11. cikk / 442 Lakhatási támogatás
12. cikk / 442 Tartós befektetési szerződés keretében kezelt megtakarítások
13. cikk / 442 Főkönyvi számlák záró egyenlege
14. cikk / 442 Önkormányzati ingatlanértékesítés
15. cikk / 442 Pedagógusnormatíva-számítás
Intézményünk esetében a pedagógusnormatíva 52,2 főre ad támogatást, ugyanakkor csak 46 fő pedagógusra tudjuk érvényesíteni. A szabad kapacitásból szeretnénk finanszírozni az óvodapedagógusok helyett alkalmazott pedagógiai asszisztensek bérét, akiket a szintén normatívából finanszírozott, nevelő-oktató munkát segítő pedagógiai asszisztenseken túl foglalkoztatunk. A felhasznált alapnormatíva összegének számításához a pedagógusok esetében a tárgyhavi alapilletmény meghatározásánál a kinevezésben rögzített összeget, vagy a bérkartonon szereplő tárgyhavi alapilletmény és a szabadság idejére járó díjazás együttes összegét kell figyelembe venni? Nálunk ez mindig változó összeg a Púétv. 106. §-ának (6) bekezdése miatt, mert intézményünkben a pedagógusok nagy számban kapnak átfedési időre járó illetményt.
16. cikk / 442 Egészségügyi szolgáltatóval kötött feladatellátási szerződés
Az önkormányzat feladatellátási szerződést kötött a praxisengedéllyel rendelkező háziorvossal mint egészségügyi szolgáltatóval. A jogszabályi előírások alapján az önkormányzat az önkormányzati tulajdonban álló ingatlanban található rendelőt ingyenes használatba adta az egészségügyi szolgáltatónak. A feladatellátási szerződés rögzíti, hogy az egészségügyi szolgáltató a részére térítésmentesen biztosított rendelőt saját költségén köteles rendszeresen karbantartani, takarításáról gondoskodni, továbbá viselni a rendelő működésével járó rezsiköltségeket. A rendelő felújítása azonban az önkormányzat kötelezettsége marad. Az egészségügyi szolgáltató 2021. szeptember 1. napjától fizetési kötelezettségének számla hiányában nem tett eleget. Az önkormányzat a rendezetlen helyzet megoldására különmegállapodást kívánt kötni, amelynek alapján átalánydíjas elszámolás került volna bevezetésre. Ez az átalánydíj kedvezőbb lett volna, mint a ténylegesen igénybe vett szolgáltatások díja. Az egészségházban működő hét egészségügyi szolgáltató közül kettő a megállapodást nem írta alá. Ennek hiányában az önkormányzat 2025. július 1-jétől a meglévő feladatellátási szerződés alapján kiszámlázta a közüzemi díjakat (víz- és szennyvízdíj, villamosenergia-, gáz-, vezetékes- és mobiltelefon-szolgáltatás, internet, hulladékszállítás), a tűzoltósági távfelügyeleti díjat, a takarítással kapcsolatos személyi juttatásokat, a tisztítószerek költségét, valamint a szőnyegtisztítás díját. Az egészségügyi szolgáltató a számlákat visszaküldte, arra hivatkozva, hogy azoknak nincs szerződéses jogalapja. Az önkormányzat vitatja ezt az indokolást, és követelését az egészségügyi szolgáltatóval szemben fenntartja. Mit tehet az önkormányzat annak érdekében, hogy a követelés könyvviteli elszámolása megfeleljen a vonatkozó szabályoknak? Továbbá milyen jogi lépésekkel érvényesítheti követelését az egészségügyi szolgáltatóval szemben?
17. cikk / 442 Egészségügyi betét juttatása
18. cikk / 442 Külföldi munkavállalók biztosítása
Intézményünknél több külföldi munkavállalót foglalkoztatunk, akik különböző EU-tagállamokból érkeznek. A gyakorlatban két tipikus esettel találkozunk, amelyek kapcsán – bár a jogszabályi háttér ismert (az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete, valamint a 987/2009/EK végrehajtási rendelet) – a tényleges megvalósítás során számos gyakorlati kérdés merült fel.
