163 talált cikk a per kifejezésre

Kérdés: A TOP-4.2.1-15-SB1-2016-00064 projekt-azonosító számú szociális alapszolgáltatások fejlesztése projektberuházás áfa-visszaigénylésével kapcsolatosan városunk önkormányzata "Szociális alapszolgáltatások fejlesztése" elnevezésű TOP-4.2.1-15-SB1-2016-00064 azonosító számú projekt megvalósítására nyújtott be pályázatot 2016-ban. A?projekt összköltsége nettó 41 094 331 Ft. A támogatási szerződés 2017. 06. 02-án került aláírásra a Nemzetgazdasági Minisztérium Regionális Fejlesztési Operatív Programok Irányító Hatóság és az önkormányzat között. A pályázatot az önkormányzat nyújtotta be, és a kedvezményezett is ő. Azonban 2017. január 1-jétől jogszabályváltozás miatt a konyhát már nem lehet önkormányzati szakfeladatként működtetni, ezért döntöttünk az önálló intézmény alapításáról. A 2017. Költségvetési tv. 2. mellékletének III. 5. pontja alapján "A települési önkormányzatokat kötött felhasználású támogatás illeti meg az általuk a bölcsődében, minibölcsődében, a fogyatékos személyek nappali intézményében elhelyezett gyermekek számára biztosított, továbbá az óvodai, iskolai, kollégiumi és externátusi gyermekétkeztetés (a továbbiakban intézményi gyermekétkeztetés) egyes kiadásaihoz.
A támogatás igénylésének feltétele, hogy
– az önkormányzat saját fenntartásában lévő költségvetési szerv útján, vagy
– társult feladatellátás esetén a társulás által fenntartott költségvetési szerv útján, vagy
– gazdasági társaságtól vásárolt szolgáltatással biztosítsa az étkeztetést."
Fentieknek a pályázat keretében megvalósított beruházás áfájának visszaigénylése miatt van jelentősége. A jogszabályváltozás, az önálló intézmény alapítása a beruházást megvalósító önkormányzatokat hátrányosan érintette. Tekintettel arra, hogy az étkeztetést már nem közvetlenül az önkormányzat biztosítja önkormányzati szakfeladatként (így abból önkormányzatunknak bevétele nem keletkezik), hanem az önkormányzat intézménye, a városi önkormányzati konyha és étterem, ezért az önkormányzat a beruházás áfáját nem tudja visszaigényelni, amely igen jelentős terhet ró az önkormányzatra, hiszen 11?095?469 Ft-ról van szó. Amennyiben a jogszabály nem kötelezte volna az önkormányzatokat arra, hogy a konyhát önálló intézményként működtesse 2017. január 1-jétől, akkor a beruházás áfáját most vissza tudnánk igényelni. A problémánk megoldásához kérjük a segítségüket, megoldási javaslatukat.

Kérdés: Egy iskolában a házipénztárban a bizonylatok aláírása az alábbiak szerint történik:
Utalványozás és ellenjegyzés: a kifizetés/befizetés alapbizonylatán (pl. számlán) eredeti, saját kezűleg, kézírással. Az utalványozott, ellenjegyzett alapbizonylat alapján kiállított kiadási/bevételi pénztárbizonylaton az erre kijelölt helyen, az utalványozó és ellenjegyző aláírás-bélyegzőjével.
Pénztárellenőrzés: a kiadási/bevételi pénztárbizonylaton, az erre kijelölt helyen, a pénztárellenőr aláírás-bélyegzőjével.
Az iskola pénzkezelési szabályzata az aláírás-bélyegzővel történő aláírást ezekben az esetekben lehetővé teszi. Az aláírás-bélyegző használatára vonatkozó jogszabályt nem találtunk. A belső ellenőr kifogásolja az aláírás-bélyegző használatát, szerinte mindenhol eredeti aláírásnak kellene szerepelni. Mi a szabályos eljárás, és mivel lehet alátámasztani?

