3063 talált cikk a számla kifejezésre

Kérdés:

Intézményünknél több külföldi munkavállalót foglalkoztatunk, akik különböző EU-tagállamokból érkeznek. A gyakorlatban két tipikus esettel találkozunk, amelyek kapcsán – bár a jogszabályi háttér ismert (az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete, valamint a 987/2009/EK végrehajtási rendelet) – a tényleges megvalósítás során számos gyakorlati kérdés merült fel. 
Első eset: A munkavégzés helye Magyarország, azonban a munkavállalók a saját államukban is rendelkeznek foglalkoztatási jogviszonnyal, és ezt A1-es igazolással támasztják alá. Ebben az esetben a járulékfizetést és az adatszolgáltatást a munkavállaló biztosításának helye szerinti államban kell teljesíteni. Ez azonban a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden érintett tagállamban külön regisztráció, nyilvántartás, járuléklevonás és -befizetés, valamint bevallás teljesítése szükséges – a helyi nyelven, a helyi szabályok szerint. Intézményünknél havonta mintegy 50-60 munkavállalót érint ez a helyzet több tagállamból, ami jelentős adminisztratív terhet jelent. Van-e Magyarországon kialakult gyakorlat arra, hogy az intézmények ilyen esetben hogyan járnak el? Valóban minden tagállam társadalombiztosítási szervénél külön regisztráció, havi adatszolgáltatás és járulékfizetés szükséges? Van-e lehetőség központi adminisztratív egyszerűsítésre, vagy a feladat átvállalására szolgáltatón (pl. nemzetközi ügyvédi vagy könyvelőiroda) keresztül? Az elévülési szabályok kapcsán milyen kockázatokat kell mérlegelnünk?
Második eset: Előfordul, hogy a munkavállaló – bár EU-tagállam polgára – nem lép Magyarország területére, hanem teljes egészében a saját államában végzi a munkáját (például távmunkában vagy az egyetem kihelyezett karán). Ebben az esetben Magyarországon nem válhat biztosítottá, tajszámot sem kaphat. Ilyenkor is kötelező-e vizsgálni, hogy az adott tagállamban biztosított-e, és ha rendelkezik A1 igazolással, akkor ugyanúgy kell-e eljárni, mint az első esetben? Amennyiben nincs biztosítása az adott államban, intézményünknek van-e bejelentési kötelezettsége az adott állam társadalombiztosítási hatósága felé? Konkrét példa: egy román-magyar kettős állampolgár az egyetem romániai kihelyezett karán dolgozik hosszú évek óta, így Magyarországon nem biztosított, Romániában sem, és az egyetem sem jelentette be a román társadalombiztosítási szervhez. Jogilag előfordulhat-e ilyen helyzet, hogy valaki munkaviszonyban áll az EU-ban, de egyáltalán nem válik biztosítottá? Vagy ebben az esetben is a fenti rendeletek alkalmazásával az adott tagállamban kötelező lenne a biztosítási bejelentés?

Kérdés: Az önkormányzatunk fogorvosi rendelőt újított fel. A fogorvos bérbe veszi az ingatlant, amit a kötelező feladatellátás keretében is fog használni, de magánpraxist is fog végezni az épületben. A felújítás költségeinél áfa-visszaigénylés lehetséges-e, mivel lesz belőle az üzemeltetés során áfaköteles bevétel (az önkormányzat 2-es adószámmal rendelkezik, és a bérbeadásra is áfakörbe jelentkezett be), vagy arányosítani kell a hasznosítás függvényében, pl. a rendelési idő arányában?

Kérdés: Költségvetési szervünk dolgozója jelenleg gyermekgondozási díjban részesül. Mikortól nem keletkezik személyijövedelemadó-kötelezettség az ellátás után?

Kérdés:

Önkormányzatunk dolgozójánál kérdésként merült fel, hogy hány százalék adót kell fizetni a kriptovaluta adás/vétel után? Például, ha egy kriptotőzsdén vált át a magánszemély kriptovalutát dollárra, majd azt kiutalja a Revolutra, majd onnan továbbküldi forintra átváltva a belföldi számlájára, akkor devizakereskedésről beszélhetünk? Ha igen, milyen adókötelezettség keletkezik?

Kérdés:

Önkormányzatunk előző évekről áthúzódó közüzemi tartozásait faktoringcég vette át, és küldte meg a fennálló követelést, amit egy összegben kell rendezni a cég felé. Mellékletben közölték a tartozáshoz kapcsolódó számlák adatait (számla sorszáma, összege), de nem egyezik meg a tőke összege a kapcsolódó számlák összegével. A rendezetlen közüzemi számlák a nyilvántartásunkban kötelezettségvállalásként szerepelnek, a hozzájuk kapcsolódó számlák is rögzítve vannak. Hogyan kell könyvelni a faktoringcég felé kifizetett tartozást? Előző évről áthúzódó közüzemi díjként könyvelendő-e, ami a számlák összevezetésével elvégezhető, vagy önálló kötelezettségvállalás lesz a faktoringcég követelése? Utóbbi esetben hogyan történik az elszámolása, milyen rovatra könyvelendő, és mi a teendő a rendszerben rögzített közüzemi számlákkal?

