21 Elévült adótartozások törlése
22 Önkormányzati alkalmazásban álló munkavállaló foglalkoztatása
100% önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaság – turisztikai vállalkozói tevékenységéhez (strandüzemeltetés) kapcsolódóan – igénybe vehet-e önkormányzati alkalmazásban álló munkavállaló karbantartót és takarítót (ugyanabban a munkakörben)? Mik ennek szabályai? A gazdasági társaság vállalkozói tevékenysége mellett végez önkormányzattól átvett településüzemeltetési feladatokat, így bevételének jelentős részét önkormányzati működési támogatás teszi ki. Ennek megfelelően a dolgozó bére közvetlenül vagy közvetetten mindenképpen az önkormányzatot terhelné, ez alapján a gazdasági társaság és az önkormányzat közötti pénzmozgásnak nincs értelme, csak növelné a költségeket. A gazdasági társaság az önkormányzat dolgozóját elsősorban vállalkozási tevékenységéhez venné igénybe, kisebb mértékben pedig a településüzemeltetésben. Ezen esetekre külön szabályok vonatkoznak-e, vagy mindkét esetre együttműködési megállapodás köthető? Hogyan szükséges dokumentálni?
23 Gyermekétkeztetés díjhátralék esetén
24 Önkormányzati bírságbevételek
25 Falfelület bérbeadása
26 Külföldi munkavállalók biztosítása
Intézményünknél több külföldi munkavállalót foglalkoztatunk, akik különböző EU-tagállamokból érkeznek. A gyakorlatban két tipikus esettel találkozunk, amelyek kapcsán – bár a jogszabályi háttér ismert (az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete, valamint a 987/2009/EK végrehajtási rendelet) – a tényleges megvalósítás során számos gyakorlati kérdés merült fel.
Első eset: A munkavégzés helye Magyarország, azonban a munkavállalók a saját államukban is rendelkeznek foglalkoztatási jogviszonnyal, és ezt A1-es igazolással támasztják alá. Ebben az esetben a járulékfizetést és az adatszolgáltatást a munkavállaló biztosításának helye szerinti államban kell teljesíteni. Ez azonban a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden érintett tagállamban külön regisztráció, nyilvántartás, járuléklevonás és -befizetés, valamint bevallás teljesítése szükséges – a helyi nyelven, a helyi szabályok szerint. Intézményünknél havonta mintegy 50-60 munkavállalót érint ez a helyzet több tagállamból, ami jelentős adminisztratív terhet jelent. Van-e Magyarországon kialakult gyakorlat arra, hogy az intézmények ilyen esetben hogyan járnak el? Valóban minden tagállam társadalombiztosítási szervénél külön regisztráció, havi adatszolgáltatás és járulékfizetés szükséges? Van-e lehetőség központi adminisztratív egyszerűsítésre, vagy a feladat átvállalására szolgáltatón (pl. nemzetközi ügyvédi vagy könyvelőiroda) keresztül? Az elévülési szabályok kapcsán milyen kockázatokat kell mérlegelnünk?
Második eset: Előfordul, hogy a munkavállaló – bár EU-tagállam polgára – nem lép Magyarország területére, hanem teljes egészében a saját államában végzi a munkáját (például távmunkában vagy az egyetem kihelyezett karán). Ebben az esetben Magyarországon nem válhat biztosítottá, tajszámot sem kaphat. Ilyenkor is kötelező-e vizsgálni, hogy az adott tagállamban biztosított-e, és ha rendelkezik A1 igazolással, akkor ugyanúgy kell-e eljárni, mint az első esetben? Amennyiben nincs biztosítása az adott államban, intézményünknek van-e bejelentési kötelezettsége az adott állam társadalombiztosítási hatósága felé? Konkrét példa: egy román-magyar kettős állampolgár az egyetem romániai kihelyezett karán dolgozik hosszú évek óta, így Magyarországon nem biztosított, Romániában sem, és az egyetem sem jelentette be a román társadalombiztosítási szervhez. Jogilag előfordulhat-e ilyen helyzet, hogy valaki munkaviszonyban áll az EU-ban, de egyáltalán nem válik biztosítottá? Vagy ebben az esetben is a fenti rendeletek alkalmazásával az adott tagállamban kötelező lenne a biztosítási bejelentés?