Kérdés: Önkormányzatunk eddig a tárgyév december 31-én meglévő határozatlan időre szóló alkalmazási okiratok alapján biztosította az előirányzatot az irányítása alá tartozó költségvetési szervek részére, mert úgy ítéltük meg, hogy így teljesül az az elv, hogy a szerv vezetője a rendelkezésre bocsátott előirányzat erejéig vállaljon kötelezettséget. A költségvetési szerveknél sok esetben (tartósan távol levők helyére határozott idejű foglalkoztatás, helyettesítés, távozó munkavállaló helyére új, alacsonyabb illetményű dolgozó felvétele, "üres álláshelyek") év közben keletkezik megtakarítás. Vannak intézmények, ahol nincs megtakarítás, más intézményeknél pedig aránytalanul magas összeg keletkezik. Ezeket az intézmények vezetői jutalmazásra/személyi ösztönzésre sok esetben felhasználják, mivel az Áht. és az Ávr. szerint nem korlátozható a személyi juttatás rendelkezésre bocsátott előirányzata feletti rendelkezés. Természetesen nem megvonni szeretné az önkormányzat az "ösztönzési" lehetőséget, hanem az indokolatlan aránytalanságokat szeretné megszüntetni az irányítása alá tartozó egyes költségvetési szervek között.
Kérdésünk, hogy szabályos lenne-e az alábbi megoldás:
1. A költségvetési szervek részére a következő évi tervezésnél a tárgyév végén ténylegesen betöltött (helyettesekre, "be nem töltött állásokra" nem, törvény szerinti helyettesítésre igen) foglalkoztatotti létszámra bocsátja rendelkezésre a rendszeres személyi juttatás előirányzatát az önkormányzat.
2. A főállású munkavállaló és helyettese bérének különbözete (csökkentve a jogszabály, illetve az intézmény belső szabályzata alapján megállapított helyettesítési díj összegével), valamint az átmenetileg vagy tartósan "üres" állások bére az önkormányzat céltartalékán kerülne elkülönítésre, mely felett a polgármester kapna rendelkezési jogot, s – amennyiben álláshely kerül betöltésre – a költségvetési szerv vezetőjének jelzése alapján "azonnal" a rendelkezésére bocsátaná az előirányzatot.
3. A személyi juttatásként megtervezett minden egyes jogcímet "feladatelmaradásnak" minősítenénk, s arra vagy előírja az önkormányzat az évközi "befizetési kötelezettséget", vagy zárolja, elvonja, törli, csökkenti a rendelkezésre bocsátott előirányzatot, vagy a következő évben maradvány jóváhagyásánál minősíti elvonhatónak, határozza meg a befizetési kötelezettséget.
4. A 2. pontban szereplő tartalékelőirányzat-maradványra pedig rendelkezési jogot biztosítana a képviselő-testület a tárgyévi költségvetési rendeletében a polgármester részére, hogy pl. annak max. 90%-át a tárgyév november végéig az intézmények rendelkezésére bocsátja – megállapítva ebből előtte az intézményvezetők jutalmát/ösztönzését – az "engedélyezett álláshelyek", átlagos statisztikai állományi létszámok... stb. arányában.

Kérdés: Egy társaság bútoripari alkatrészeket, szerelvényeket gyárt és értékesít a Közösség másik tagállamában letelepedett partnerének. Az értékesítési konstrukcióhoz kapcsolódóan a társaság a másik tagállami hozzáadottértékadó-szabályoknak megfelelő vevői készletet tart fenn partnere raktárában. A társaság nem rendelkezik másik tagállami adószámmal. A másik tagállam szabályai szerint a vevői készlethez kapcsolódó bevallási kötelezettségek eltérőek a magyar szabályoktól. A másik tagállam szabályai értelmében áfaszempontból a vevő által megvalósított Közösségen belüli beszerzés időpontja a termékek vevői készletre történő betárolásának időpontja, és nem az az időpont, amikor a vevő a vevői készletből kitárolja a termékeket. Ettől függetlenül a másik tagállam szabályai is elismerik, hogy a betároláskor a tulajdonjog átadása és a birtokbaadás még nem történik meg. Annak érdekében, hogy a partner saját tagállama szabályainak megfelelhessen, a termék vevői készletre történő betárolásakor a társaságnak ki kell állítania egy dokumentumot, amely a partner héa-elszámolásának alapja lesz. A kitároláskor a társaság számlát állít ki, amely megfelel az Áfa-tv. számlával kapcsolatos előírásainak. Tekintettel arra, hogy a betárolt és a kitárolt mennyiségek nem feleltethetőek meg egymásnak (a kitárolás napi szinten, a betárolás ennél ritkábban történik), egyazon adóbevallási perióduson belül nem egyezik meg a partner héa-elszámolásának alapját képező dokumentumokon, valamint a számlákon feltüntetett mennyiség. A társaságnak mely időpontban kell szerepeltetnie a partner részére történő adómentes Közösségen belüli értékesítés tényét a bevallásaiban: a termékek vevői készletre történő betárolásának, vagy a készletről történő kitárolás időpontjában?