Első eset: A munkavégzés helye Magyarország, azonban a munkavállalók a saját államukban is rendelkeznek foglalkoztatási jogviszonnyal, és ezt A1-es igazolással támasztják alá. Ebben az esetben a járulékfizetést és az adatszolgáltatást a munkavállaló biztosításának helye szerinti államban kell teljesíteni. Ez azonban a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden érintett tagállamban külön regisztráció, nyilvántartás, járuléklevonás és -befizetés, valamint bevallás teljesítése szükséges – a helyi nyelven, a helyi szabályok szerint. Intézményünknél havonta mintegy 50-60 munkavállalót érint ez a helyzet több tagállamból, ami jelentős adminisztratív terhet jelent. Van-e Magyarországon kialakult gyakorlat arra, hogy az intézmények ilyen esetben hogyan járnak el? Valóban minden tagállam társadalombiztosítási szervénél külön regisztráció, havi adatszolgáltatás és járulékfizetés szükséges? Van-e lehetőség központi adminisztratív egyszerűsítésre, vagy a feladat átvállalására szolgáltatón (pl. nemzetközi ügyvédi vagy könyvelőiroda) keresztül? Az elévülési szabályok kapcsán milyen kockázatokat kell mérlegelnünk?
Második eset: Előfordul, hogy a munkavállaló – bár EU-tagállam polgára – nem lép Magyarország területére, hanem teljes egészében a saját államában végzi a munkáját (például távmunkában vagy az egyetem kihelyezett karán). Ebben az esetben Magyarországon nem válhat biztosítottá, tajszámot sem kaphat. Ilyenkor is kötelező-e vizsgálni, hogy az adott tagállamban biztosított-e, és ha rendelkezik A1 igazolással, akkor ugyanúgy kell-e eljárni, mint az első esetben? Amennyiben nincs biztosítása az adott államban, intézményünknek van-e bejelentési kötelezettsége az adott állam társadalombiztosítási hatósága felé? Konkrét példa: egy román-magyar kettős állampolgár az egyetem romániai kihelyezett karán dolgozik hosszú évek óta, így Magyarországon nem biztosított, Romániában sem, és az egyetem sem jelentette be a román társadalombiztosítási szervhez. Jogilag előfordulhat-e ilyen helyzet, hogy valaki munkaviszonyban áll az EU-ban, de egyáltalán nem válik biztosítottá? Vagy ebben az esetben is a fenti rendeletek alkalmazásával az adott tagállamban kötelező lenne a biztosítási bejelentés?
19. cikk / 442 Magánszemély ingatlanvásárlása
20. cikk / 442 Kórházi letét kezelése
Egy kórházban külföldi állampolgár beteg került felvételre, aki készpénzt helyezett euróban letétbe és arany ékszert megőrzésre. A beteg elhunyt, a kórházi ellátásának térítéséről kiállított számlát nem tudta az intézmény részére kifizetni. A kórház a követelésének behajtására, a letétbe helyezett pénz- és vagyontárgy rendezésére felvette a kapcsolatot a beteg által megadott magyarországi lakcíme szerinti illetékes önkormányzattal, az örökösök felkutatására. Az önkormányzat visszajelzése alapján a megadott lakcímre nem jelentkezett be az elhunyt magánszemély, illetőségéről, lehetséges örököséről/örököseiről semmilyen információval nem rendelkeznek. Jelenleg a kórház az elhunyt magánszemély országából próbál információt szerezni az ügy rendezésére. Amennyiben az eljárás nem vezet eredményre, akkor mi a teendője a kórháznak? A letéti összeget betudhatja-e a kórházi ellátás miatti követelésébe? Az átvett arany ékszert milyen értékkel veheti figyelembe a fennálló követelésének rendezésére?