Kérdés: Önkormányzatunk átutalásos számlát állít ki az iskolai étkeztetést igénybe vevő gyermekek szülei részére. Tapasztalatunk szerint a szülők gyakran nem a számlán szereplő pontos összeget utalják át, hanem „emlékezetből” egy kerekített összeget fizetnek meg. Ez sok esetben alacsonyabb, azonban többnyire lényegesen – 500–800 Ft-tal – magasabb összeg. Kezdetben megpróbáltuk a szülőket értesíteni a következő havi utalások pontosításáról, azonban ez nem vezetett eredményre. A túlfizetések visszautalása az önkormányzat részéről nem gazdaságos, mivel a bankköltségek ilyen kis összegű tranzakciók esetén is jelentősek. Emellett a nagy létszámra tekintettel a nyilvántartás vezetése is számottevő többletterhet jelent. Jelenleg ezeket az eltéréseket – a kerekítési különbözetekhez hasonlóan – az „egyéb működési bevétel” és „egyéb működési kiadás” rovatokra könyveljük. Helyesen járunk el, ha a jövőben is ezen rovatokra könyveljük a befizetések és számlák közötti különbözeteket? Amennyiben nem ez a helyes eljárás, kérjük segítségüket a helyes gyakorlat ismertetésében.

Kérdés:

Költségvetési intézményként egyre gyakrabban találkozunk azzal a problémával, hogy az ideiglenes külföldi kiküldetés keretében a kiküldöttek – önhibájukon kívül – nem kapnak a szállásról az intézmény nevére és címére szóló számlát. A foglalás egy internetes szállásfoglaló portálon keresztül történik. Ilyen esetben (vagy a kiküldött nevére kiállított számlával rendelkezünk, vagy a foglalást igazoló bizonylattal, amin látszik a szállás összege, de számviteli bizonylatnak nem felel meg) megtéríthető-e a szállás költsége a kiküldöttnek? Amennyiben igen, milyen feltételekkel (von-e maga után személyijövedelemadó-, tb-járulék-fizetési kötelezettséget)?

Kérdés: Költségvetési intézményünkben helyiséget béreltek egy 3 napos kiállítás megrendezésre. A kiállítás belépődíjas volt, melyet a kiállítás megrendezője szedett be a helyszínen. A 3 napos kiállításra az intézményünkkel (terem)bérleti szerződés került megkötésre, tehát az intézmény biztosította a termeket – a helyszínt –, a kiállítás megrendezője pedig szedte a bevételt saját maga javára. A szerződésben rögzítésre került, hogy a bérleti díj összege a rendezvény bruttó bevételének 40%-a. A partner meg is küldte az intézmény részére, hogy a 3 nap alatt mennyi bruttó bevétele keletkezett, és hogy annak 40%-a mennyi, amennyi az intézményt illeti bérleti díj jogcímen. A számlát ki is állította az intézmény a szerződésnek megfelelően az általa kiközölt és szerződésben rögzített bruttó 40% összegével. A kiállítás megrendezője azonban nem hajlandó kifizetni, mert véleménye szerint nem helyesen lett a számla kiállítva. Az intézmény 2-es adószámos, de a bérbeadásra nem választotta az adókötelezettséget, így amit kiközölt a partner bruttó 40% bevételnek, ugyanazon összeggel került a számla kiállításra mentesen, tekintettel arra, hogy a bérletre nem választott az intézmény adókötelezettséget. A partner azt kéri az intézménytől, hogy sztornózza a számlát, és a bruttó „nettójáról” állítsa ki a számlát. Az intézmény helyesen állította-e ki a számlát, ha egyszer a szerződésben az volt rögzítve, hogy a bruttó bevétel 40%-a illeti meg?

Kérdés: Önkormányzatunk határozat alapján közterület-használati engedélyeket ad ki, amelyeknek díjaira vonatkozóan mint közhatalmi bevételekről áfa hatályán kívüli számlát állítunk ki. A határozatok meghozatala a benyújtott kérelmek alapján történik. Több esetben előfordul, hogy a kérelemben megjelölt célként például „mutatványos tevékenység, körhinta” szerepel, azonban a kérelmet benyújtó magánszemélyként nyújtja be a kérelmet. A körhinta üzemeltetése közterületen – álláspontunk szerint – egyértelműen vállalkozási tevékenység keretében végezhető a kérelmet benyújtó részéről, ugyanakkor – véleményünk szerint – ebben az esetben a közterület-használati engedély nem állítható ki, és nem számlázható magánszemély részére. Kell-e vizsgálnia, illetve vizsgálhatja-e az önkormányzat a közterület-használati engedélyek iránti kérelmek elbírálása során, hogy a kérelmet benyújtó – amennyiben adóköteles gazdasági tevékenységet (például körhinta üzemeltetése) végez közterületen – adószámmal rendelkező gazdálkodó szervezetnek (gazdasági társaság, egyéni vállalkozó, civil szervezet stb.) minősül-e, vagy az engedély kiadható, és a közterület-használati díj számlázható ebben az esetben magánszemély részére is?

Kérdés: Önkormányzatunk saját fenntartású nyitott uszodát üzemeltet a nyári időszakban. Az uszodába történő belépőjegy vásárlása az uszoda helyszínén történik, ahol pénztárgépet üzemeltet az önkormányzat. A kialakult gyakorlat és a belső szabályzat szerint az adott napon beszedett bevételt az uszoda pénztárosa másnap csekken befizeti az intézmény számlájára, mely 2-3 nap múlva jelenik meg a bankszámlakivonaton. A gazdasági esemény könyvelési tétele jelenleg:
T B402 – K 321 A bevétel intézményi pénztárba történő bevételezése
T 321 – K 363
T 363 – K 331 A bankszámlán történő jóváírás
Helyes-e a bevált gyakorlat és annak könyvelése, vagy célszerűbb lenne, ha az uszodában beszedett bevétel másnap az intézményi pénztárba kerülne bevételezésre (a pénztárgép nyugták alapján), és így a könyvelési tétele a T B402 – K 321 lenne?