Kérdés: Költségvetési intézményünk jogi osztálya szerint a pénzügyi ellenjegyzés során aláírás-bélyegző használata tilos. Intézményünkben különböző tartalmú bérpolitikai intézkedések során rövid időn belül több ezer dokumentumot kell aláírnia az intézmény pénzügyi ellenjegyzőjének. Terveink szerint:
– az intézmény dolgozóit érintő bérpolitikai intézkedések lényeges tartalmi elemeiről (így különösen az egyes közalkalmazottak illetményei összegének emelkedéséről) készül egy összesítő tábla, amelyet aláír a munkáltatói jogkör gyakorlója, valamint pénzügyi ellenjegyzéssel látja el az arra jogosult gazdasági vezető; és
– az összesítő táblán szereplő pénzügyi ellenjegyzés nem aláírás-bélyegzővel, hanem kézírással történik; és
– a munkáltatói jogkör gyakorlója külön írásbeli engedéllyel engedélyezi a fent említett esetben az aláírás-bélyegző használatát a pénzügyi ellenjegyzésre jogosult személy részére; és
– a kinevezésmódosításokon a pénzügyi ellenjegyzésre jogosult személy aláírás-bélyegzőjének lenyomata kerülne a pénzügyi ellenjegyző aláírása helyére (fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy minden esetben olyan kinevezésmódosításokról van szó, ahol a dolgozó a korábbi állapothoz képest magasabb juttatásban részesül); és
– a pénzügyi ellenjegyzésre jogosult írásban nyilatkozna arról, hogy az összesítő táblázatban szereplő kinevezésmódosítások a saját aláírás-bélyegzőjének lenyomatát tartalmazzák, azt saját aláírásaként ismeri el.
A fent említett esetben és az ott meghatározott feltételek, nyilatkozatok megtétele mellett jogszerűnek tekinthető-e az aláírás-bélyegző használata?

Kérdés: Helyiséget bérelünk egy kft.-től, melyért bérleti díjat, valamint rezsiköltséget is fizetünk. Könyvelés szempontjából jó-e, ha a számla teljes összegét a bérleti díjra K333-ra könyveljük, vagy meg kell jeleníteni a konkrét rezsitételeket is a K331-en?

Kérdés: Városunkban egy új gazdasági tevékenység végzésére irányuló vállalkozás jelent meg, új telephelyet épít a településünkön. A vállalkozás az általános forgalmi adó alanya, adólevonási jogával él. A vállalkozás – a vállalkozása érdekében – a telephelyére vezető utat saját költségén felújítaná. A beruházás építésiengedély-köteles. Az út az önkormányzatunk tulajdonában van, a forgalomképtelen törzsvagyonban szerepel. Önkormányzatunk az áfa alanya, de adólevonási jogát ebben az esetben nem gyakorolhatja. Az önkormányzatnak jelenleg nem áll rendelkezésére forrás arra, hogy az utat felújítsa, de hozzájárulna ahhoz, hogy saját költségén a beruházást/felújítást a vállalkozás megvalósítsa. Szeretnénk, ha az utat a vállalkozás felújítaná, hiszen nekünk is érdekünk, hogy a munkahely jól megközelíthető, biztonságos legyen. Az utat átadnánk a vállalkozásnak, hogy az idegen ingatlanon végzett beruházást elvégezze, majd térítésmentesen visszaadja a felújított utat. A vállalkozás a térítésmentes átadásról milyen számlát állít ki? Élhet-e a vállalkozás az adólevonási jogával? A vállalkozás ivóvíz-, szennyvíz-gerincvezetéket és burkolt árkot épít az új telephely kialakítása miatt. Az építkezés befejezését követően ezeket is térítésmentesen az önkormányzat tulajdonába kívánja adni. Ebben az esetben mi a helyes eljárás, milyen számlát állít ki a vállalkozó a térítésmentes átadásról, élhet-e áfalevonási jogával?

