól?

Kérdés: Önkormányzati társulásunk háziorvosi ügyeletet működtet. A feladat finanszírozására a NEAK-kal finanszírozási szerződésünk van. Az ügyeletben részt vevő orvosok az elvégzett egészségügyi szolgáltatást kiszámlázzák a társulás felé, akik között vannak katás vállalkozók is. Ha egy katás partnernek kifizetett szolgáltatási díj eléri az évben a 3 millió forintot, akkor a kifizető társulást terheli-e a 40%-os különadó-fizetési kötelezettség? A társulás nem költségvetési szerv. Az erről szóló jogszabályban felsorolt kivételek közül érvényes-e ránk az egészségbiztosítási alapokból származó finanszírozásként juttatott kifizetés adómentessége?

Kérdés: Kell-e költségvetési szervnél a bevételeket ellenjegyezni, utalványozni, teljesítést igazolni?

Kérdés: Önkormányzat és a saját alapítású nonprofit kft.-je közfeladat-ellátási szerződést kötött. A közfeladat-ellátásra az önkormányzat támogatást ad a kft.-nek havi finanszírozással, megjelölve, hogy az egyes feladatokra mennyi működési célú támogatást utal. A közfeladat-ellátási szerződés az egyes szolgáltatások árát tartalmazza azzal, hogy a díjak mértéke a kft. mindenkori ügyvezetőjének javaslata alapján a felek (az önkormányzat és a nonprofit kft.) közös megegyezésével módosítható. Ez árat befolyásoló támogatásnak minősül-e vagy nem? A szerződés alapján a kft. az Ötv.-ben meghatározott önkormányzati feladatokat lát el. Az önkormányzat által a közfeladat-ellátásra adott támogatás ellenértéknek minősül-e vagy nem?

Kérdés: Önkormányzati finanszírozású kulturális központ vagyunk. Intézményünk áfa-visszaigénylési joggal rendelkezik. Fő feladataink közé tartozik a közösségi művelődési tevékenység, közösségi rendezvények lebonyolítása. Rendezvényeink nagy részét a nagyközönség számára ingyenesen biztosítjuk, mint például falunapok, nyárbúcsúztatók, irodalmi műsorok, sportrendezvények, koncertek, színházi előadások, játszóházak stb. E rendezvényeink esetén élhetünk-e áfa-visszaigénylési (áfalevonási) jogunkkal? Az ilyen rendezvényeken jellemzően előadói költségek, technikai kiszolgálási költségek, színpadfedés, biztonsági őrzés, mobil--WC, szemétszállítás, szakmai anyag költségei merülnek fel. Ha az Áfa-tv. 120. §-át kell alkalmaznunk, és nem élhetünk áfalevonási jogunkkal a rendezvény ingyenessége miatt, azt minden költségtípusra értelmezni kell, vagy csak az előadói költségekre? Ha nem élhetünk az ingyenesség miatt áfalevonási jogunkkal, megtehetjük-e, hogy egy 2-3 milliós vagy akár még nagyobb költségvetésű rendezvényünkre jelképes belépődíjat, pl. 100 forintot határozunk meg? Ebben az esetben levonásba helyezhető az áfa? Ilyen rendezvényünk például a nyugdíjasoknak tartott idősek világnapi előadásaink.

Kérdés: Központi költségvetési szerv határozott idejű, a 2022-es év végéig tartó bérleti szerződést kötött. A bérbevevő óvadékot fizetett a költségvetési szerv részére, melynek visszafizetése a szerződés megszűnésekor teljesül. Az év végéhez közeledve felmerül a kérdés, hogy mi a teendő a számlán maradó óvadék összegével? Maradhat-e az intézménynél (amennyiben igen, szükséges-e egy letéti számlára elkülöníteni), vagy pedig be kell fizetni a Központi Maradványelszámolási Alapba?

Kérdés: Hogyan történik az önkormányzat és a hivatal bérelszámolásának és a finanszírozásnak a könyvelése?

Kérdés: Az önkormányzat a helyi katolikus gimnázium megépítése során az engedélyes tervek, műszaki ellenőri feladatok, közműcsatlakozási díjak és csapadékvíz-elvezetés kiadásait fedezte. Ez az összeg 85 millió forint, melyet az önkormányzat beruházásként tart nyilván. Az ingatlan tulajdonosa az egyházmegye. Mi az a jogszabály, amelyre hivatkozva át tudja adni az önkormányzat az idegen tulajdonon végzett beruházást az egyházmegyének? Kötelező az átadás? Mi a helyes eljárás ebben az esetben?

Kérdés: Intézményünk a Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer működéséről szóló 39/2013. EMMI rendelet alapján mint megyei hatókörű városi könyvtár az illetékességi területén lévő, 5000 főnél kisebb lakosságszámú települések önkormányzata részére a nyilvános könyvtári ellátás biztosításához szolgáltatást nyújt. E biztosított szolgáltatásnyújtás keretében gyarapítja az érintett önkormányzatok könyvtári állományát, bevonja a megyei könyvtári rendezvényekbe, szakmai segítséget nyújt a központi költségvetés kistelepülési könyvtári támogatása terhére. Értelmezésünk szerint intézményünk az Áfa-tv. 11. §-a szerint térítésmentesen ad át terméket, valamint a 14. § szerint térítésmentesen nyújt szolgáltatást (vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen használja, illetőleg azt másnak ingyenesen használatba adja, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészében vagy részben adólevonási jog illette meg). A szolgáltatás biztosításához intézményünk részére a fenntartó önkormányzat a központi költségvetés kistelepülési könyvtári támogatás terhére biztosítja a fedezetet a felhasználás arányában. Havi áfabevallók vagyunk. Havonta a térítésmentesen átadott termék beszerzéséhez, nyújtott szolgáltatás alkotórészeinek megszerzéséhez kapcsolódóan felszámolt áfa összegét levonjuk. A fizetendő áfa meghatározására vonatkozó kétféle megoldási alternatíváról olvastunk.
1. alternatíva: az adó alapja a központi költségvetés kistelepülési könyvtári támogatás terhére biztosított fedezet 1/12 része, áfatartalma a számított 1/12 rész utáni 27%-os áfamértékkel számított érték. Ebben az esetben a fizetendő áfa alapja havonta nincs arányban a levonható áfaalappal, ez év végére kiegyenlítődik. Ugyanakkor a levonható áfa sok termék esetében 5% adómértékkel számított, míg a fizetendő áfa mértéke minden átadott termék, nyújtott szolgáltatás után 27%-os.
2. alternatíva: az Áfa-tv. 68. §-a szerint az adó alapja az adott hónapban átadott termék beszerzési értéke, áfatartalma a termék beszerzési ára után megfizetett áfának megfelelő összeg (a megfizetett áfakulccsal megegyező áfakulcs – 5%, 27%), valamint a 69. § szerint az adó alapja az adott hónapban nyújtott szolgáltatás után az a pénzben kifejezett összeg, amely a szolgáltatás nyújtójánál a teljesítés érdekében kiadásként felmerült, áfatartalma a nyújtott szolgáltatás áfatörvényben meghatározott áfamértékkel számított értéke.
Kérem állásfoglalásukat a fizetendő áfa összegének helyes meghatározására vonatkozóan!