Kérdés: 2016-ban önkormányzatunk a Környezeti és Energetikai Hatékonysági Operatív Program (KEHOP) pályázatok keretében többek között elnyerte az iskola épületének felújítását is. Ez az épület 2017. 01. 01. hatállyal a KLIK Dunakeszi Tankerületi Központ vagyonkezelésébe került át. A felújítási munkálatokra a vagyonkezelésbe adás után került sor. Hogyan kell könyvelni a felújítási költségeket, hogyan kell aktiválni a beruházást? Növelni fogja az eszközeink értékét, vagy csak költségként jelenik meg? (Jelenleg az épület a 0-s számlaosztályban van nyilvántartva.)

Kérdés: Önkormányzatunk tulajdonában álló egyik társaság (megrendelő) napelemes kiserőmű megvalósítását tervezi oly módon, hogy egy fővállalkozóval a teljes kiserőmű létesítésére fővállalkozói szerződést köt. A napelemes kiserőmű a földdel tartósan egyesített cölöprendszerből, a cölöprendszerre erősített napkollektorokból, a földdel tartósan egyesített inverterből, földben futó kábelekből, trafóházból és védelmi berendezésekből álló komplex technológiai berendezés. A megrendelő a napelemes kiserőmű terveit a fővállalkozóval vagy más vállalkozóval külön szerződés alapján készítteti el, a fővállalkozónak a megrendelő tervei szerinti kiserőművet kell létrehoznia.
A fővállalkozó teljesítéséhez több alvállalkozót tervez igénybe venni. Az egyes alvállalkozók teljesítései a napelemes kiserőmű létesítéséhez szükségesek, és mindegyik alvállalkozói teljesítésnek része az építési-szerelési munka is. Ugyanakkor az egyes alvállalkozóknál az alvállalkozó által előállított vagy harmadik személy beszállítótól megvásárolt és a napelemes kiserőműbe beszerelt termék értéke (például a napelemek, a trafó) meghaladja a termék beszereléséhez szükséges építési-szerelési munka, szolgáltatás értékét. Az alvállalkozók által a naperőműbe beszerelt nagyobb értékű berendezések műszakilag mind szükségesek ahhoz, hogy a napelemes kiserőmű villamosenergia-termelésre alkalmas legyen.
A vázolt ügylettel kapcsolatban az alábbi kérdések merültek fel:
1. A fővállalkozó által megvalósítandó napelemes kiserőmű és a tartószerkezeteken elhelyezett napkollektorok ingatlannak minősülnek-e az Áfa-tv. alkalmazásában?
2. A megrendelő és a fővállalkozó közötti ügylet az Áfa-tv. 10. §-ának d) pontja szerinti termékértékesítésnek vagy a 142. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti szolgáltatásnyújtásnak minősül?
3. A fővállalkozó és az építési-szerelési munkát végző alvállalkozók közötti ügyletek minősülhetnek-e az Áfa-tv. 142. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti építési-szerelési szolgáltatásnak akkor, ha az alvállalkozó által leszállított, beszerelt és üzembe helyezett, a napelemes kiserőmű működése szempontjából elengedhetetlen gépek, műszaki berendezések értéke ténylegesen meghaladja a leszállítással, összeszereléssel és üzembe helyezéssel kapcsolatos építési-szerelési szolgáltatások értékét.

Kérdés: A jegyzőnek ki a munkáltatója? Amennyiben a jegyző munkaügyi bíróságon pert kíván indítani a felmentése tekintetében, kit perelhet (önkormányzatot, polgármestert/polgármestereket, közös hivatalt)?